István József (FKGP)
ISTVÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Bokros Lajos pénzügyminiszter úr az 1996. évi költségvetési expozéját a következő szavakkal fejezte be: Végezetül kívánok a tisztelt Háznak hasznos és konstruktív vitát.
A Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja részéről ehhez a hasznos és konstruktív vitához kívánok hozzájárulni.
Elöljáróban szeretném hangsúlyozni azt, hogy sajnálom, hogy a miniszter úr a miniszteri expozéjában egyetlen szóval nem tért ki az egyházak költségvetési támogatására, nem tért ki a hazai kisebbségek költségvetési támogatására, és nem tért ki a határon túli magyarok költségvetési támogatására. Én bízom abban, hogy nem azért történt ez, hogy nem fontosak a költségvetés számára ezek a felsorolt tételek, és akik és amik mögöttük vannak, hanem a költségvetési expozé nagy anyagába nem fért bele. Én szeretnék most erről a három dologról szólni.
Először is a magyarországi egyházak költségvetési támogatásáról, utána a határon túli magyarok költségvetési támogatásáról, és végezetül nagyon röviden a hazai kisebbségek költségvetési támogatásáról.
Az egyházak költségvetési támogatásának elkészítése előtt, a tervezet elkészítése előtt a miniszterelnök úr fogadta a magyarországi egyházak vezetőit, és ott egy megbeszélésen olyan értelmű megállapodás történt, hogy az 1996. évi költségvetés, az egyházak költségvetése nem lesz kevesebb az előző évinél, a bázisévnél. Tudomásul vették, hogy az inflációval való, közel 30 százalékos csökkentést is elfogadják a társadalom és a gazdaság nehéz helyzetére való tekintettel, de kérték, és a megegyezés része volt az, hogy számszakilag az elmúlt évihez viszonyítva nem lesz kevesebb 1996-ban az egyházak költségvetési támogatása az előző évinél.
Ezzel a megállapodással szemben mit mutat az 1996-os költségvetés? Az egyházi intézmények támogatása címén tudni kell azt, hogy Magyarországon 54 bejegyzett egyház, vallás és felekezet van, és működik, ebből az 54-ből 50 kért költségvetési támogatást.
Az 1995. évi költségvetési támogatása ennek az 50 egyháznak és felekezetnek 2 milliárd 50 millió forint volt. Az 1996. évi költségvetési előirányzat ezzel szemben 1 milliárd 800 millió forint, tehát 250 millió forinttal kevesebb. Ez elfogadhatatlan az egyházak számára, és ellentétben van nincs összhangban az egyházak vezetőivel történt megegyezéssel is.
Az egyházaknak az volt a kérésük: amennyiben lehetséges, ez az összeg, ha nem is sokkal, de emelkedjék. De minden körülmények között ragaszkodtak ennek az összegnek a szinten tartásához.
A Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja részére elfogadhatatlan, hogy az egyházi vezetőkkel történt megállapodás ellenére is csökkent ez a költségvetési tétel. Itt vissza kell állítani minimálisan az 1995. évit, a 2 milliárd 50 millió forintot.
Másodszor arról szeretnék szólni, hogy az egyházi intézményeknek a támogatása hogy történik. Két kiemelt egyeteme van az egyházaknak: a Pázmány Péter Római Katolikus Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem. E két egyetem a normatív támogatáson kívül egyetlenegy fillér költségvetési támogatást nem kap.
Ezek az intézmények a Magyar Köztársaság állampolgárai számára képeznek a civil szférában alkalmazható szakembereket, bölcsészeket, nyelvtanárokat, jogászokat, és más tudományágakban magas szintre emelve végeznek képzést. Az oktatási törvény előírásainak megfelelően történnek a képzések, diplomájuk is egyenlő a világi egyetemeken szerzett diplomákkal, és értetlenül állunk ezután az előtt, hogy ezek az intézmények nem kapnak egyetlenegy fillér támogatást sem a diákokra eső normatív támogatáson kívül.
A világi egyetemeken az 1995. esztendőben egy hallgatóra jutó támogatás 350 ezer forint volt. Ez volt a tényleges ráfordítás. A normatív támogatás pedig alig több 80 millió forintnál. Tehát itt is a különbség, amit elvonnak, illetve nem kapja meg ez a két egyetem, 270 millió forint. Ha a két egyetemnek a hallgatóit figyelembe vesszük, akkor ez 400 millió forint elvonást jelent. Ezt diszkriminatív megkülönböztetésnek tartjuk.
