Lamperth Mónika (MSZP)

1995. november 13.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nem nagy boldogság kormánypárti képviselőként és nem is könnyű az 1996. évi költségvetés vitájában megszólalni, hiszen bárhová nézünk a költségvetés háza táján, bármelyik fejezetet is tekintjük, mindenütt megoldandó problémák halmazát találjuk és ehhez képest nagyon kevés pénzt. Így van ez az önkormányzatok költségvetésével is, az önkormányzatokra vonatkozó fejezetnél is ugyanezeket a problémákat találtuk.

(10.00)

Ugyanakkor ezt a kérdést kitüntetett figyelem kísérte az eddigi időszakban, már nyáron kialakultak az ezzel kapcsolatos viták, hiszen az önkormányzati költségvetés nemcsak azért fontos, hogy a demokratikusan megválasztott testületeknek megfelelő költségvetés álljon rendelkezésükre, hanem azért nagyon fontos, mert ez a költségvetés a közszolgáltatások ellátását biztosítja, azon közszolgáltatások ellátását, amelyekhez az állampolgárok 90 százalékban az önkormányzatokon keresztül jutnak. Ez iskolákat jelent, intézményeket jelent, illetve azokat az állampolgárokat, akik ezen közszolgáltatások kedvezményezettjei, ezeket a közszolgáltatásokat igénybe veszik. Tehát a kitüntetett figyelem indokolt és valószínűleg ez az oka annak, hogy már nyáron elkezdődött az ezzel kapcsolatos vita, amikor önök is a nyilvánosságon keresztül értesülhettek arról, hogy két számítás, két anyag készült. Az egyik egy csökkentett, a 415 milliárdos végösszeggel, a másik pedig ennél nagyobb, 430 milliárdos végösszeggel.

A szocialista képviselőcsoport már nyáron kifejezte azt az álláspontját, hogy a magasabb végösszegű önkormányzati fejezetet támogatja, ezzel ért egyet. Ugyan látjuk, hogy az összköltségvetés mozgástere is rendkívül szűk, de ezt az összeget tartjuk elegendőnek ahhoz, hogy az önkormányzatok a közszolgáltatások ellátásának biztonságát garantálni tudják, és nem bő kézzel, hanem nagyon szűkösen, de mégis a '96-os költségvetésben biztonsággal tudjanak gazdálkodni. Amikor ezt az álláspontot kialakítottuk, akkor még nem volt tudott, hogy a kormány melyik végösszeg mellett teszi le a voksát. Sajnos a kormány-előterjesztésben az alacsonyabb végösszegű önkormányzati fejezettel találkoztunk. Ugyanakkor biztató az, hogy a kormány már akkor kifejezte abbéli szándékát, hogy nyitott a kormánypárti képviselők megegyezése alapján olyan módosító indítványok befogadására, amelyek az önkormányzatok számára nagyobb forrást biztosítanak.

A szocialista képviselőcsoportban képviselőtársaimmal együtt elkészítettük azokat a módosító indítványokat, amelyek a végösszeg növelését célozzák és ebben az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került települések támogatása forrásának megteremtésére, valamint a személyi jövedelemadó kiegészítés összegének növelésére teszünk javaslatot. Ezekről azonban majd szeretnék egy kicsit részletesebben is szólni.

A másik ilyen vitapont, amelyről sokat lehetett olvasni az írott sajtóban, illetve nagyobb vitát váltott ki, a személyi jövedelemadó kiegészítés-visszatérítés kérdése, tehát az, hogy az szja-ból hány százalékot kapjanak vissza az önkormányzatok. Ellenzéki képviselőtársaink az önkormányzati költségvetésről szóló vitában többször felhozták azt az érvet, hogy a kormányprogramban azt írtuk, hogy az szja-visszatérítés minimum 35 százalék legyen. A kormányprogramnak ezt a szövegét kérték rajtunk számon, amikor ettől eltérőnek tűnt az álláspontunk. Ugyanakkor a kormányprogramban az is benne van, hogy figyelembe kell venni a települések vagyonában és a települések jövedelemtermelő képességében meglévő különbségeket is. Tehát ezért, amikor az szja tekintetében kialakítottuk az álláspontunkat, akkor figyelembe kellett venni azt, hogy a különböző településeknek milyen a jövedelemtermelő képességük, illetve milyen vagyonnal rendelkeznek.

