Gáspár Miklós (KDNP)
DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Előzetes megjegyzést szeretnék tenni. Lamperth Mónika MSZP-s képviselőtársunk a felszólalásában nagyon helyesen mutatott rá az elmaradott térségek, illetve az ezekben a térségekben lévő önkormányzatok és szociális, kulturális, egészségügyi, oktatási intézmények nehéz helyzetére. Ha viszont ilyen jól látja ezt a problémát, akkor önkéntelenül felmerül a kérdés: a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója a maga 54 százalékos mandátumarányával miért nem harcolja ki, hogy ezek az elmaradott települések komoly személyi- jövedelemadó- visszatérítésben, illetve támogatásban részesüljenek, hiszen ezeken a településeken nem azért képződik kevés személyi jövedelemadó, mert az emberek nem akarnak dolgozni, hanem azért, mert nincs munkahely és nincs munka. Ha MSZP-s képviselőtársaink ilyen világosan látják az elmaradott térségek súlyos helyzetét, akkor a parlamentben meglévő többségi mandátumarányukkal miért nem harcolják ki, hogy az elmaradott térségekben lévő szociális, kulturális, egészségügyi, oktatási intézmények a megfelelő működésükhöz szükséges normatívákkal rendelkezzenek.
Tisztelt Országgyűlés! Az 1996-os költségvetés kiválóan tükrözi a jelenlegi kormány alapvető filozófiáját, amely szerint a politika a félrevezetés művészete. A számsorok összeállítójának feltehető szándéka az volt, hogy a költségvetési tervezetben senki se ismerhesse ki magát, és így az egyes területek egymás ellen is kijátszhatók legyenek. Sikerült is elérni, hogy a hatalomhoz közelálló kedves haveroknak szánt rejtett támogatások összegezhetetlenek, azaz a Művelődési és Közoktatási Minisztérium költségvetésén kívül mert e minisztérium költségvetéséről van szó még számos helyen találhatók olyan bújtatott összegek, amelyek a kulturális és oktatási célt szolgálják.
A Belügyminisztérium, vagy a Honvédelmi Minisztérium költségvetése néhány ilyent meg is nevez, de nincs minisztérium, amelynek költségvetéséből ne folynának el százmilliók felderítetlen csatornákon, mondjuk a Magyar Szocialista Párt tulajdonában lévő oktatási és kulturális központok támogatására. Ki tudhatja emellett, hogy miért kell államkötvények és kincstárjegyek reklám- és nyomdai költségeire elképesztő összeget, 1,8 milliárd forintot kiadni, ha ez nem mondjuk a tévé bizonyos kft.-inek rejtett támogatása.
A költségvetés szöveges része nem egyezik a számokkal, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium fejezetének elején emlegetett 10,2 százalékos többlettámogatás összegszerűen nem jön ki a résztételekből. A költségvetés három alapvető szándékot tükröz. Először: miközben a miniszteri, államtitkári, helyettes államtitkári fizetések ezen állások számának gyors szaporodásával egyidejűleg mintegy 50 százalékkal emelkednek, a közalkalmazotti fizetés alig változik. Másodszor: katasztrofális szándék a döntések központosítása és ennek eredményeként a Művelődési és Közoktatási Minisztérium részére ellenőrizhetetlen döntési lehetőségek biztosítása. Ez azt jelenti, hogy a tervezet kivonja az Országgyűlés hatásköréből az összevontan meghatározott célokra biztosított összegek elosztási jogát. E kérdésre később részletesen visszatérek. A feketegazdaság adócsalásaival megbirkózni képtelen Pénzügyminisztérium évek óta törekszik két agyrémének megvalósítására, aminek káros következményei szinte felmérhetetlenek.
