Rapcsák András (KDNP)
DR. RAPCSÁK ANDRÁS, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Elnézést kérek Szentkuti képviselőtől. Szeretném, tisztelt Ház, redukálni a Kereszténydemokrata Néppárt helyi adókkal kapcsolatos álláspontjáról szóló beszámolómat, de azért néhány gondolatot el kell mondanom.
Szeretném leszögezni elsősorban talán: tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy az adótéma és adókérdés korántsem a népszerűséget javító döntések sorába tartozik. Nyilvánvalóan nem várhatjuk el azt, hogy táblával vonuljanak föl a polgárok: "Éljen az adó!" ez nem fog bekövetkezni.
A másik dolog: messzemenően támogatom azt, hogy az önkormányzatok saját bevétele növekedjen. Ez egy normális, ésszerű dolog. Ez vezet a helyi döntések irányába, ez tudja a lehetőségét megadni, hogy a helyi társadalmak működőképességének határai, lehetőségei kitolódjanak.
Mivel a kormányt főállamtitkár úr képviseli, meg kell mondanom, hogy bármilyen megállapítást teszek, azzal tisztában vagyok, hogy az előterjesztést a tisztelt kormány tette, a Pénzügyminisztérium tulajdonképpen csak a farok vége, amely időnként leér a földre, s így poros is, koszos is lehet... (Derültség.).., tehát véletlenül sem kívánom a Pénzügyminisztériumot diszkreditálni megállapításaimmal.
A helyi adók rendszerével kapcsolatban azért van néhány alapvető dolog, amit feltétlenül szükségesnek tartok kiemelni. Amikor hozunk egy adórendeletet, tisztában vagyunk azzal, hogy minden adónak vannak céljai: van egy stratégiája, van egy filozófiája, van egy gazdaságpolitikai és egy politikai tartalma, s eszerint kell nyilván megvizsgálni, hogy egy beterjesztett adórendelet hogyan szolgálja ezt.
A jelen rendelet vonatkozásában meg kell mondanom, hogy az adó stratégiája és filozófiája vonatkozásában hosszú távú szerepét illetően nagyon érdekes következtetésre kell jutnia a Kereszténydemokrata Néppártnak. Gazdasági stratégiát gyakorlatilag nem tartalmaz ez a helyi adórendelet; tulajdonképpen azt tartalmazza, hogy az önkormányzatok működési lehetőségét oly módon javítsa, hogy egy többszörös adóztatást valósítson meg az állampolgárok vonatkozásában. Meg kell mondanom, hogy egy adórendelettől elvárnánk azt, hogy ne diszkrimináljon, elvárnánk egy adórendelettől azt, hogy a gazdasági élet más törvényszerűségével összefüggésben jelenjen meg, és ne kiszakítva, mindenféle kapcsolatrendszer nélkül működjön. Ez a helyi adórendelet olyan, mintha még adtak volna az önkormányzatoknak egy baltát, hogy tessék, ha találtok még valakit, azt faragjátok meg. Talán hogy ne a levegőben maradjanak ezek az állítások:
Miért van szüksége ezekre az adórendeletekre a helyi önkormányzatoknak? Melyek egy jól működő gazdasági rendszerben az önkormányzatok helyi adókivetési feladatai? Egyrészt, hogy az önkormányzati, a közösségi feladatot szervezzék és finanszírozzák, s adóztatási politikájuk révén pedig a helyi infrastruktúrát, településük gazdaságának fejlődését befolyásolják. Maga az adótörvény is tulajdonképpen ezt határozza meg.
