Nádori László (SZDSZ)
DR. NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A napilapokból értesültünk arról, hogy a katonák napirendjéből kikerült a reggeli torna. Ezt a hírt a lakosság, mindenekelőtt a hadsereg nevelő tevékenysége iránt érdeklődők vegyes érzelmekkel fogadták.
Nemrég értesültünk, ugyancsak a napilapokból arról is, hogy a bevonuló hadköteles fiatalok nagy százaléka alkalmatlan katonai szolgálatra, elsősorban testi erőnléti, egészségi okok miatt. Ezek az értesülések, hírek nincsenek továbbá összhangban a hivatásos hadsereg felállításának, létrehozásának tervével sem.
Sokan azt mondják, hogy a reggeli torna megszüntetését a honvédek kérésére határozták el az illetékesek. Államtitkár úr: megkérdezik-e a gyermeket, hogy vállalja-e a védőoltást, akar-e felkelni télen hidegben korán, hogy időben érjen iskolába? Vannak döntések, amelyek kockázata, felelőssége a szülők, a nevelők, illetve az elöljárók hatáskörébe tartozik.
Államtitkár úr, attól tartok, hogy a reggeli torna eltörlését érintő intézkedés az egészségérték devalválásának folyamatát jelzi a magyar hadseregben. (Közbeszólások: Így van.) Nem alap nélküli az állításom. Néhány nappal ezelőtt kaptunk a honvédelmi tárcától három törvényjavaslatot. Ezek közül az egyik a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló törvényjavaslat, amelynek 8. § c) pontjából hiányzik a katonák életmódját jelentősen alakító egészségvédelmi ismeretek megszerzésének jogosultsága. Az említett törvényjavaslat 24. §-ában pedig nem kapott helyet a hadköteles katona saját testi fejlődéséhez való jog. Nem szerepel továbbá a törvényjavaslatban e jog gyakorlásának időbeli és dologi feltételrendszere.
Államtitkár úr, ismételten hangsúlyozom: attól tartok, hogy a honvédség nevelő-képző tevékenységében az egészségérték nem tartozik a honvédelmi felkészítés kitüntetett értékei közé. Attól tartok, hogy a testnevelés, a testedzés ebben a nevelési programban a margóra kerül. Pedig a katonaságnál eltöltött idő az utolsó intézményes lehetőség arra, hogy a még dinamikus testi fejlődésben levő fiatalok kedvező külső és belső ingereket kapjanak a továbbfejlődéshez, az utolsó intézményes lehetőség arra, hogy a gyengéből erős, a fáradékonyból jó állóképességű fiatal váljék. Az utolsó intézményes lehetőség arra, hogy a fiatalok kedvező szokásokat, megfelelő életmódot alakítsanak ki önmagukban.
Államtitkár úr, tisztelettel várom a válaszát. (Taps a bal oldalon.)