Nem új javaslat a Közbeszerzési Tanács felállítása és még ismerősek az emellett szóló érvek is. Kétségtelen, piacgazdaságban a nagyobb tételben vásárló adókedvezményt kap. A piacgazdaság azonban nem csupán kínálati versenyt jelent ami nálunk nem biztos, hogy működik , hanem vásárlóképes keresletet is. A Közbeszerzési Tanács számos területen olyan mértékben összpontosítja a vásárlóképes keresletet, ami óriási előnyök biztosítását teszi lehetővé az eladóknak. Amennyiben igaz az a pénzügyminisztériumi feltételezés, hogy a szűk kereteikből kevesebbet vásárló intézmények illetékes munkatársai rosszul és megvesztegethetően döntenek, mi biztosítja, hogy a nagy tételek fölött döntő személyek jól és érdek nélkül döntenek? Arról már nem is beszélve, hogy hogyan érthető meg egy országszéli intézmény igényének sajátos jellege a körülmények ismerete nélkül, a helyszíntől 200-250 kilométer távolságban. Hogyan bírálható el így megalapozottan az igény indokoltsága?
Nem új javaslat a kincstár sem. A pénzforgalom és ezzel a kamatterhek csökkentése kétségtelenül nyomós érv. Felállítása azonban tízmilliós nagyságrendben csökkenti az egyes intézmények költségvetését, elvonja a megtakarítások kamatait és a szükségszerűen lassúbb, több hibaforrást adó működési mechanizmus költségeit ugyancsak az intézményekre terheli. A vállalkozó, aki az eddiginél lassabban fog elvégzett munkájának ellenértékéhez jutni, ezt a kárát kénytelen lesz az ár megemelésében érvényesíteni.
A kincstár felállítása az intézmények egész sorát fogja a működésképtelenség állapotába sodorni. Mindezek mögött az az elképzelés áll, hogy a Pénzügyminisztérium hivatalnokai mindenhez jobban értenek. Az évek óta érvényesülő pénzügyi diktatúra kártékonyságával szemben érdemes lenne végre felhívni a figyelmet arra, hogy működő demokráciában a felvetett kérdésnek igen egyszerű megoldása van, az intézmények vezetőinek kettős felelőssége.
(A jegyzői székben Semjén Zsoltot dr. Kávássy Sándor, Boros Lászlót dr. Kiss Róbert váltja fel.)
Felelősek a leghatékonyabb és legtakarékosabb működéséért az intézménynek és a köztámogatások felhasználásáért a költségvetésnek. E felelősség érvényesítése az ehhez szükséges felhatalmazásokkal és biztosítékokkal a hatékony és ésszerű gazdálkodás egyetlen lehetősége. A bevezetés előtt álló intézkedéseknek csak egyetlen következménye lehet, a csalásra, hamiskodásra kényszerítettséghez történő alkalmazkodás.
(11.30)
A számok nyelvén: a két új szervezet a tervezet szerint a költségvetésnek mintegy 1,5 milliárd forint többletkiadásba kerül. Az intézményektől elvont kamatbevétel ennek 10-20 százalékát fedezheti, ott azonban ez hiányként jelentkezik. A további károk nagyságrendje ennek az aránynak a többszöröse.
Harmadszor: a költségvetés 30 százalékát az adósságtörlesztés emészti fel. A kultúra és oktatás oldaláról elfogadhatatlan az a mértékű támogatás, amit a költségvetés a kultúra és az oktatás területein kívül és ugyancsak ellenőrizetlenül a gazdaság különböző területeinek biztosít anélkül, hogy ezek beruházásokban hasznosulnának. Ennek ugyanis főleg olyan "eredményei" vannak, mint az idei gabonaár-támogatás, amivel sikerült több tízmilliárd forint költségvetési támogatást a fölvásárlók zsebébe tölteni, miközben a hazai fogyasztónak ezért hatalmas áremelkedéssel kell fizetnie.
