Szentkuti Károly (SZDSZ)
SZENTKUTI KÁROLY (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! 1990 végén született meg az első helyi adókról szóló törvény, amely a bevezető szövegében a következőképpen fogalmazott: "Hazánkban a demokratikus választással létrejöttek az önszervező helyi hatalomgyakorlás szervezeti kereteit megteremtő önkormányzatok. E feladatnak a helyi sajátosságokhoz és igényekhez igazítható ellátása elengedhetetlenné teszi az önkormányzatok önálló gazdálkodása feltételeinek megteremtését. Ennek egyik eszköze a helyi adók rendszere, a helyi szuverén adóztatási joggyakorlás és ezzel együtt a helyi adópolitika kialakítása."
Nos, az első helyi adótörvény elfogadása óta majdnem öt év telt el, és úgy értékelem, hogy egyáltalán nem alakult ki az önkormányzati politikában az, hogy az önkormányzatok önálló gazdálkodása megerősödött volna. A központi források még 1995-ben is az önkormányzatok költségvetésének 70 százalékát teszik ki, a saját és átengedett bevételük pedig csak a 30 százalékát. Tehát nagyon erős az a köldökzsinór, amely a közhatalmilag szuverén önkormányzatokat a központi költségvetéshez köti. Annak ellenére erős most is ez a függőség, hogy az önkormányzatok jelentős vagyonhoz jutottak közben, hogy a központi adóbevételekből átengedett pénzeszközök rendszere stabilizálódni látszik: személyi jövedelemadó, gépjárműadó, illetékbevétel és egyebek.
De itt meg kell jegyeznem, hogy az előző kormány az MDF-KDNP-független, majd egyesült kisgazda-kormány azért ezeknek az átengedett adóbevételeknek az arányába elég rendesen beleharapott, mert 1990-ben az szja 100 százalékban volt átengedve, '93-ban már csak 30 százalék maradt ebből. Ez azért azt sugallta és azt jelentette, hogy az átengedett adóbevételeket az előző kormányzat az szja-ból elég rendesen visszavette, tehát központosított.
A jelenlegi kormánykoalíció 1995-ben ezt a 30 százalékos szja-átengedést feltornázta 35 százalékra, és ez a tendencia a továbbiakban is egy felfelé növekedő arányt jelent; akár a 40 százalék elérését is.
Tehát az önkormányzatok gazdasági önállóságának erősítése úgy gondolom, nagyon fontos kérdés, vagy talán azt is lehetne mondani: az önkormányzatok kulcskérdése politikailag is, gazdaságilag is. Nyilván ehhez nagyon szorosan hozzátartozik az a helyi adópolitika, amely ebben a törvénytervezet-módosításban megjelenik. Úgy ítélem meg, hogy a most előttünk lévő helyi adókról szóló törvénymódosítás alapvetően igenis helyes irányú változásokat tartalmaz, és némileg meglepett a Kereszténydemokrata Néppárt és az MDF véleménye, amely ilyen szempontból nemleges. Hiszen felold korlátokat, növeli a kivethető helyi adófajták mértékeit és megszüntet egy csomó törvényi mentességet. Itt szeretném azt hangsúlyozni, hogy nem arról van szó, hogy a helyi adók kétszeresére, négyszeresére és ötszörösére emelkednek ez így nem igaz.
(20.50)
Arról van szó, hogy a helyi adók kivetési mértékének lehetőségei emelkednek kétszeresre, háromszorosra, ötszörösre. Az, hogy ezt milyen mértékben hajtják végre az önkormányzatok, az önkormányzati helyi politika kérdése, felelőssége és lehetősége. Tehát az önkormányzatokra van bízva, hogy ezzel a lehetőséggel miképp és hogyan éljenek, nyilván azért, mert mindannyian úgy gondoljuk, az önkormányzatok felnőttek ahhoz, hogy pontosan fel tudják mérni a lehetőségeiket és azt, hogy hogyan éljenek a helyi adóval. Nyilván közelebb vannak a lakossághoz is, tehát mérlegelni fogják, hogy a helyi adót milyen célra fogják fordítani, ami vagy látványos, vagy szükséges, de mindenképpen megtapintható, megfogható. Egyébként az előterjesztő Pénzügyminisztérium is nagyon óvatosan arra számít, hogy 1996-ban nem lesz jelentős a helyi adóbevételek növekedése, tehát nem számol azzal, hogy robbanásszerűen meg fog nőni a helyi adókból befolyó összegek mennyisége.
