Demeter Ervin (MDF)
DEMETER ERVIN, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Igyekszem rövidséggel meghálálni türelmüket.
1993 elején a magyar gazdaságban az export és a beruházások jelentős bővülésére épülő növekedés indult meg. Ezt az egészséges növekedést meglátásunk szerint tévesen a szabaddemokrata-szocialista kormány egy lakossági túlfogyasztással magyarázza, és ennek ellensúlyozására, illetve lefaragására az adórendszert állította szolgálatába, hogy a kereseteket és a vásárlóerőt óriási mértékben csökkentse. Ennek az adópolitikának az eleme az előttünk lévő helyiadó- és a hozzá kapcsolódó gépjárműadó-javaslat is.
Az önkormányzatoknak azt a finanszírozási rendszerét, amelyben nagyobb lehetőséget és teret kapnak a helyi adók, a magunk részéről kívánatosnak és elfogadhatónak találjuk, azonban kizárólagosan a központi adó ezzel arányos csökkentése mellett. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja azért nem tartja jónak ezt a helyiadó-rendeletet, mert a helyi adó e növekedésével párhuzamosan nem csökkennek, hanem növekednek a központi adók. 1990-ben, amikor bevezetésre kerültek a helyi adók, december 11-én tárgyalt róla a parlament, majd 1991. január elsején lépett hatályba, az akkori ellenzéki képviselők, a legnagyobb ellenzéki párt vezérszónoka is így vélekedett hallgassák meg az ő véleményét -: "A kormány úgy tesz kísérletet új adófajták bevezetésére, hogy a korábbi adók szintjét nem mérsékli, sőt emelni szándékozik például változatlanul hagyott személyi jövedelemadó-tábla" mondta Kuncze Gábor, a szabaddemokraták vezérszónoka. Véleményével egyetértünk.
Ha tételesen végigmegyünk a helyi adótörvényen, bizony elég szűk jogalkotói fantáziára vall, egypár paragrafusban az adók mértékét, illetve a maximáltan meghatározott adók mértékét két-háromszorosára, illetve helyenként majd a gépjárműadónál ötszörösére emelte a javaslat.
A módosítás két érvrendszerrel dolgozik. Az egyik az, hogy növelni kell a helyi önkormányzatok lehetőségét, hisz helyben megértik a polgárok, jobban látják, mire kell a pénzt; a másik pedig, hogy ezek a felső határok 1990-92-esek, így az infláció mértékével korrigálni kell.
Az az állítás, hogy ezzel növekszik a helyi önkormányzatok adóbeszedési lehetősége, abból a szempontból mindenféleképpen sántít, hogy ez egy további adóterhelést jelent. Mint ahogy említettem, párhuzamosan nincs meg a központi adók csökkenése, ezért a helyi önkormányzatoknak nagyon korlátozott a lehetősége, hogy ezzel az adórendszerrel éljen.
Ha az infláció mértékét nézzük, akkor az adótételek több esetben túllépnek ezen. Ahol háromszoros és négyszeres tarifát alkalmaznak, ezek túllépnek az infláción, valamint a százalékban meghatározott mértéknél, így a telekadónál vagy a helyi iparűzési adónál ezek az érvek meg sem állnak.
Az előttünk levő adótervezet az építményadó kivethetőségét háromszorosára növeli. Az építményadóról 1990-ben is már elmarasztalólag szóltak az akkori ellenzéki képviselők. Engedjék meg, hogy önökkel is megosszam az akkori véleményüket: "Az építményadó bevezetését leginkább gátló körülmény: a mai magyarországi lakáshelyzet mellett túl nagy fizikai és anyagi megterhelést jelent a családoknak a lakásépítés, nem lenne etikus őket magas adóval büntetni. A korábbi lakásépítési hitelek 30 éves kedvezményben, az újabbak tízévesben részesülnek, de súlyosan bántaná az igazságérzetet ezek törlése" mondta Kuncze Gábor, akkori ellenzéki képviselő. Ezen véleményétől, úgy gondolom, elállt a Szabaddemokraták Szövetsége, amikor ezt a törvényjavaslatot a parlament elé a kormány révén beterjesztette.
Békesi László, a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka pedig a következőképpen vélekedett: "Az építményadóval kapcsolatban a magyar házadórendszer korszerű volt. Ajánlott a kedvezmények és a mentességek központi szabályozása. Építményadó legyen, de érvényesüljenek lakóházak esetében a kedvezmények." Ez az adómódosítási javaslat arról szól, hogy a mentességeket nem központilag szabályozzák, és arról szól, hogy a kedvezmények nem érvényesülnek.
Az adó mértéke, mint említettem, a telekadónál kétszeresére, a kommunális adó esetében négyszeresére emelkedik.
A Magyar Szocialista Párt 1990-ben még más véleményt képviselt a kommunális adóról. A parlamenti vitában a Magyar Szocialista Párt akkori vezérszónoka, Békesi László a következőképpen vélekedett: "Törekvéseinkkel szembekerül a vállalkozók kommunális adójának bevezetése. Értelmetlen, helytelen." Ehhez képest a Magyar Szocialista Párt mint kormányzó párt, eltörlése helyett négyszeres felső határt javasol.
Az adómódosítási javaslat megemeli a helyi iparűzési adó mértékét is. A jelenleg maximált 8 ezrelékről 1,2 százalékra ez viszonylag egy jelentős emelés azzal az indokkal, hogy ilyen módon differenciálható adózásra nyílik lehetőség. Én ezt az érvet szegényesnek tartom, hisz ugyanilyen differenciálási lehetőséget nyújt maga a 8 ezrelék is.
Összességében úgy látjuk, hogy a helyi adóról szóló módosítás nem tartalmaz mást, mint egy növekedést, a központi adók párhuzamos csökkentése elmarad, ezért ilyen formában kimondottan rossznak tartjuk ezt az előterjesztést, s a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nem támogatja.
A gépjárműadó esetében az adótétel, úgymond, drasztikus növelésre kerül. A jelenlegi mérték két- és ötszörösére emelkedik. Meglátásunk szerint a gépkocsi-üzemeltetőket az elmúlt másfél évben rendkívüli mértékű terhek érték, ilyen mértékű további adóemelés teljes mértékben indokolatlannak tűnik számunkra.
(20.30)
A gépjárműadó-rendeletben nem tartjuk helyesnek azt a megoldást sem, hogy az év első napján feltüntetett tulajdonos ilyen magas mértékű adóknál az egész évi adóját kifizesse, ezért módosító javaslattal próbálunk ezen enyhíteni, hogy ennek megoldását legalább negyedéves ütemezésben tegyük.
Összességében az előttünk levő két adórendelet nem tartalmaz mást, mint az adómértékek emelését, ezért ebben a formájában azt támogatni nem tudjuk. Köszönöm a figyelmüket.