Jelen esetben az adók nem ezt szolgálják. Mint az előttem szóló képviselőtársam már elmondta egyébként nem akarok erre kitérni részletesebben , itt tulajdonképpen a kormány '96-os költségvetési irányelveiben megfogalmazásra kerülnek, hogy az önkormányzatokhoz további feladatok, intézmények kerüljenek átadásra, csökkenjen a normatív hozzájárulások száma, szűküljön a címzett- és céltámogatások jogcíme, és kerüljön előtérbe az önkormányzati feladatok megoldásában a saját bevételek szerepe. Itt tehát nem fejlesztésről, nem a helyi adók speciális szerepéről, nem a vagyoni típusú adók előtérbe kerüléséről van szó a jövedelemtípusú adókkal szemben, hanem egy működéshez való hozzájárulásról.
A következőkben talán csak ismertetném a '90. évi C. törvény 9. §-át: "Az önkormányzat által megállapított helyi adók mértéke és összege nem befolyásolhatja az önkormányzatok részére a költségvetési törvényben megállapítható állami támogatás jogcímét és mértékét." A törvény szövege és a költségvetési irányelvek érezhetően alapvetően ellentmondanak egymásnak, tehát itt a helyi adók stratégiája, filozófiája és célja teljesen mást takar, mint amit a törvény jogalkotója meg a helyi adó fogalma takarni kíván.
A törvényjavaslatban meggyőzően kívánják indokolni, hogy itt az önkormányzati érdekek előtérbe állítása szerepel. Kérem, hangsúlyozom, értem, tudom és támogatom, hogy az önkormányzatok saját bevételeinek növekednie kell. De itt nem erről van szó! Itt arról van szó, hogy a csökkenő vagy legjobb esetben stagnáló központi támogatások helyett a lakossági terhek újabb növekedésével kívánják a működőképességet biztosítani. Arról van szó tudniillik, hogy az állam a feladatok ellátásából folyamatosan kivonul, és meg kell oldani a feladatok ellátásának egy ilyen lehetőségét.
Miért mondom, hogy többszörös adóztatás történik? A legfontosabb dolog, ami idáig megvolt az adórendszerben, s ezt külön szeretném kiemelni: az összevont adóalap adóját csökkenti a magánszemélyt terhelő és az adóévben befizetett helyi adó összege. Ez, kérem, a jelenleg beterjesztett adótörvényben nem szerepel! Ez egy rendkívül súlyos és veszélyes jelenséget indíthat el, tudniillik egyrészt diszkriminatív, hisz a vállalkozók költségeikből a helyi adókat leírhatják, tehát megint bontjuk, és egymásnak ugrasztjuk a helyi közösségeknek a különböző rétegeit; a másik pedig: a helyi állampolgár az önkormányzati költségvetési szinten már adózott egyszer a helyi adó formájában, itt a jövedelem újabb, még egyszer történő elvonását jelenti a kedvezmény biztosítása nélküli központi adózás.
Itt ez egyrészt abszolút diszkriminatív tehát, másrészt egy olyan kitétel jelenik meg, illetve tűnik el ezekből az új adótörvényekből, amely egyrészt megszünteti a kapcsolatot az adózás rendszerében, másrészt diszkriminatív, harmadik részében pedig gyakorlatilag az önkormányzatok adóztatási lehetőségeit nagymértékben csökkenti. Ezért is teljesen demagógnak lehet azt állítani, hogy ez az adórendelet az önkormányzatok segítését szolgálja. Ez alapvetően elvágja az önkormányzat adóztatási lehetőségeit.
(20.40)
A másik dolog, amit el kell mondanom nem akarok megint, még egyszer kitérni arra, hogy az állampolgárok mennyiben vannak leterhelve vagy hogyan vannak leterhelve , hogy jelenleg a kormány pénzügypolitikájában és gazdaságpolitikájában megjelenik egyfajta sunyiság, megjelenik egyfajta olyan feudális jobbágyi rendeltetés, amely ellen már itt, a helyi adó vonatkozásában fel kell lépni.