Itt szeretnék szólni az időproblémáról. Az önkormányzatok majd nem is nagyon tudnak élni ezzel a rendelettel, ha a parlament későn fogadja el a helyi adókról szóló törvényt, hiszen erről rendeletet kell hozniuk, be kell vezetniük 1996-ban. Tehát mindenképpen jó lenne, ha közösen arra történne kezdeményezés, hogy gyorsított eljárásban minél előbb tudjuk elfogadni a helyi adókról szóló törvénytervezetet. Így az önkormányzatoknak lenne idejük és lehetőségük a saját rendeleteik megalkotására.
Én is azt gondolom egyébként, hogy az önkormányzatok az eltelt időszakban hogy mondjam nem éltek teljes mértékben, vagy gyakran kényszerből, muszájból éltek a helyi adóval. Nem szívesen éltek a helyiadó-kivetési lehetőségekkel. Ebben egyébként fékező erőként hatottak azok a mentességek, amelyek jó része ebben a törvénymódosításban most felszabadul, akár a kommunális beruházások beszámítása, vagy már ahogy elhangzott a 25 négyzetméter per főhöz kötött adómentesség az építményadónál. Úgy éreztem, hogy inkább az adminisztrációs munkát gyarapította a helyiadó-kivetés a önkormányzatoknál, semhogy ennek igazi bevétele, haszna lett volna. E törvénymódosítás ezek lehetőségeit mindenképpen kitágítja. Az adatokból tudjuk, hogy a városok 90 százaléka vetett ki helyi adót, a községeknek csupán egyharmada élt ezzel a lehetőséggel, 2-3 adófajtát vetettek ki 50-60 százalékos mértékben. Tudjuk azt is és ezt nagyon fontos megemlíteni , hogy az önkormányzatok bevételi oldalának csupán 3-4 százalékát jelentették a helyi adók, tehát rendkívül csekély mértékben szerepelt ez az összköltségvetésükben.
Rapcsák képviselő úr már érintette azt a problémát, hogy a személyi jövedelemadóból a helyi adó leírható legyen. Ezzel mi is egyetértünk és módosító javaslatokat fogunk beadni ezzel kapcsolatosan. Tehát ebben egyetértünk. Azt gondoljuk, hogy ez fontos kérdés lenne. Nem jelent akkora költségvetési kiesést a büdzsé számára. Másrészt egyetértünk azokkal az indokokkal, amelyeket ön is felsorolt, és nyilván a helyi adók kivetése szempontjából ösztönző hatása lenne, ha ez a mentesség meglenne. Tehát a véleményünk ezzel kapcsolatosan találkozik, önkormányzati ügyekben egyébként elég sokszor találkozik.
Tehát azt gondoljuk, azt gondolom, hogy a jogi feltételrendszer mindenképpen sokat javul, egy olyan irányba indul el, amellyel alapvetően egyetértünk, az önkormányzatok adókivetési lehetőségeinek, szabadságfokának megnövelését jelenti. Ugyanakkor azt is gondoljuk, gondolom, hogy a helyiadó-törvény működése, rendszere valóban az egész adórendszer szempontjából nézendő és vizsgálható. A szabaddemokraták már többször hangsúlyozták és mondták, hogy az igazi változás az önkormányzatok számára az adórendszerben nyilván akkor történhetne meg, ha a személyi jövedelemadó-rendszerből egy szabad sáv alakulhatna ki, amellyel az önkormányzatok élhetnének. Ez lenne igazából az a jelentős lépés, ami az önkormányzatok helyiadó-kivetésének lehetőségét kitágítaná, megerősítené.
A gépjárműadóval kapcsolatosan Rapcsák képviselő úr említette a száz százalékos bevételi lehetőséget. Ötven százalék helyben marad, 50 százalék pedig az Útalapba megy, és az Útalapból az önkormányzatok is pályázhatnak a különböző fejlesztésekre. A problémánk tehát ezzel kapcsolatosan az, hogy nem biztos, hogy a 100 százalék arányosan jelenne meg a különböző önkormányzatoknál. Tehát lehet, hogy bizonyos, nagyobb önkormányzatoknak ez jelentősebb bevételt jelentene, a kisebb önkormányzatoknak pedig kisebb bevételt. Ugyanakkor az infrastruktúra-fejlesztési feladataik ettől eltérően jelentkeznek. Tehát inkább kiegyenlítődési mechanizmust látunk ebben az 50-50 százalékos megosztásban, ezért ezt a törvénytervezetben is meglévő javaslatot támogatnánk.
Az SZDSZ képviselőcsoportja tehát támogatja, jó irányúnak tartja a helyi adókról szóló törvénymódosító javaslatot. De ugyanakkor azt is szeretném megjegyezni, hogy úgy gondoljuk, hogy ezzel az önkormányzatok adópolitikája rendszerének, technikájának alakítása nem fejeződhetett be, tehát tovább kellene lépni abban az irányban, amit az előbb említettem. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)