Hack Péter (SZDSZ)
DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az igazságszolgáltatás keretében jogaik védelmét kereső polgárok érdekében szólok a költségvetés vitájához; annak egy meglehetősen fontos, de mindenesetre részkérdéséhez, a bírák és ügyészek helyzetéhez kívánok hozzászólni.
A tisztelt Ház előtt ismert, hogy az igazságszolgáltatás helyzetének javítása érdekében az elmúlt ciklusban az Országgyűlés egésze komoly erőfeszítéseket tett. Ennek az erőfeszítésnek az első jelentős lépése az 1992-es nagy törvényalkotási lépés volt, amelynek keretében külön törvényi szabályozást nyert a bírák és bírósági dolgozók javadalmazása.
1994. január 1-jén ismét jelentős lépés történt, egy nagyobb fokú javadalomemelés következett be a bíráknál, illetőleg az ügyészeknél.
1994. január 1-je óta azonban lényegi változás nem történt. Ez más területeken is elmondható, és joggal vethető fel az a kifogás, hogy a költségvetésből fizetést élvezők közül a bírák és az ügyészek fizetése kiemelkedik, jobb, mint a köztisztviselői fizetés, vagy jobb, mint a közalkalmazottak fizetése. Ezzel együtt meggyőződésem szerint rendkívül fontos érdekek szólnak amellett, hogy ne nyugodjunk bele abba a helyzetbe, hogy 1994 januárja óta nem történt érdemi változás még a szintentartás sem a bírák és az ügyészek fizetésénél.
Miért nem törődhetünk ebbe bele? Két indokkal szeretném ezt magyarázni.
Az első indok egy alkotmányos alapelv. Ebben a Házban a patkó minden oldalán egyaránt elköteleztük magunkat a bíróságok, az igazságszolgáltatás függetlensége mellett. Ez az alkotmányos elv azonban nem lehet egy puszta deklaráció; a bíróságok, az igazságszolgáltatás függetlensége kötelezettséget ró a mindenkori kormányzatra és a mindenkori parlamenti többségre, azt a kötelezettséget, hogy ennek a függetlenségnek megteremtsék a feltételeit. A függetlenségnek azonban nemcsak jogszabályi, hanem materiális feltételei is vannak. Az a feltétel, hogy a bíróságok anyagilag ne legyenek kiszolgáltatott helyzetben; a bíróságok tárgyi körülményei megfelelőek legyenek; a bíróságon dolgozók ezen belül elsősorban a bírák olyan tiszteletdíjban részesüljenek, amely tényleges függetlenséget eredményez a számukra.
Köztudott, hogy a bírósági, ügyészségi munka, a bírósági, ügyészségi hivatás olyan hivatás, amely mellett más kereső foglalkozást nem lehet űzni, a bíráknak és az ügyészeknek nincs lehetőségük arra, hogy jövedelmüket másodállásban, mellékfoglalkozásban vagy akár vállalkozás keretében egészítsék ki. Ezért fordulhatott elő az, hogy a bírák szakmai továbbképzése is politikai viharokat kavart; a szakmán belül is nagy vitákat váltott ki, hogy milyen forrásból kell például a bírák képzését megoldani, alapítványok részt vehetnek-e ebben vagy sem, a költségvetés hozzá tud-e ehhez járulni vagy sem.
Akármerre nézünk Európában, azt látjuk, hogy a bíróságok költségvetését a hatályos magyar jogi berendezkedéshez képest nagyvonalúbban szabályozzák; a bíróságoknak nincsenek olyan jogaik, mint például a magyar törvények értelmében az egyetértési jog a költségvetésük megállapításánál, ez mégsem okoz problémát, hiszen a mindenkori kormányzatok tisztában vannak azzal, hogy nem pusztán egy szakma érdekei jelennek meg a bírósági javadalmazásban, hanem minden jogkereső polgár érdeke.