A kulturális költségvetés tekintetében nem derül ki az általános indokolásból, hogy a színházak fenntartásán kívül milyen támogatás biztosítja az önkormányzatok törvényben előírt művelődési tehát a levéltárakkal, könyvtárakkal, múzeumokkal és művelődési házakkal , valamint az oktatással, azaz az iskolákkal kapcsolatos kötelezettségeinek a teljesítését. Ennek következményeként az egész említett művelődési hálózatot az összeomlás veszélye fenyegeti. Elkülönített normatíva nélkül az önkormányzatok kénytelenek lesznek ezen "takarékoskodni", ami elviselhetetlen lesz a hivatkozott intézményeknek.
A 18. cím, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium költségvetési előirányzatainak elvi részét illetően a következőkre szeretném felhívni a figyelmet:
Megszűnik az UNESCO-bizottság önálló költségvetése. A külkapcsolatok költségvetésének 68,4 millió forinttal történő csökkentése, ami természetesen az inflációs rátával és a forint leértékelésének következményeivel együtt értendő, lehetetlenné teszi a magyar intézetek jelenleg még létező hálózatának fenntartását, és érthetetlenné azt a művelődési és közoktatási minisztériumi tervet, hogy ezek számát londoni és New York-i intézettel bővíti.
A magyar kultúra külföldi bemutatására eddig is igen kevés pénz állt rendelkezésre, ellentétben a román, szlovák és más egyéb országok gyakorlatával. Most ez radikálisan tovább csökken.
A kulturális és oktatási külkapcsolatok érdemi intézését a költségvetés kiveszi a Művelődési és Közoktatási Minisztérium hatásköréből, és visszaadja azt a Külügyminisztériumnak. Ennek következményeként Magyarország nemzetközi képének formálása a csökkenő pénzügyi lehetőségek körében jórészt közgazdász végzettségű és a művelődés ügyében járatlan diplomaták kezébe kerül. A nemzetközi gyakorlatban ez a tevékenység önálló szakma, ami szorosan kapcsolódik a hazai gyakorlat alapos és személyes tapasztalatokra épített ismeretére. A kulturális diplomata, akárcsak a katonai attasé, nálunk, Magyarországon nem a művelődési kormányzat befolyási övezetéből kerül ki, és hazatérve, nem tudja e téren hasznosítani külföldi tapasztalatait.
A 2. címben a tudomány- és műszaki egyetemek, művészeti főiskolák összevont, azaz önkényesen elosztható fejezete körében közel 7 milliárdos bevétellel számol. Azaz a névlegesen közel 28 milliárdos állami támogatás valójában 21 milliárd forint. Ezzel az egyetemek válságos helyzetbe kerülnek. A nyári elbocsátásoknak a dologi és személyi kiadások terén egyaránt megmutatkozó következményei minden belső tartalékot kiürítettek, és megoldatlan gondok sorát idézték elő. A kikényszerített megoldások drágábbak, számos tekintetben az intézmény kénytelen a hallgatóra hárítani a felmerülő költségeket. Kevesebb ingyenes szolgáltatás, drágább térítések.
Nincs fedezete a leállíthatatlan előléptetési folyamatoknak, mivel a nyugdíjazások megtörténtek, nincs miből előteremteni a szükségessé váló professzori, tanszékvezetői megbízatások pótlékait. Nincs fedezete a tizenharmadik havi fizetésnek, ami a történtek után előteremthetetlen újabb elbocsátások nélkül. Ez pedig megoldhatatlan bizonyos oktatási területek és szakok felszámolása nélkül.
Az összevonás célja a normatív támogatás bevezetése. Ezzel elvileg egyet is lehet érteni. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium azonban eddig semmi jelét nem mutatta annak, hogy képes lenne a norma szakmailag megalapozott arányainak a kidolgozására, mivel ilyen számítások és felmérések eddig még nem is készültek.
Mindezek természetesen valamennyi költségvetési intézményre vonatkoznak. Az országos közgyűjtemények és az elvonásokkal megnyomorított Nemzeti Színház lassan megbénulnak, illetve csak olyan elkeseredett és a szolgáltatás igénybevevőit nagymértékben sújtó intézkedésekkel biztosíthatják működőképességüket, mint az Országos Széchényi Könyvtár a magas összegű használati díj bevezetésével.
