Farkas Imre (MSZP)
FARKAS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Én ugyan szándékaim szerint bejelentkeztem hozzászólni, de ezek szerint szándékom nem jutott el önökhöz, úgyhogy így próbálom ezt megtenni. (Dr. Varga István: Menj ki középre!) Nem megyek ki. Azt is előre sajnálom, hogy kormánypárti képviselőként ezt a jó hangulatot megpróbálom elrontani, mert a törvény egyes rendelkezéseit mégiscsak megpróbálom megvédeni, az itteni vitával ellentétesen.
El kívánom mondani, számomra nem okozott különösebb meglepetést, hogy a most tárgyalt törvénycsomagok így a költségvetés és az adótörvények a parlamentben nem aratnak osztatlan elismerést, hiszen ezekben nem is egyszerű állást foglalnunk, nem könnyű minden frakciónak és minden képviselőnek kitörő lelkesedést mutatnia olyan ügyekben, amelyek sok esetben bizony megszorító intézkedéseket tartalmaznak. Belátom azt is, hogy ellenzéki képviselőtársaim hasonlóan a máskor megszokotthoz nem kívánják majd megszavazni ezeket a törvényeket, így beszédeiket is ennek megfelelően állítják össze. Azt is tudom, hogy kormánypárti körökben nekünk is vannak fenntartásaink, hiszen a megszorítások nehezen viselhetők el, és ezt mi is nagyon jól tudjuk.
Azt azonban már kevésbé értem, miért támadják ellenzéki körökben vehemensen az adózás rendjéről szóló törvényjavaslatot. És hangsúlyozni szeretném, hogy itt nemcsak a becslésre gondolok, mert most a vita túlságosan erre a területre egyszerűsödött le. Ennél sokkal többről van szó! Ha jól értettem Brúszel képviselőtársam hozzászólását, ő támogatott olyan gondolatokat is, amelyeket ellenzéki körökben elutasítottak, és tudtommal a becslést sem egyértelműen utasította el, hanem megpróbálta azt megjavítani, olyan érveket mondani hozzá, amelyekkel talán javítható lesz az.
Azért is nem értem ezeket a támadásokat, mert meg vagyok győződve arról, hogy a többi javaslathoz képest ez a törvény elsősorban szakmai kérdésekkel foglalkozik, az adózók és adóhatóságok adózással összefüggő eljárásait foglalja magába. A javaslatok túlnyomó többsége a feketegazdaság térnyerésének megakadályozására és az indokolatlanul nem vagy alig adózó rétegek közteherviselésbe történő bevonására irányul.
Helyes-e ez a szándék? Meggyőződésem szerint igen, mert a feketegazdaság miatti állami bevételkiesés máris több mint 100 milliárd forint több száz milliárd forint helyesen , és ez a bevételi oldalról mindenképpen hiányzik. Azért is helyes ez a magatartás, mert ha nem történik további lépés a feketegazdaság korlátozására, az eltitkolt bevételek megakadályozására, akkor már lehetőség sem lesz arra, hogy más eszközökkel próbáljuk kiváltani az itt kieső bevételt. Harmadsorban azért is helyes ez a magatartás, mert máris bántó aránytalanságok alakultak ki a társadalomban, amit jogosan egyre nehezebben viselnek el a stabilizációs intézkedéseket nyögő rétegek.
Tudtommal eddig ellenzéki oldalon is teljes az egyetértés. Ha így van, akkor bizonyára a törvényjavaslat elvei az elfogadhatatlanok. A javaslat abból indul ki, hogy az adóalap keletkezésének utólagos kontrollálási feltételeit javítani kell, különösen a vállalkozói és tőkejövedelmek esetében. Ellenzéki képviselőtársaim ha jól érzékeltem elsősorban ezt kifogásolják. Az alkalmazotti jövedelmek tekintetében már a jelenlegi törvény is olyan információs rendszert épített ki, amely átfogó kontrollt biztosít. Ez tehát nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha ezt a vállalkozói körben is megtesszük, ott, ahol pillanatnyilag ez még nincs meg.