A vitának ebben a részében szeretném felidézni azt, hogy az szja visszatérítés milyen múltra tekint vissza. Amikor 1990-ben az önkormányzatok finanszírozási rendszere kialakításra került, az volt az elgondolás, hogy a személyi jövedelemadó egy olyan adó lesz, amely az önkormányzatok forrása lesz, az önkormányzatok bevétele lesz száz százalékig. Tehát '90-ben az szja 100 százaléka illette meg az önkormányzatokat. Azonban '91-'92-ben ezt már 50 százalékra csökkentették, '93-'94-ben 30 százalékra és '95-ben volt ismét 35 százalék, amiről tudjuk, hogy nem egészen 35 százalék volt, hiszen 5 és fél százaléka feladattal terhelt szja-visszatérítés volt.

Mi az oka ennek a tendenciának, ami az szja-visszatérítés csökkenésében bekövetkezett? Világosan arra vezethető vissza, hogy az önkormányzatok jövedelemtermelő képességében a településeken megtermelődő személyi jövedelemadóban rendkívül nagy különbségek alakultak ki az önkormányzatok között.

Szeretném itt felhívni a figyelmet arra, hogy az szja kétharmada a nagyvárosokban keletkezik és ugyanakkor ma a települések 85 százaléka szja-kiegészítésre szorul. Tehát minél magasabb arányú az szja-visszatérítés lakóhely szerint, az ott képződött személyi jövedelemadó, annál inkább nyílik az az olló, amely a nagyobb jövedelemtermelő képességű önkormányzatok, települések és a kisebb jövedelemtermelő képességű önkormányzatok és települések között megvan. Ugyanakkor azt hiszem, nem lehet kérdéses, hogy azokon a kistelepüléseken, azokban a falvakban, városokban, ahol kicsi a jövedelem, sok a munkanélküli, elöregedett a lakosság, sok a nyugdíjas, ott is működtetni kell az intézményeket, ott is meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy például a normatíva és a tényleges működési költség közötti különbözethez valamilyen módon ezek az önkormányzatok is hozzájuthassanak.

Tehát mi javaslatot tettünk arra, hogy a személyi jövedelemadó-visszatérítés igen lehet magasabb, hiszen elismerjük azt az érdeket, hogy az önkormányzatok lássák hosszabb távon, hogy milyen bevételekre tehetnek szert, tehát legyen 40 százalék az szja, ezt azonban osszuk meg és ebből 20 százalék legyen a lakóhely szerinti, tehát a lakóhelyen megtermelt személyi jövedelemadó, a másik 20 százalék pedig lélekszámarányosan, normatív módon vagy valamilyen olyan módon kerüljön visszaosztásra, ami ezt a kiegyenlítést segíti.

A mi számolásunk szerint ebben a javaslatban benne volt annak a lehetősége is, hogy egy jelentősebb normatívaemelést hajtsunk végre. Szeretném elmondani, hogy ezt nagyon komolyan igényelték a települési önkormányzatok, hiszen három év óta nem volt normatívaemelés és nagyon sok településen ebből komoly működési problémák alakultak ki.

A szocialista frakció javaslata alapján a kormány olyan előterjesztést tett a költségvetésben, hogy ezt az állapotot három év alatt kell elérni és 1996-ban 36 százalék szja-visszatérítésből 25 százalék a lakóhely szerinti és 11 százalék pedig az egyéb módon szétosztandó támogatás. A szocialista képviselőcsoport nem kíván ebben a kérdésben számháborút folytatni, hiszen az önkormányzati érdekszövetségek javaslata 27 és fél százalékról szól és ez a lakóhely szerinti szja magasabb végösszegű önkormányzati költségvetésre vonatkozik. Az eddigi számítások szerint valahol ebben a körben kereshető egy olyan kompromisszum, amiben mindenki érdekelt, amely e vitában megjelent problémák megoldását valamilyen módon meg tudja jeleníteni.

Tehát a szocialista képviselőcsoport nem kíván presztízskérdést csinálni abból, hogy az szja-visszatérítés százaléka pontosan mennyi lesz. Nekünk továbbra is az az elsődleges szempontunk, hogy valamennyi település-típusnál a biztonságos működés garantálható legyen, vagy ha nem is garantálható minden egyes esetben, de megteremthető legyen.