(10.30)
Könnyen belátható: valamennyiünk érdeke az, hogy az ítéleteket a szakmailag legkompetensebbek hozzák meg. Ebből a szempontból aggasztó azt látni, hogy míg 1990-ben drámai helyzet alakult ki mind a bíróságok, mind az ügyészségek tekintetében, '90-től '94-ig valamifajta konszolidáció végbement, megállt a pályaelhagyás, megállt az elvándorlás ezektől a hivatási ágaktól. '94 végén, '95 elején újra felbukkant az a jelenség, hogy viszonylag hosszabb szakmai gyakorlattal rendelkező bírák, ügyészek hagyják ott a hivatást és váltanak a vállalkozási szférába, váltanak az ügyvédi pályára, ezzel kockáztatva az igazságszolgáltatás szakmai színvonalát.
A másik indok, amit az alkotmányos indokon felül megemlíthetek, a kormány programja, az a program, amelyet az Országgyűlés többsége is támogat. Ez a program a'96-os költségvetésben is megjelenő módon bizonyos preferenciákat fogalmaz meg. A preferenciák között, meggyőződésem szerint, fontos a közbiztonság megszilárdítása, fontos a jogállamiság intézményrendszerének megszilárdítása. Fontos preferencia az, hogy a szervezett bűnözéssel, a feketegazdasággal szemben az eddigieknél hatékonyabban kell fellépni. Ezek a fellépések a költségvetés bizonyos fejezeteiben így például az APEH javadalmazásánál, így például a rendőrség költségvetési támogatásának növelésénél megjelennek. Ezeknél a szervezeteknél létszámfejlesztésre és bizonyos bérfejlesztésre is lehetőség nyílik.
Nem érthető és nem indokolható az, hogy ugyanilyen mértékű fejlesztés nem jelenik meg az adott kérdéssel tehát a bűnözéssel, a feketegazdasággal, a szervezett bűnözéssel foglalkozó szervezetek másik részénél, az ügyészségnél és a bíróságnál. A bíróságnál tudom, hogy egy nagyobb létszámfejlesztés következik be; csak ez azzal a problémával jár, hogy ugyan feltölthetők ezek a létszámok, mert a kezdő bírói fizetések meglehetősen kedvezőek, de az a tapasztalat, hogy két-hároméves bírói gyakorlat után, a karrier reménye nélkül, vagy a vonzó karrier reménye nélkül nagy számban hagyják el a bírák a pályát. Ezért az adott terület érdekképviseleteivel egyetértve, Toller László képviselőtársammal közösen olyan módosító indítványt nyújtottunk be a költségvetéshez, amely megpróbál differenciáltan közelíteni a témához.
A konkrét ügyben több érdekképviseleti szervezet majdnem az egész szakma érdekképviselete fogott össze; így a Magyar Bírói Egyesületen kívül a Közigazgatási Bírák Egyesülete, a Cégbírák Egyesülete, az Ügyészek Országos Egyesülete, a Bírósági Dolgozók Szakszervezete, az Ügyészségi Dolgozók Országos Szakszervezete, az Országos Bírói Tanács és az Ügyészségi Alkalmazottak Országos Tanácsa együtt fogalmazott meg egy olyan differenciált javaslatot, amely nem általában nyúl hozzá a fizetésekhez, nem általános 20, 25 vagy 35 százalékos béremelést követel, hanem olyan követelést fogalmaz meg, amely meggyőződésem szerint a költségvetési vitában példamutató lehet.
A követelés egyrészt differenciált emelést javasol. A differenciálás lényege, hogy jutalmazni kívánja a hűséget. Jutalmazni kívánja azokat, akik hosszabb ideje dolgoznak az adott szervezeteknél. Tehát a bértáblához olyan módosító indítványt nyújtunk be, amely a hosszabb ideje bíróságon, ügyészségen dolgozó bírák, ügyészek fizetését rendezné, oly módon, hogy a bértábla szorzóit változtatná meg; illetőleg a karriert, mint jövőbeli elkötelezettséget támogatja. Tehát azok számára nyújt vonzó karrierutat, akik több éve dolgoznak a szervezeteknél.
A másik eleme ennek a javaslatnak amit én példamutatónak tarthatok , hogy nem egyoldalúan a kiadás növelését célozza, hanem forrásokat jelöl meg ennek a fizetésnek a rendezésére. Kidolgozták az érdekképviseletek az illetéktörvény olyan módosítását, amely fedezetet jelenthet a kiadási oldalon jelentkező többletnek. Ez a fedezet természetesen csak akkor támogatható, ha a kiadási oldalon a kormány elfogadja a javaslatunkat; így az erre vonatkozó indítványunk függvénye a kormány támogató javaslatának.
