Szőllősi Istvánné (MSZP)
SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt miniszter úr, aki talán Indiában figyelemmel kíséri... (Derültség.) a magyar közoktatás helyzetéről szóló vitát, s ha megjő, tán megtudjuk, hogy mennyi Indiában a tanárok kötelező óraszáma.
Muszáj volt ezt a néhány csipkelődő mondatot elmondanom. A tisztelt elnök asszony s a tisztelt Ház elnézését kérem.
Tisztelt Képviselőtársaim, az 1996-os esztendőre készülve, a költségvetés megszületésének körülményeiről kénytelen vagyok szólni, jóllehet Pokorni képviselő úr az imént ezt rendkívül szemléletesen megtette. Ha összehasonlítanánk az előző évekével, akkor azt mondhatnánk, hogy ugyanolyan, csak rosszabb. Mármint az előkészítés körülményei.
Idő most ugyanis volt, lett volna arra a számomra megemészthetetlen és elfogadhatatlan dologra, hogy miért nem zárultak le az érdekegyeztető tárgyalások. Idő volt, formális egyeztetés alig, tartalmi egyeztetés szinte nem.
Hiányzik a megegyezés. Egyeztetés még csak akad, amúgy egyeztetünk, de a megegyezés készsége, a megállapodásra való hajlandóság amelyet azután felek kézjegyükkel látnak el, mint a sokat hivatkozott kultúrállamokban , hát ez nincs.
Én itt most megköszönöm a házbizottság bölcs döntését, hogy nem zárta le, s nem zárja le a mai nappal a '96-os költségvetés általános vitáját, hiszen ezekben az órákban folyik a költségvetési intézmények érdekegyeztető tanácsának ülése, és holnap ül össze az Érdekegyeztető Tanács.
Tisztelt képviselőtársaim, a megszületés körülményei a tartalomra is rányomják a bélyegüket. Ha erre a költségvetésre, melyet én most kifejezetten a közoktatás szereplőinek összefüggéséből fogok nézni, azt mondom, hogy ellentmondásos, akkor azt hiszem , nagyon szerény jelzőt használok.
Sokan elmondták, de én a szocialista frakció tagjaként hadd erősítem meg, én a szocialista frakció tagjaként nem tudom, tehát nem az ellenzéki képviselő, Pokorni Zoltán, én sem tudom, hogy mi lesz a közoktatás finanszírozásával 1996-ban. Ez még hagyján, hogy mi nem tudjuk, de nem tudja az a 3129 önkormányzat sem, amely pedig fenntartja azt a tízezer oktatási intézményt, melynek a normatívája csak hét hónapra jelenik meg ebben a költségvetési törvénytervezetben.
Ezek a normatívák akár szépek is lehetnének, különösen ami az óvodai és az általános iskolai ellátást illeti, és azt a nekibuzdulást, amely ebben a tekintetben megjelent a Pénzügyminisztérium részéről, ezt az egyet, összesen ezt az egyet ami arról szólt volna, hogy a területi különbségeket ezekkel a radikálisan megemelt normatívákkal talán ki lehet egyenlíteni , ezt az egyetlenegy, összesen hét hónapra szóló erőfeszítést meg kell köszönjem a Pénzügyminisztériumnak. Ezt az egyet, bár ez sem a tárca keze munkája.
Itt utalnék a Gáspár Miklós képviselőtársam által felvetettekre. Nagyon is jelen van ezekben az emelt normatívákban az egyetlen szociáldemokrata gondolata ennek a költségvetési törvénytervezetnek, amely legalábbis a közoktatásra vonatkozik.
A másik ilyen ellentmondás, hogy nem tudni, és én egyáltalán nem tudom, bármilyen szempontból is vizsgálom s bármilyen minőségben próbálok erre válaszolni, hogy most akkor tulajdonképpen mi van a béremelések körül. Mert a költségvetési törvény tervezetében ugyebár nulla forint szerepel, szíveskedjenek utánanézni: 51. § , s azután a nyilatkozatokban azt hallom és olvasom, hogy amúgy 25. Ezt pedig Szabó Zoltán államtitkár úr mondja.
Mindehhez képest van azonban egy harmadik dolog is, a költségvetési intézmények érdekegyeztető tanácsa ülésén ezekben az órákban tárgyalt szánalmas százalékok, melyek a következőképpen jönnének össze, a '92. július 1. előtti munkaviszony beszámításra írd és mondd 1, azaz egy százalék. Az államháztartás reformja keretében 10 százalékos létszámcsökkentés, melyről azt írja a kormány-előterjesztés, hogy amúgy elvárható, s melyből éves szinten 5 százalék megtakarítás úgy számítható ki, hogy az oktatás területén '96-ban 5 hónapra 3,8 százalék. Az előbb 1 meg 3,8, az szerintem 4,8. Azután van itt még egy nagyon érdekes valami: '96-ban bérpolitikai keret kerül előirányzásra, három havi kifizetéssel számolva 2,3. Ezt ha összeadom, 7,1 százalék bruttó. S ami ennél szebb: van itt egy más adat is: becsült átlagos illetménynövekedés. Nem tudom, hogy ez milyen közgazdasági kategória. Becsült átlagos illetménynövekedés: 9 százalék. Így jönne ki az a valami, ami azután már közelítene a termelőszféra 17-18 százalékos bruttó növekedéséhez.
