Bruszel László (MSZP)
DR. BRUSZEL LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A társasági adóról szóló törvényt módosító törvényjavaslat négy alapvető célt fogalmazott meg akkor, amikor normába öntötte a módosító törvényjavaslatot.
Az első az, amely azt mondja, hogy a jogszabály módosításával összhangba kívánták hozni a nemzetközi és belföldi egyéb jogszabályokkal a törvényt.
A második az, amely a beruházások és az export ösztönzését szolgálná.
A harmadik az, amely az adóalap szélesítését tűzi ki célul, illetve a költségelszámolást módosítja a korábbiakhoz képest.
A negyedik pedig egyéb gyakorlati tapasztalatokat önt jogi normába.
A négy alapvető cél szempontjából áttekintve a törvényjavaslatot, az a megállapításom, hogy általában a törvényjavaslat konkrét rendelkezései követik a célokat, és többé-kevésbé vissza is hozzák azokat a konkrét rendelkezésekben. Engedjék meg ezzel együtt, hogy öt rövid témakörben kifejtsem a véleményemet az előbbi négy cél tükrében is.
Az első, amely a törvény hatályát módosítja több tételben. Ezzel kapcsolatban megjegyezni kívánnám azt, hogy a törvényjavaslat a törvény hatályából kizárja, illetőleg nem veszi hatálya alá többek között a nemzeti közműsor-szolgáltatókat. Most ez egy teljesen új jogintézménynek tűnik. Eddig még a fogalomkörünkbe nem került be. Tudjuk azt, hogy a médiatörvény jelenleg folyik kodifikáció alatt. Úgy tudjuk, hogy itt szó lesz közműsor-szolgáltatókról, nemzeti közműsor-szolgáltatókról. Azonban azt gondolom, hogy nem volna jó dolog, hogyha egy még nem létező jogintézményt szabályoznánk egy most elfogadás előtt álló törvényjavaslatban. Ez talán akkor következne sorra, amikor majd a tisztelt Ház talán lehet, hogy jövő tavasszal tárgyalja a médiatörvény javaslatát és a vitát követően elfogadja. És amennyiben egy ilyen jogintézmény létezik, akkor a társasági adótörvényt is módosítani kell.
A második megjegyzésem a veszteség-elhatároláshoz kapcsolódik. A törvény e vonatkozásban is módosulást hoz az eddigi hatályoshoz képest. Azt gondolom, hogy azt a szigorítást, amely azt mondja, hogy a harmadik évben és ezt követően nem határolhatja el a cég a veszteségét abban az esetben, hogyha nem volt nettó árbevétele, indokolt azért újragondolni, és bizonyos szempontból lazítani olyan tekintetben, hogy előfordulhat az is, hogy egy cégnek azért nincs nettó árbevétele, mert pontosan olyan beruházást hajtott végre, amely majd azt a terméket állítja elő, amely végső soron hozza az árbevételt is a cégnek. Ezért azt gondolom, hogy nem volna jó kizárni ilyen esetben azt a veszteséget, amely azáltal áll elő, hogy, mondjuk, egy félkész beruházás után elszámolt amortizációt kívánna levonni az adóalany, és ezt nem tudja megtenni, veszteségként nem tudja a további évekre átvinni.
A harmadik ügy és ebben a jogszabály az eddigiekhez képest újat hoz, vagy megközelítően újat az úgynevezett szokásos piaci ár szabályozásával vagy alkalmazásával kapcsolatos. Ez a kapcsolt vállalkozásoknál honos fogalom. Természetesen eddig is létezett egy ilyen lehetőség, tehát a kapcsolt vállalkozásoknál egy ilyen, úgynevezett szokásos piaci ár alkalmazása, azonban eddig az adóhatóság alkalmazta, és szakértő igénybevételével. Ez a törvényjavaslat e tekintetben megítélésem szerint, amennyiben így kerül elfogadásra, a jövőben elég sok vitát fog kiváltani az adóhatóság és az adózók között. Tudniillik itt nincs szó arról sem, hogy az adóhatóságnak vagy magának az adózónak kell ezt megállapítani, és arról sincs szó természetesen, hogy adott esetben, mondjuk, egy adóvizsgálat során itt a szakértő mit is tudna mondani, illetőleg a szakértők igénybevétele mennyiben volna lehetséges.
