Surján László (KDNP)

1995. november 13.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Alig múlt el a gyászhét Rabin miniszterelnök halála után, nevét viseli a Tel Aviv-i tér, ahol a lövések érték. A döbbenet zarándoklásra készteti a tisztelőket, és a televízió szobánkba hozza a síró gyászolókat. De megjelentek az ellenfelek is a képernyőn, akik bűnösnek, vétkesnek tartják a béketeremtő miniszterelnököt.

Alig egy héttel a véleményét gyilkos erőszakkal is érvényesíteni akaró, a demokratikus gondolkodás minimumát sem mutató fanatizmus izraeli megnyilvánulása után újabb agresszió híre járta be a világot: Nigériában halálra ítélt és ki is végzett kilenc embert a diktatúra. A nemzetközi tiltakozás mit sem ért, amint Jichák Rabinon sem segítettek a merénylet terveiről szóló bejelentések.

A két eseményben nemcsak az agresszió, a másik létét elfogadni nem képes gyűlölet a közös. Közös az is, amit jól meg kell tanulnunk: a nemzetiségi kérdés, a kisebbségek ügye nem söpörhető a szőnyeg alá. A lagosi tragédia nemcsak az olajjal kapcsolatos. Ott, azon az afrikai tájon nemcsak az olaj tör fel, hanem egy maroknyi nép élniakarása is. Ezt az élniakarást ismerte fel és ismerte el Rabin miniszterelnök a palesztinokban, és a másik embernek, a másik népnek ezt a saját életéhez és szülőföldjéhez való jogát nem fogadta el a merénylő és elvbarátai. A kisebbségek jogai megsemmisülnek a diktatúrában ez történt Nigériában , és megvalósulnak a demokráciában, ahogy erre törekszik éppen Izrael.

Magyarország nehéz időket él. Építgeti posztszocialista demokráciáját, ápolja kisebbségeit határain belül és kívül egyaránt. Rabin miniszterelnök halálának hírére azonnal megmozdult a kormánygépezet, időben lépett, és a kormány megfelelő szinten képviseltette magát a temetésen.

De mi történt egy héttel később? Megszólalt a külügyi szóvivő, s megtudtuk, hogy a kormány elítéli a kivégzéseket. Valószínű, hogy tesz is majd még valamit az ügyben, de hogy mit, az egyelőre titok. Nem vonulhatunk ki Afrika ezen területéről hangzik az akár körültekintőnek is mondható vélemény , mert a közelben nincs más képviseletünk. Kár, hogy sok helyről pénzügyi megfontolásokból már ki kellett vonulnunk. Ez az a helyzet, amikor többet veszítünk a réven, mint a vámon.

Tisztelt Ház! Kétszer ad, aki gyorsan ad mondja a mondás. Ez a gyorsaság ebben a második ügyben sajnos nem érvényesült. A kétszereződés esélye nélkül, de még érdemes, sőt szükséges is egy egyértelmű kormányreakció, olyan, amelyből kiviláglik, Magyarország kormánya demokratikus kormány, fellép az emberi jogok megsértése ellen, és fellép a kisebbségek védelmében, a világ bármely pontján legyen is erre szükség. Nem kétlem, hogy ezek az értékek benne vannak a magyar kormány politikájában, csak úgy érzem, hogy itt egy esély elszalasztódott, ahol ezt nagyon világosan és határozottan ki lehetett volna fejteni. Az Európai Unió kormányai hazarendelték nagyköveteiket, a Brit Nemzetközösség kizárta Nigériát, a Genfi Nemzetközi Jogászbizottság a diplomáciai kapcsolatok megszakítására szólított fel. Leállóban van a kereskedelem, s megkezdődött a sport területén is a blokkolás, az elszigetelés. Nigéria felé külkereskedelmi passzívumunk van, így egy iparvédelmi jellegű átmeneti kereskedelmi tilalom még akár pénzügyi mérlegünkön is segíthetne.

Egy biztos: az ügy komolyabb és fontosabb annál, hogy csupán szóvivői szinten kezeljük. A kérdés az, hogy milyen lépésre szánja el magát a kormány és mikor. Bizonyára érdemes és szükséges minden olyan lépést megtenni, amelyben kifejezzük, hogy az erőszak elfogadhatatlan, és azt hiszem, ebben a Ház mindkét oldalán egyetértünk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)