Mi indokolja azt, hogy a vállalkozások között például a helyi adók vonatkozásában diszkrimináljunk? Elsősorban a pénzintézetekre és a biztosítási intézetekre gondolok. Nem szükséges külön meghatározni az ő adóztatási formulájukat; vagy együtt határozzuk meg a társaságokkal, vagy pedig, ha külön-külön kívánjuk meghatározni, akkor külön-külön adótáblát kell rájuk csinálni. Nincs! Különben is eléggé rendhagyó módon a múlt év felében történt ez a változás, ez nyilvánvalóan a törvénynek egy erőszakos keresztülvitele és deformálása volt. Jelentéktelen bevételkülönbségekről van szó, egész egyszerűen csak egy ilyen feudalisztikus, hierarchikus jelentősége van, hogy megjelenjen: ezek a pénzintézetek, biztosítóintézetek a helyi adó alanyaiként nem kezelhetők a jobbágyok mércéjével.
Az adórendelettel kapcsolatban néhány szót szeretnék még szólni a gépjárműadóról, amely azért rendszerében tulajdonképpen nem illik bele a teljes adórendszerbe, hiszen beszedését az önkormányzatok végzik, 50 százalékát pedig a költségvetés átengedi az önkormányzatoknak. A gépjárműadó vonatkozásában az adózás filozófiája az, hogy a gépjárművek rendkívül igénybe veszik a helyi települések közműveit, elsősorban útjait, másrészt nemcsak a helyi településekét, hanem nyilván más településekét is, ily módon az adózás e vonatkozásban egy kiegyenlítést kíván elérni.
Miután módosult a rendelet oly módon, hogy nem központilag állapítja meg az adó mértékét, hanem központilag csak az adó minimumát és a helyi önkormányzatok döntési kompetenciájába utalja a gépjárműadó efölötti megállapítását, mindenképpen azt kívánja a logika, azt kívánja az adózási filozófia és a közigazgatási filozófia, hogy a pluszként megállapított gépjárműadó teljes egészében a helyi önkormányzatoknál maradjon, hiszen az ő választási és döntési felelősségük ennek a megállapítása. Ezt természetesen majd módosító javaslatok formájában kell esetleg megformálni.
Mindenesetre ezeket a főbb gondolatokat azért tartottam szükségesnek elmondani, tudniillik itt az önkormányzatok adójánál is nyomon követhető az az orwelli fasiszta és félfasiszta gondolatrendszer amely megjelenik ebben a kormányzati gazdaságpolitikában és pénzügyi politikában , hogy ugyan törekszünk az egyenlő teherviselés elvére, de ha egy mód van rá mint ahogy említettem a pénzintézetek, biztosítóintézetek vonatkozásában , a helyi adózás alól kivonjuk, vagy ha mód van rá, megpróbáljuk a többszörös adózást megvalósítani. Például, hogy a polgárok szja-ból való helyiadó-csökkentési lehetőségét megvonjuk ebben a törvényben, és ezzel tulajdonképpen egy álságos lehetőséget kívánunk biztosítani akkor és abban a pillanatban, amikor az szja adósávrendszere teljes egészében változik.
Úgy gondolom, megértve a költségvetési szempontokat hangsúlyozom és megértve a normális és elfogadható, demokráciában szokásos gazdaságpolitikai irányelveket, ezeket a módosításokat a helyi adókba mindenképpen be kell vinni, hogy a helyi társadalom lehetőségei megmaradjanak és illeszkedjenek egy rendszerhez. Így önmagában úgy néz ki, hogy mint említettem külön-külön kap mindenki egy lehetőséget, hogy "ugorj neki, ami marad, azt kapd szét" és a politikai cél, ami ebből kijöhet és feltételezem, hogy ez csak a látszat és nem a valóság , hogy a társadalom különböző rétegeit egymásnak ugrasztani, az önkormányzatokat a polgáraival, a polgárok különböző rétegeit egymással. Ez nem lehet cél, ezt meg kell akadályoznunk, és ez a feladatunk itt, a parlamentben, hogy ezt tegyük.
Köszönöm kedves figyelmüket e késői órában, és köszönöm a szót, elnök úr.