A felsőoktatás és a kultúra támogatásának általános csökkentéséről van tehát szó, és ebben még nincs benne a nagymértékű infláció hatása.
A 8. cím keretében különösen nagy működési zavarok várhatók a Magyar Országos Levéltárban, a már említett Nemzeti Színházban és a szintén említett Országos Széchényi Könyvtárban, továbbá a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Szépművészeti, a Néprajzi és az Iparművészeti Múzeumban, valamint az Állami Hangverseny Zenekarnál.
A Művelődési és Közoktatási Minisztérium meghirdette a könyvtárfejlesztés szükségességét, amit egyébként még az előző kulturális vezetés programjából vett át. Ehhez azonban semmiféle költségvetési fedezetet nem biztosít. A magyar könyvtári hálózat esetében nemhogy az információs társadalomban szükséges fejlesztés, de a csökkentett mértékű működés feltételei sincsenek meg.
A feladatfinanszírozási fejezet tág teret ad a miniszter és köre személyes, ellenőrizhetetlen döntéseinek. A közel 2 milliárdos tankönyvtámogatás fontos, de kérdéses az elosztása. A jelek néhány könyvkiadó cég rejtett támogatásának szándékára vallanak. Meg kell jegyezni, hogy a papír, az energia stb. drágulásának következményei így is jelentősen növelni fogják a tankönyvek árát.
Ugyancsak szabad kezet kap a minisztérium az 582 milliós kulturális célfeladat és a 785 milliós honfoglalási céltámogatás felhasználására. Nem tudható, mi rejlik a második európai ifjúsági központ terve mögött, amire 100 millió forint áll rendelkezésre. A közművelődési, művészeti egyesületek, szövetségek, társadalmi szervezetek és egyesületek számára biztosított 130 millió forint nem csupán kevés, de elosztása is kérdéses és ellenőrizhetetlen, erősen függ politikai céloktól.
A szakszervezeti és munkahelyi művelődési intézmények támogatására jött létre többek között a Művészeti és Szabad Művelődési Alapítvány. A változatlan összeg 231 millió forint elosztása eddig demokratikusan, botrányok nélkül történt. Most ezt is minisztériumi fennhatóság alá kívánják vonni.
A Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány kiemelt támogatása indokolt, még 1993-ban hozott erről a kormány döntést, amit a Pénzügyminisztérium nem hajtott végre.
A költségvetés nem támogatja többé a Történelmi Film Alapítványt, a Művészeti és Szabad Művelődési Alapítványt és a Magyar Könyv Alapítványt. Ez a támogatásmegvonás egyenes következménye ezen alapítványok engedetlenségének, önállóságuk megőrzési szándékának. Kérdés, hogy az Országgyűlésnek egyet kell-e érteni a Művelődési és Közoktatási Minisztérium büntető szándékával.
Hiányzik az eddigi kollégiumi támogatásra biztosított 25 millió forint. Hiányzik a múzeumok műkincs- és vagyonvédelmi feladataira eddig biztosított 30 millió forint, a közgyűjtemények technikai fejlesztésére biztosított 38 millió forint. Hiányzik a műalkotások vásárlására eddig biztosított 15 millió forint. Hiányoznak a könyvkiadás támogatására biztosított összegek, amelyek nyilván a kulturális támogatásokba olvadnak bele ellenőrizhe-tetlenül.
Nem lehet tudni, mit fed a Közoktatás-modernizációs Közalapítvány céljaira biztosított 388 millió forint. Hiányzik a Magyar Zenei Alapítvány 24 millió forintos támogatása.
(11.40)
Egyetlen pozitívum, hogy a Magyar Mozgókép Alapítvány költségvetési támogatása mintegy 100 millió forinttal nő, és örvendetes a Nemzeti Kulturális Alap nagyobb támogatása is.
Összességében azonban az 1996-os kulturális és felsőoktatási költségvetés a Kereszténydemokrata Néppárt számára teljes mértékben elfogadhatatlan.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a jobb oldalon.)