Hozzá kell tennem még egy apróságot, amely a költségvetés egésze szempontjából jelentéktelen tétel összesen 60 millió forintos kiadást jelent , de az ügyészségek és a bíróságok vonatkozásában évek óta megoldatlan probléma: ez a lakástámogatás kérdése. 1994-ben az ügyészség a dolgozóinak fejenként 140 000 forint lakástámogatást tudott nyújtani; közismert, hogy ez Budapesten gyakorlatilag jelképes összeg egy lakás megvásárlásához. Ez olyan folyamattal jár, amely tovább erősíti a vidék-Budapest ellentétet. Nevezetesen a Legfőbb Ügyészség, illetőleg a Fővárosi Főügyészség, valamint a Legfelsőbb Bíróság és a Fővárosi Bíróság tulajdonképpen csak fővárosi lakosokat tud alkalmazni; vidékről Budapestre települő bírákat, nagyobb szakmai gyakorlattal rendelkező bírákat, ügyészeket nem tudnak alkalmazni ezek a központi szervek, hiszen nem tudnak számukra lakást biztosítani. Egyszerűen érthetetlen a költségvetésnek az a logikája, hogy egyes költségvetési szerveknél viszonylag nagyobb vonalú támogatást nyújt.
Itt negatív példaként nem akarom megemlíteni a Honvédelmi Minisztériumot vagy más központi költségvetési szerveket, ahol a költségvetési fejezetben létezik a lakástámogatás, létezik a szolgálati lakás intézménye. Semmilyen költségvetési indok nem magyarázhatja azt, hogy miért nem létezik ez a Legfőbb Ügyészségnél és miért nem létezik ez a Legfelsőbb Bíróságnál. Az érdekképviseletek olyan javaslatot dolgoztak ki, amely egy alap képzését teszi lehetővé, amely alapból visszatérítendő támogatásokat lehet nyújtani, és ez az alap folyamatosan újratöltődik, de amely alap még egyszer mondom a költségvetés szempontjából nevetséges összegből megold egy olyan problémát, ami évtizedes problémája ezeknek a szervezeteknek. És lehetőséget teremt, hogy a joggyakorlatban egyre jobban fejlődő vidéki, megyei bíróságokról, megyei ügyészségekről új szemléletmód, új, tehetséges, magasan képzett, magasan kvalifikált szakemberek kerüljenek be a Legfelsőbb Bíróságra, kerüljenek a Legfőbb Ügyészségre munkatársként.
Úgy érzem, ez nem pusztán egy szakma, nem pusztán egy viszonylag kis létszámú hivatáság belső problémája. Ezek az ügyek valamennyi jogkereső magyar polgár problémái; ezek az ügyek a mi felelősségünket is terhelik. Nekünk is a költségvetés keretei között, a költségvetés kiadási oldalát nem növelő módon lépéseket kell tennünk arra, hogy az igazságszolgáltatás szakmai színvonalát ne csak szinten tartsuk amiről azt kell mondanom, hogy sajnos még ezt sem sikerült megvalósítani és a költségvetés ezen fejezetének változatlan elfogadása nem teszi lehetővé a szinten tartást , hanem lehetőség szerint növeljük ezeknek a hivatáságaknak a megtartó erejét, növeljük a szakmai színvonalat, és ehhez a magunk módján járuljunk hozzá.
Ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, fordítsanak figyelmet azokra a költségvetési fejezetekre is, amelyeknek nincsen konkrét fejezetgazdája a kormányon belül; abban az értelemben, ahogy az előbb említett honvédelemnek vagy az egyéb költségvetési fejezeteknek van. Hiszen az új költségvetésben, a magyar történelem új korszakában először önálló fejezetként jelentek meg a bíróságok, ugyanakkor a bíróságoknak nincs lehetőségük olyan módon érdekérvényesítésre, mint más területekre.
Kérem a tisztelt képviselőket, hogy gondoljanak azokra a választópolgáraikra, akik a bíróságokon keresztül keresik jogaik érvényesítését. Ezeknek a választópolgároknak érdeke, hogy szakmailag magasan képzett, független, egzisztenciálisan is független döntéshozók járjanak el az ügyeikben. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)