Egy a baj, hogy én ezt sem közel, sem távol nem látom a költségvetési törvény tervezetében. A KIÉT elé tehát olyan anyag kerül, amelynek egy része becsült, a másik része a költségvetési törvény tervezetében leírtakkal homlokegyenest ellentétes, mert hogy a költségvetési törvény tervezetében nincsen a '92 előtti munkaviszony beszámítva. Ezt én már végképp nem értem, s aki érti, ahhoz én nagyon szívesen beiratkoznék néhány óra korrepetálásra. (Derültség.)
Ilyen ellentmondás, az előbbiekből elmondottan talán summázva megállapítható, ami végigfeszül a költségvetés említett témakörrel kapcsolatos összes fejezetein, hogy végül is nem tudni, milyen kapcsolatban áll egymással egy leírt pénzügyminisztériumi elgondolás, egy vélt, esetleg valós művelődési minisztériumi koncepcióval szemben.
(12.30)
Nem tudni, én legalábbis nem tudom, hogy milyen forrásból történne az a modernizációnak nevezett tömeges elbocsátás, létszámleépítés, amelyre pedig nagyon sokat és nagyon sokszor hivatkoznak. Van ugyan ötmilliárd forint a költségvetésben felmentések fedezetére július 1-jei végrehajtással, de mostanában egy bizonyos tízmilliárd is szóba kerül, amely a nagyon magas normatívából kerülne megspórolásra; ma ugyan azt olvasom az újságban, hogy ez lenne majd a pedagógus béremelés forrása.
A dolognak csak az a szépséghibája, hogy ehhez képest átment egy anyag a Művelődési Minisztériumból a Pénzügyminisztériumba és én, aki természetesen dehogy venném magamnak a bátorságot, hogy ezt értelmezzem, csak sajátosan tudom értelmezni: én ebből egészen mást olvasok ki.
Nem tudni, én legalábbis nem tudom, hogy mi lesz az elbocsátott pedagógusok sorsa, ha igaz az, hogy ezzel a sajátos kannibalizmussal oldható meg a még munkahelyükön maradt pedagógusok béremelése. Nem látom nyomát az aktív foglalkoztatáspolitikának, hogy az, aki gerjeszti a tömeges elbocsátásokat vagy intézkedik róluk, vajon mit kíván helyette tenni, bár ma azt hallottuk államtitkár úrtól, hogy nincs sok pedagógus, csak rossz helyen vannak. Ez maga a tökély, mondhatnánk, hiszen nincs már más probléma, csak Szabolcsból Zalába kell őket költöztetni vagy fordítva.
Én nem tudom, hogy erre hogyan lehet megoldást találni és azt végképp nem értem, hogy ez igazából kinek jelentene spórolást. Végeztem számításokat, végeztek számításokat szakértők a '97-es költségvetési évre, majd '97-re valóban 7-8 milliárd forintot jelentene egy tömeges elbocsátás mármint spórolást , ez azonban a költségvetés kiadási oldalának nem több, mint 0,2 százaléka.
Meg kell említenem azt is, hogy ebben a költségvetési törvénytervezetben véleményem szerint egy nagyon súlyos alkotmányos probléma is megjelenik a közalkalmazottakkal kapcsolatban. Ez pedig az 1992. július 1-je előtti munkaviszonynak a közalkalmazotti jogviszonyba történő beszámítása, illetve a törvénytervezet szerint '98-ig való be nem számítása, ahogy ezt a 90. § írja, hivatkozva a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény 87. §-ának (3) bekezdésére.
Az Alkotmánybíróság ebben a tárgyban 1992-ben, majd ezt követően 1994-ben kapott beadványt és panaszt a pedagógusokat illetően; máig nem született ezzel kapcsolatosan döntés. Most az Érdekegyeztető Tanács költségvetést tárgyaló ülésére készített kormányzati anyagban azt olvasom, hogy ennek a fedezetére szánt pénz, tehát az az összeg, ami a '92 előtti munkaviszony-beszámításhoz kellene, most 4,5 milliárd forint; tavaly ugyanez az összeg az érdekegyeztető tárgyalásokon 7,5 milliárdban jelent meg. Az nagy kérdés, hogy ki nem tudott számolni: a tavalyi vagy az idei előterjesztő. Éves bérkihatása mint említettem ennek az összegnek összesen 1 százalék.
Tisztelt Képviselőtársaim! Furcsa talán, ha ilyet mond egy kormánypárti képviselő, de én a magam részéről ezt a költségvetést amely ilyen súlyos ellentmondásokkal terhelt , nem tudom támogatni addig, amíg ezeket a kérdéseket megegyezésen nyugvó megállapodásokkal az érdekegyeztetésben le nem zárják azok, akiknek ez a dolguk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)