(19.00)
A negyedik ügy: a törvényjavaslat ugyancsak egy fontos célként jelölte meg a beruházási adókedvezményekkel kapcsolatban, többen említették az elmúlt napokban is a vitában, hogy 1 milliárd forint feletti, termék-előállítást szolgáló beruházás esetében 50 százalékos adókedvezményre lenne jogosult az adóalany. Én azt hiszem, hogy ennyire szűkkeblű nem lehet a jogalkotó, illetőleg maga a kormányzat sem, hiszen hogyha valóban érvényesülő adókedvezményt akar hozni, egy reális adókedvezményt, akkor, azt hiszem, az 1 milliárd forintból mindenképp engedni kell, ezt többen is megjegyezték; illetőleg az a magas követelmény, amely azt követelné meg az adóalanytól, hogy a korábbi évhez képest egy plusz 25 százalékos exportemelkedést, illetőleg 600 millió forintot kellene produkálni a cégnek, ezt bizony csak a nagy és rendkívül erősen prosperáló cégek tudják megtenni, akik meg lehet, hogy egyébként nem szorulnának akkora adókedvezményre ezt csak úgy zárójelben jegyzem meg.
Tehát azt hiszem, hogy jobbat tenne a jogalkotó, ha ezt az 1 milliárdos határt némileg csökkentené és a követelményrendszert is ehhez megfelelően igazítaná. Kedvezményt nem érdemes úgy egy törvénybe tenni, hogy az csak rendkívül kevesek számára legyen elérhető, vagy pedig egyáltalán ne legyen elérhető nincs semmi értelme.
Végezetül az ötödik ügy az egyéni vállalkozók kérdésköre. Azt hiszem, erről többet lehetett hallani, olvasni is a napokban. A törvényjavaslat tartalmazza, hogy '96-tól gyakorlatilag már nem lehetne átjelentkezni az egyéni vállalkozóknak a társasági adó hatálya alá, ez azt jelenti, hogy '97-től eddig minden társasági adóban adózó adóalany is átmenne a személyi jövedelemadóba. Az érintett passzus indokolása valahogy olyképpen fogalmaz, hogy az egyéni vállalkozóknál általában és elsődlegesen a személy munkaerejének hasznosításáról van szó, és kevésbé a befektetés és a tőke hatékonyulásáról. Ez lehet, hogy valóban így volt talán tíz évvel ezelőtt, de ha szemügyre vesszük az egyéni vállalkozásokat, rendkívül heterogén csoport a mintegy 800 ezer egyéni vállalkozó. Ezen vállalkozók több mint 50 százaléka főfoglalkozású, több mint egyharmada kiegészítő tevékenységet végez és majd 10 százaléka pedig nyugdíjas. Ezen belül is körülbelül egyharmad-egyharmad megoszlásban végeznek kisipari tevékenységet, kiskereskedői tevékenységet, illetőleg szellemi foglalkozásúak. Teljesen más-más feltételek között végzik a tevékenységüket, másképpen hozzák össze a bevételüket és teljesen más a költségszerkezetük. Az egyes szakmákon belül is más tőkeigény van egy hagyományos kisipart művelőnél, mondjuk, egy fodrásznál, mint egy eléggé összetett tevékenységet végző több száz milliós vagy egy több milliárdos forgalmat produkáló egyéni vállalkozónál is.
Ezért azt hiszem, mindenképp indokolt megtartani azt a lehetőséget, hogy az egyéni vállalkozó választhasson a jövőben is, hogy ő a személyi jövedelemadó vagy a társasági adó hatálya alá akar tartozni. Ezt revideálni csak akkor célszerű, ha olyan elhatározás jönne, hogy a jelenleg funkcionáló társasági adót vagy pedig a személyi jövedelemadót egy teljesen más rendszerű, felfogású adónemmel kívánja felváltani a kormányzat, mert ebben az esetben természetesen szó lehetne arról, hogy ezt a kettősséget megszüntessük.
Tisztelt Ház! Megjegyzéseimmel együtt is úgy vélem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat valóban nem akkora volumenű, mint más adónemekkel kapcsolatos törvényjavaslat, de alkalmas arra, hogy a kormány gazdaságpolitikai célkitűzéseit szolgálva 1996-tól az adózókat jobban segítse abban, hogy érdekük legyen nagyobb tevékenység, nagyobb árbevétel elérése. Éppen ezért javaslom azt, hogy a törvényjavaslatot fogadja el a tisztelt Ház.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps. Dr. Farkas Gabriella: Nincs jelen a kormány!)