A Magyar Köztársaság alkotmánya, annak 60. §-a és 70. §.-a szól a vallás- és a lelkiismereti szabadságról. A 70. §-a szól az egyenlő közteherviselésről. Itt úgy gondoljuk, hogy súlyos alkotmánysértés történik. Ezért a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja semmilyen körülmények között így ezt a költségvetést s ennek a részét nem tudja támogatni.
1995. november 6-án az Alkotmánybíróság hozott egy határozatot. Ennek az alkotmánybírósági határozatnak egy részéből szeretnék idézni. Az egyházi és más, nem állami felsőoktatási intézmények állami finanszírozásáról a felsőoktatási törvény, az 1993. évi LXXX. törvény IV. fejezetének utolsó rendelkezése, a 10. § (4) bekezdése a következőket írja elő: a nem állami felsőoktatási intézményekben folyó képzés működési költségeire az Országgyűlés az éves központi költségvetés jóváhagyásakor meghatározza az állami hozzájárulás módját és mértékét.
Kérdezem a tisztelt Háztól: lehet-e az állami költségvetés meghatározásának a mértéke nulla forint nulla fillér? Semmi esetre sem.
Nem kívánom hangsúlyozni, hogy hasznos, és egyben állami feladatokat ellátó oktatási intézmények diákjait különböztetik meg negatívan. Többletterheket kell vállalniuk, hogy ezekben az intézményekben tanulmányaikat elkezdhessék és tanulmányaikat folytathassák. Így az egyházi iskolák választása következtében ezek a tanulók hátrányos megkülönböztetésben részesülnek.
Hasonló helyzet áll elő három tanítóképző intézmény esetében is. Természetesen itt is egyházi tanító intézményekről van szó: a debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskoláról, az esztergomi Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskoláról és a zsámbéki Római Katolikus Tanítóképző Főiskoláról van szó.
(10.50)
Ezek részére az 1996. évi költségvetésben egyetlenegy fillért sem biztosít a költségvetési tervezet. Ezek az intézmények 1994-ben még 708 millió forint támogatást kaptak.
Szólnom kell még röviden az egyházi iskolák támogatásáról és működésük biztosításáról. Itt a támogatás összege ugyan nem változik, de az elmúlt évhez képest az egyházi iskolákban mintegy 7200-zal több fiatal tanul. A többletkiadást az egyházak a szűkös anyagi helyzetük miatt nem tudják kigazdálkodni. Ha az infláció arányában nem is, de a létszám arányában növelni kell ezt a költségvetést is.
Szeretnék röviden szólni az egyházi ingatlanok kártalanításáról is. Itt az előirányzott 4 milliárd forintnyi költségvetési összeg nem változik, ugyanannyi, mint az elmúlt esztendőben, 1995-ben. Azt azonban tudjuk, hogy az MSZP-SZDSZ-kormányzat az 1994-es esztendőben leállította az egyházi ingatlanok kártalanítását, majd az 1995-ös esztendőben sem olyan mértékben történtek a kártalanítások, ahogyan az ütemezésben volt. Itt tudnunk kell azt, hogy a kártalanítási összegek nagy százalékban nem az egyházakat érintik, hanem azokat az önkormányzatokat, amelyek átadják az egyházaknak a volt intézményeiket. 70 százalékban az önkormányzatokat érinti a kártalanítás.
Nagyon sok helyről érkeztek és érkeznek panaszok a minisztériumba is és más helyekre is, mivel az elkezdett beruházásokat nem tudják tovább folytatni, mert a szükséges pénzt nem kapják meg hozzá. Így fordulhat elő, hogy egy olyan intézményre, mint a Lónyay Gimnáziumra az 1996. évi költségvetés 50 millió forintot irányoz elő. Tudni kell erről az intézményről, hogy a magyarországi református egyház elsőnek kérte vissza és a besorolásban az első helyre helyezte ennek az intézménynek a visszaadását. Már az 1990. év elején, januárban egy megállapodást kötött az akkori kormányzat a Németh-kormány és a magyarországi református egyház vezetősége, hogy a legrövidebb időn belül visszakapják ezt az intézményüket. 1952-ben az akkori Rákosi-rendszer kényszere alapján az egyháznak kényszerfelajánlással kellett megválnia ettől a jogos tulajdonától. Nyilvánvaló, hogy ez a kevés összeg a kártalanítás elkezdésére is nagyon kevés, hiszen a Lónyay úti Gimnáziumban, amelyet a Károli Gáspár Református Egyetem fogadott be, olyan nagyon nehéz körülmények között végzik az ott lévő tanárok a tanítást, a 300 tanuló a tanulást, hogy kénytelenek voltak tiltakozásuk jelét nyilvános tüntetéssel alátámasztani.