Itt hadd mondjam el, hogy igazából nem értem a községi önkormányzatok szövetségének és a faluszövetségnek az álláspontját, hiszen ők azoknak a településeknek, amelyeknek az érdekeit képviselik, ahhoz képest ellentétes álláspontra helyezkedtek, amikor első körben mintegy elvként ragaszkodtak az szja 35 százalékhoz, később pedig egységesen lépett fel a két önkormányzati érdekszövetség a 27 és fél százalék mellett. Természetesen értem azt és üdvözlöm azt, hogy az érdekszövetségek egységesen lépnek fel az önkormányzati érdekek védelmében, de ugyanakkor itt nem tagadható, hogy a kistelepüléseknek elkülönült érdekei jelentek meg. Azt gondolom, hogy egy ilyen kistelepülésen, vagy abban a településstruktúrában, amiről az előbb beszéltem, szűkebb a mozgástér.

Szeretnék még röviden beszélni néhány konkrét kérdésről. Ahogy már az előbb említettem, az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került települések támogatását a kormányelőterjesztés meg kívánja szüntetni. Képviselőcsoportunk arra a döntésre és elhatározásra jutott, hogy mi e támogatási forma megszüntetését most nem tartjuk lehetségesnek. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy induláskor, amikor ezt a támogatási formát bevezették, mindenki arra gondolt, hogy ez majd az önkormányzati finanszírozási rendszerre való áttérést segíti, és ez egy kivételes formája lesz a támogatásoknak, nem pedig valamiféle önkormányzati bevételt növelő támogatási forma.

(10.10)

Ettől a funkciótól az "önhiki"-s támogatás teljesen eltérült. Egy adatot is hadd említsek: 1994-ben már 800 település kapott "önhibáján kívül hátrányos" támogatást. Tehát képviselőcsoportunk azzal egyetértett, hogy szűküljön az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került települések támogatott köre, legyenek szigorúbbak a feltételek, de úgy látjuk, megszüntetni nem lehet.

Ebben a témakörben nagyon sok vitát váltott ki az, hogyan bírálják ezt el, mennyire objektív az elbírálás. Borzasztó nehéz helyzetben voltak a köztisztviselők, amikor sokszor összehasonlíthatatlan településeket és problémákat kellett összehasonlítani. Ezért én megfontolásra javaslom azt a kérdést, hogy az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került települések támogatásának elosztását decentralizáljuk. Ez azt jelentené, hogy a területfejlesztési tanácsok, amelyek reményeink szerint rövidesen megalakulnak, kaphatnának ilyen hatáskört. Komolyan meg kell vizsgálni ennek a lehetőségét, hiszen megfelelő szakmai előkészítés alapján és erre garancia lehet ugyanaz a szakmai apparátus, amely most is előkészíti a Tákiszhoz kellene benyújtani a pályázatot, szakmailag előkészíteni ennek az elbírálását. Ugyanakkor abban, ami mérlegelési körbe tartozik, abban a térségben, ahol az érintett önkormányzatok vannak, a területfejlesztési tanács hozná meg a döntést. Ez egy térségen belül az érdekegyeztetésnek is lehet egy olyan terepe, ahol a nyilvánosság kontrolljával, mintegy garanciával történnének ezek az elbírálások.

Én azért szeretném nyomatékosítani ezt a forráselosztó, illetve döntéshozó decentralizálási folyamatot, illetve azokat az érveket, amelyeket ilyenkor elmondunk, mert ellenzéki képviselőtársainktól sokszor elhangzik, hogy új centralizációs törekvések jelennek meg a kormányzat munkájában. Én azt gondolom, hogy amikor ilyen javaslatot teszünk, illetve, ha a területfejlesztési törvénynek, az egésznek a szándékát hiszen már benyújtotta a kormány a parlamentnek, önök is ismerhetik a tartalmát nézzük, akkor ez a vád, azt gondolom, semmiképpen nem érhet bennünket.

Ugyanilyen lehetőséget látok egyébként abban, hogy például a címzett támogatások esetében, ahol ugyancsak mérlegelés van, egy meghatározott érték, összegszerűség alatt a területfejlesztési tanácsok hozzanak ilyen döntést.