Jók-e az ez irányba tett lépések? Meggyőződésem szerint igen, mert érvényt akarnak szerezni az igazságos közteherviselésnek. Igen, mert fokozni kívánják a bevételeket ott, ahol annak helye van. Igen, mert javítják a tisztességesen adózók közérzetét, megfontolásra késztetik a másik kategóriába tartozókat. Ilyen tekintetben helyesnek tartom az adóhatósági eszközök bővítését, így például a nyilatkozattételre jogosultak körének kiterjesztését a 15. §-ban van , az adóhatóság értesítését annak érdekében, hogy a feketemunka után is beszedhessék a közterheket 17. § , az adóhatóság helyszín átvizsgálására irányuló jogosítványának megadását, beleértve a fuvarellenőrzést is 21. §. Végül és most gyakorlatilag visszatérek oda, ahonnan az előbbi vita elindult, és amiben zajlott a sokat emlegetett becslést is helyesnek tartom, ebben a formájában bizonyára eredményesebb lesz majd.
Többen lekicsinylően szóltak ezekről az elképzelésekről, és nem látják értelmét; ugyanezen megoldásokat mások az alkotmány megsértésének gyanújával illetnek. A magam részéről támogatom mindazon törekvéseket, amelyek az utólagos kontrollt lehetővé teszik. Ugyanakkor szerintem ezzel sem tekinthető befejezettnek ez a munka.
A vállalkozói és tőkejövedelmek képződésének teljes körű kontrollinformációs háttere még megkövetel több lépést. Így például a készpénzforgalom jelentős részének bankszámlaforgalom felé való átterelését, a banktitok további oldását, a normál készpénzes üzleti forgalom elszámoltatásának szigorítását, a liberalizált költségelszámoltatás átalakítását. Erre most nincs lehetőség, de remélem, rövidesen sor kerül majd erre is.
A továbbiakban a becslés azon új részéhez kívánok szólni, amely a legnagyobb tiltakozást váltotta ki. Mindenekelőtt megjegyzem: a becslés korábban is csak kiegészítő jelleggel szerepelt az adóigazgatásban, és csak olyan mértékig, ameddig az előbb említett kontrollálási rendszer nem adott segítséget. Ez reményeim szerint továbbra is így lesz, még ha mostani kiegészítése sokakban más érzést is kelt. A becslés alkalmazásának kiterjesztése azon esetekre, ahol a vállalkozó nem ér el egy bizonyos jövedelmet, nem biztos, hogy a legjobb megoldás.
(20.00)
Ez egy kényszerlépés. Még mindig jobb, mint tovább emelni egy-egy adót. Ezért nagyon remélem, hogy többen megbarátkoznak majd ezzel a konstrukcióval. Nem fogadható el, hogy az egyre izmosodó hatszázezer itt már elhangzott, hogy nyolcszázezer fős réteg, illetve ennek a rétegnek bizonyos szereplői csak bevételeik egy részét szerepeltetik bevallásukban, személyes felhasználásuk jelentős részét pedig a vállalkozás költségei között számolják el. Senkit sem akarok megrágalmazni, tudom, hogy a kisvállalkozók egy része kényszervállalkozó és igen nehezen él, de másnak nem tudhatom be az adóbevallásban kimutatott kirívóan alacsony jövedelmeket. Ilyen állapotok között nem csoda, ha a vállalkozók jövedelme jóval elmarad a munkaviszonyban élők jövedelmétől, és az adóbevételből való részesedésük messze nem tükrözi létszámarányukat. A javasolt megoldás ezen kíván változtatni. Remélem, nem bizonyul alkotmányellenesnek, hiszen legfeljebb olyan módszernek tekinthető, amely egyfajta minimáladót tételez fel. Persze pontosan ez sem igaz, mert aki mégsem rendelkezik a szakmájára jellemző, attól elvárt jövedelemmel, az még így sem kötelezett ezen adótömeg megfizetésére.
A konstrukció formáját illetően részben elfogadhatónak ítélem ellenzéki képviselőtársaim aggályait. Magam is szükségesnek tartom a pénzügyminiszter által kiadandó bevételi és jövedelemhatárok részletesebb kifejtését, ha kell, bizonyos garanciák beépítését. Átgondolásra érdemes a kamarák szerepköre is ezen a téren. Ők általában nem értenek egyet a leírt hatáskörrel, vagy nem kérnek belőle, vagy érdemi beleszólást akarnak. Gondoljuk át ezeket a felvetéseket, és próbáljunk rájuk kielégítő válaszokat adni. A módosító javaslatokban erre megvan a lehetőségünk. Hibának tartanám, ha képviselőtársaim egy része az alkotmányossági kifogás sikerében bízva nem kapcsolódna be ebbe a munkába.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénymódosítás természetesen más javaslatokat is felvázol, egy kivétellel valamennyit támogatom. Ez az egy, az adó feltételes megállapítása. Az erre vonatkozó indokaimat a módosító javaslatban leírtam és a részletes vitában szóban is meg fogom osztani képviselőtársaimmal. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)