A Művelődési és Közoktatásügyi Minisztériumtól kaptak elvi támogatást, azzal azonban önmagában nem lehet megoldani ezt a nagy tételű kárpótlást, a tulajdonrendezés során szükséges kiváltást. Itt több milliárd forintról lenne szó. Ezért a Független Kisgazdapárt az előzőket is figyelembe véve kevésnek tartja a 4 milliárd forint kártalanítási összeget. Fel kellene gyorsítani ezt, és legalább 1,5 milliárd forinttal kellene többet fordítani erre a célra az elkövetkezendő esztendőben. Ez az a minimális igény egyrészről elsősorban az önkormányzatok, de az egyházak részéről is az, hogy hozzájussanak jogos épületeikhez.
Ezután megkérdezhetnék képviselőtársaim, hogy miből lehet mindezt finanszírozni. A Művelődési és Közoktatásügyi Minisztérium az 1996-os esztendőben 7 milliárd forinttal kap többet a költségvetési tervezet szerint az elmúlt bázisévhez viszonyítva. Ebből kívánja a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja átcsoportosítással megoldani ezeket a gondokat és támogatást nyújtani.
Miután az időm nagyon előrehaladt, szeretnék még röviden szólni a határon túli magyarok támogatásáról.
Az elmúlt évekkel ellentétben a határon túli magyarok kulturális, oktatási támogatását egyetlen tételbe összevonták, ez 422,6 millió forint. Úgy rendelkezik, hogy ez az összeg pályázat útján nyerhető el a határon túli oktatásra és kulturális célra. A határon túli és a magyarországi könyvkiadást, a Magyarországon kiadásra kerülő könyvek, időszakos kiadványok támogatását kell ebből biztosítani, továbbá tudományos értékű, hiánypótló, speciális kétnyelvű kiadványokat. Ezen kívül ebből a költségvetési tételből kell biztosítani a szomszédos országok nem magyar állampolgárságú, magyar nemzetiségű diákjainak az ösztöndíját, a szállásköltségét, az útiköltségét, segélyeit, anyanyelvi és szakmai táborokban való részvételüket, továbbá a hazai közép- és felsőoktatási intézményekbe felvételt nyert, magyarországi részképzésben, a speciális levelező oktatásban részesülőket támogatni. Sok egyéb más kulturális és oktatási támogatást kell ebből biztosítani, konzultációkat, továbbképzéseket, magyar nyelvű levéltárak, műalkotások, múzeumok állagmegőrzését, a határon túli értelmiségképzést, pedagógusképzést, továbbképzést.
Mint ahogyan említettem, valamennyi támogatást pályázati úton lehet elnyerni. A pályázati úton történő elnyerés nem lesz könnyű, lehetnek jó, rossz, jobb és rosszabb pályázatok. Ha ezt az összeget az elmúlt évivel összevetjük, akkor így is 130 millió forinttal kevesebb lesz a határon túli magyarok kulturális támogatása az elkövetkezendő esztendőben. Így a határon túli magyarok oktatási és kulturális támogatása nagyon sok területen leszűkül, bizonyos területeken teljesen megszűnik.
Még nagyon röviden a hazai kisebbségek támogatásáról. A hazai kisebbségek az 1996-os költségvetési előirányzat szerint nem kapnak kevesebb támogatást, mint az elmúlt esztendőben, azonban a kisebbségek általuk jogosnak vélt többlettámogatást kérnek a költségvetésből.
(11.00)
Csak egyetlen példát szeretnék mondani. A hazai cigány kisebbségek 300 millió forintot kérnek a kisebbségi oktatás fejlesztésére. Ebből a költségvetés csak 170 millió forintot irányoz elő. Ebből a 170 millió forintból 130 millió forintot kér, mert ennyire van szüksége a Gandhi Intézetnek, hogy el tudjon indulni, és folyamatosan, akadály nélkül tudjon működni.
A többi, Magyarországon lévő cigány kisebbségek iskolai támogatására tehát mindössze 40 millió forint marad. Ez nagyon kevés. Itt, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának véleménye szerint, legalább a 300 millió forintos támogatást kell megcélozni.
A fent jelzett változtatásokat módosító indítványokkal kívánja a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja megváltoztatni. Ha ezeket a módosító indítványokat a tisztelt Ház nem támogatja, akkor a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja az 1996. évi költségvetést nem fogja megszavazni.
Képviselőtársaimnak köszönöm a figyelmét. (Taps az ellenzék padsoraiban.)