Lányi Zsolt (FKGP)
LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Erdélyben, Székelyföldön, Székelyudvarhelyen 1995. október 23-ától éhségsztrájkot folytat Katona Ádám, az RMDSZ székelyföldi vezető politikusa. Éhségsztrájkjának oka az, hogy az Erdélyben, a Romániában élő magyar közösség érdekeit, jogait megvédje és elősegítse.
Éhségsztrájkjának konkrét oka az, hogy a Ceausescu-diktatúra megbuktatásában részt vevő székely falvakban történt események után, amikor sikerült lerázni a diktatúrát bár győzött a forradalmuk és megszabadultak a diktatúrától , mégis a székelyek ellen egy hajsza indult. Ennek lett áldozata hét zetelaki székely fiatalember, akiket bár a román elnök amnesztiát hirdetett, ennek ellenére teljesen jogellenesen, koholt vádak alapján 1990-ben a bukaresti katonai bíróságon öt-öt év börtönre ítéltek. A fiatalemberek szerencsésen elhagyták az országot, most emigrációban, száműzetésben élnek, de szeretnének hazamenni szülőföldjükre a családjukhoz, és szeretnének otthon élni.
Ezt kívánná lehetővé tenni Katona Ádám, és ezért kegyelmi kérvényt írt Iliescu elnökhöz. Erre nem kapott választ. Ekkor határozta el, hogy a mi forradalmi ünnepünk napjával, október 23-ával éhségsztrájkot kezd, hogy ezt a diszkriminációt megszüntesse. November 2-án már a székelyudvarhelyi kórházba kellett szállítani, ahol infúzióval és egyéb dolgokkal tartják életben; igen rossz állapotban van. Ő a Kisgazdapártnak küldött egy táviratot, amelyben azt kérte, hogy az anyaország segítsen. Kérte a médiákat, kérte a Duna Televíziót, hogy erről adjon hírt. Kérte a magyar külügyi kormányzatot, hogy hallassa hangját. Kötelességünk, hogy az idegen román területen élő magyar testvéreinknek segítséget nyújtsunk, ne hagyjuk őket elpusztulni.
Én most megint kérem a parlamentet, kérem a tisztelt külügyi kormányzatot, kérem a magyar médiát és kérek mindenkit, hogy erről adjon hírt, és próbáljon nemzetközi emberi jogi szervezetek felé is lépéseket tenni, hogy ez a diszkriminatív állapot megszűnjön és a koholt vádak alapján elítélt hét székely fiatalember hazatérhessen a szülőföldjére. Felsorolom a neveket, akikről szó van: Bíró László, Bíró Márton, Boros Lajos, Gergely Balázs, Jakocs Sándor, Péter József és Szabó Sándor.
Felhívom a szíves figyelmet arra is, hogy az amnesztia azért történt, mert bár a forradalomban történtek olyan események, amelyek egy forradalom velejárói, azonban a diktatúrától és Ceausescutól megszabadították Romániát. Románia demokratikus államként próbálhat tovább élni, és ebben jelentős szerepe volt az erdélyi magyaroknak és székelyeknek is.
Kérem, hogy segítsenek ebben, mert ugyanakkor tudomásom van róla, hogy román anyanyelvű román állampolgárt egyetlenegyet sem ítéltek el, míg eme hét magyaron kívül nagyon sok magyart már elítéltek, akik hosszú időt töltöttek börtönben. Tehát kérem a tisztelt parlament, a tisztelt kormány, a magyar médiák segítségét, ne hagyjuk cserben székely testvéreinket, ne hagyjuk cserben magyar testvéreinket Erdélyben, hanem segítsünk nekik, mert végveszélyben vannak.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
(9.10)