A szocialista képviselőcsoport támogatja a kormányt abban a törekvésben, hogy csökkenjen a normatívák száma, illetve támogatja azokat az intézkedéseket, amelyekkel a társulásokat ösztönzik. Én azt gondolom, az a tendencia, hogy az elmúlt időszakban elszaporodtak a normatívák, illetve hogy a kormányprogramban mi kinyilvánítottuk azt a szándékunkat, hogy szeretnénk csökkenteni, ez jelzi azt, hogy az önkormányzatok döntéshozó szabadsága ebben a körben nem kérdőjelezhető meg. Természetesen tudom, hogy jogi értelemben a normatíva nem volt kötött pénz, illetve ma sem kötött pénz, tehát az önkormányzat szabadon használhatja föl, de mégis egyfajta orientációt jelentett arról az oldalról, mondjuk, az intézmények oldaláról, hogy erre a forrásra kvázi alanyi jogon tartottak igényt. Ezzel világosabbá válik, hogy az önkormányzat a kötelezettje e közfeladatok ellátásának, és a normatívák számának csökkenésében ez a nagyobb szabadságfok nyilvánvalóan megjelenik. Így is lehetősége van természetesen az önkormányzatoknak arra, hogy kultúrára, sportra és egyéb, általuk fontosnak tartott célokra fordítsanak pénzeszközöket. Nincsenek könnyű helyzetben, hiszen ma rendkívüli módon szűkösek a költségvetési források. Az önkormányzatok felelősségét, bölcsességét dicséri, hogy e szűkös lehetőségek ellenére jelentős forrásokat fordítanak ilyen célokra.

Egy mondatot szeretnék mondani még a háztartási tüzelőolaj-kompenzációról, amelyet már többször kinyilvánítottunk ebben a házban is. Szükségesnek tartjuk, hogy a '96-os költségvetésben is szerepeljen. Az ezzel kapcsolatos módosító indítványokat elkészítették képviselőtársaink. Javaslatunk szerint központosított előirányzat legyen, és az önkormányzatok nyilvántartásai alapján kellene ezt a támogatást szétosztani, ténylegesen oda juttatva, ahol háztartási tüzelőolajjal fűtenek.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Ahogyan kezdtem is hozzászólásomat, azzal a gondolattal szeretném zárni. Valamennyiünk számára ismert, hogy milyen szűk az a mozgástér, amelyben az önkormányzatok 1996-ban elkészíthetik a saját költségvetésüket. Azt gondolom, akkor lehet sikeres a '96-os év és akkor tudunk sikeresen azért a célért közösen dolgozni kormánypárti képviselők, települési önkormányzatok együtt , ha mindenki a saját területén végignézi, melyek azok az intézkedések, amelyekkel egy hatékonyabb gazdálkodást és egy jobban működő települési költségvetést el lehet végezni.

Erre vonatkozóan vannak jó példák. Engedjék meg, hogy azzal zárjam hozzászólásomat, hogy egy Somogy megyei település önkormányzatának döntéseiből idézzek, amely a Somogyi Hírlap friss tudósítása alapján a közelmúltban született. Lengyeltóti kisvárosról van szó, ahol a közelmúltan bevezették az iparűzési adót és megemelték a kommunális adót. Nyilván nem azért, mert volt más lehetőségük, hanem azért, mert erre rászorította őket a költségvetésük állapota. Erre azért volt szükség, mert a személyi jövedelemadó rendkívül alacsony a településen, és az ebből adódó bevétel nem tud olyan plusz forrást jelenteni, mint, mondjuk, egy nagyobb jövedelemtermelő képességű településen.

Emelték a lakbéreket, de ugyanakkor a lakbér felét külön számlán kezelik, és kizárólag lakásfelújításra és -karbantartásra fordítják. Tehát mindenképpen garanciát jelent arra, hogy megakadályozza a lakásállomány további leromlását.

Egy mondatra kérnék még türelmet. Úgy döntött ez a testület, hogy nem támogatja a tüzelőolaj használatát, viszont támogatja a kiváltását. A teljes összeget arra fordítják és ezt megbeszélte a polgárokkal egyenként, hogy fogadják el ezt a megoldást, hogy ne egy tüneti kezelés és egyszeri vagy évente visszatérő támogatás legyen , hogy átalakítsák a fűtésrendszert, ezt nagyobb összeggel támogatják, és egy korszerűbb, illetve olcsóbb fűtési rendszerrel elébe mennek a problémának.

Azt gondolom, ez a példa is azt bizonyítja, hogy az önkormányzatok is rákényszerültek, rákényszerülnek arra, hogy a saját lehetőségeiket megkeressék. Én azt gondolom, csak akkor lesz működőképes az önkormányzatok '96. évi költségvetése, ha erről közösen, felelősséggel, ugyanígy gondolkodunk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)