Hága Antónia (SZDSZ)
HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Kedves Képviselőtársaim! Megint elmúlt egy esztendő, és ezt én már a hatodik éve úgy reagálom le, hogy egy újabb költségvetési vitában vagyunk, ami képviselői tevékenységemnek eddig mindig a legszebb és legizgalmasabb időszakát jelentette.
Én tisztem szerint a határainkon túli és a határainkon inneni kisebbségek finanszírozásával szeretnék a mai felszólalásomban foglalkozni. Ez az első év 1990-től, amely úgy gondoskodik a határainkon inneni kisebbségek finanszírozásáról, hogy léteznek legitim, önkormányzati választási keretek között megválasztott, közhatalmi jogosítványokkal fölruházott testületek helyi és országos szinten.
Mondom ezt azért, mert sajnos ezt az örömteli pillanatot egy kis köd árnyékolja, hiszen a kormány az 1996os költségvetés alapelveinek kidolgozásakor, szakértői munkálataikor a kisebbségi önkormányzatokat nem vonta be ebbe a munkába. S e kisebbségi önkormányzatok, azt hiszem, teljes joggal sérelmezik ezt.
A határainkon inneni kisebbségek ügye eddig minden esetben hatpárti konszenzuson alapuló ügy volt, és 1993-ban elfogadtuk azt a kisebbségi törvényt, ami Európában modell értékű volt, és amelynek hatpárti és a kisebbségi kerekasztallal együttműködő előkészületi munkálatai másfél évesek voltak.
Talán ennek a hatpárti konszenzusnak és ennek a nagyon szívós és kemény előkészületi munkának volt köszönhető, hogy ezt a törvényt 98 százalékos többséggel fogadta el a parlament. Ez nagyon fontos üzenet volt a határainkon inneni és a határainkon túli kisebbségek számára is.
A törvény most vizsgázik, hiszen, mint mondottam, ez modell értékű. És azt, hogy milyen ez a törvény, nem kisebb dolog, mint az élet, a hétköznap fogja eldönteni. A parlament emberi jogi bizottságához azonban már érkeztek olyan indítványok és olyan jelzések, amelyek azt bizonyítják, hogy bizony, ezt a törvényt bizonyos pontokon nagyon fontos lesz majd módosítani.
Azt gondolom, hogy egy hatpárti konszenzuson alapuló törvényt, melynek szakértői előkészületi munkájában mindvégig jelen van a kisebbségi kerekasztal képviselete, csak ilyen módon lehet módosítani. Az 1996-os költségvetési törvény egy feles törvény, mely a 71. §-ában módosítani kívánja a kétharmados törvény 55. § (2) bekezdés b) pontját, valamint hatályon kívül kívánja helyezni a 63. § 4. és 6. pontját.
El szeretném mondani, hogy a módosításokkal és a hatályon kívül helyezésekkel én jómagam is és az emberi jogi bizottság nagy része is egyetért. Ám el szeretném azt is mondani, hogy egy kétharmados törvénynek feles törvény általi módosítása számomra egy kissé aggályosnak tűnik.
A kisebbségi törvény szerint az országos kisebbségi önkormányzatok működésére egyszeri vagyonjuttatást kell biztosítani. Erről szól a költségvetési törvénynek ez a hatályon kívüli része. A kormány felhatalmazást kapott arra, hogy a pénzügyi vonatkozású rendelkezéseket részletesen szabályozza. Ez történt meg a 20/1995-ös kormányrendeletben, mely kimondja, hogy az országos kisebbségi önkormányzatok vagyonuk hozadékából és egyéb bevételeikből fedezik a kiadásaikat. Nagyon fontos ez a rész, tisztelt képviselőtársaim, mert ez a rész az, ami a kisebbségi önkormányzatok autonómiáját képes biztosítani, hiszen nem teszi kormánytól függővé a kisebbségi önkormányzatok működését, hiszen ez az, amely azt teszi lehetővé, hogy a kisebbségi önkormányzatok olyan szinten működjenek, amilyen szinten gazdálkodnak.
Ez az egyszeri 300 millió forint értékű vagyonjuttatás a legnagyobb hazai kisebbségnek, a cigányságnak 60 millió forintot, a létszámában követő öt kisebbségnek négyszer 50 millió forintot és az apróbb kisebbségeknek a fennmaradó összeg töredékét adná. Ez igen jó megoldásnak látszott, de rá kellett jönnünk arra, hogy ez a 300 millió forint igazából semmire nem elég, hiszen ez maximum 2 százaléknyi hozammal fektethető be.
Egy másik törekvés létrehozott egy újabb kormány-előterjesztést, amely ezt a 300 millió forintot tízszeresére emeli. Ez is egy nagyon jó szándékú törekvés volt, de a költségvetést nem lehetett terhelni további hárommilliárd forinttal, hiszen ez a törékeny költségvetés ezt már nem képes elviselni.
Az 1996-os évben így hatályon kívül szeretné helyezni a kisebbségi törvény által megszabott 300 millió forint egyszeri vagyonjuttatást a költségvetés, és 293 millió forint elosztandó pénzt különített el a kisebbségeknek. Ebből 100 millió forintot társadalmi szervezetek számára és 193 millió forintot az önkormányzatoknak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző évben a parlament emberi jogi bizottságának albizottsága, ad hoc bizottsága 75 millió forintot osztott el kisebbségi szervezeteknek a szervezeti működés támogatása céljából. Osztott volna, hiszen a pályázatok színvonala nem tette lehetővé, hogy mind a 75 millió forintot kiosszuk, ezért mi jelentős megtakarítást hajtottunk akkor végre. Tehát ez a 100 millió forint talán nem Kasszandra-jóslat, amikor azt mondom egy kissé soknak bizonyul. Ellenben az a 193 millió forint, ami az országos kisebbségi önkormányzatok működésére van elkülönítve, meglehetősen kevés.
Ezért én azt tartanám fontosnak, hogy ez a 293 millió forint ne legyen megbontva, ne legyen megcímezve, egy csomagban maradjon. Ez az összeg mobilizálható legyen és az esetlegesen fel nem használt összegek átcsoportosíthatóak legyenek.
Kiegészíti a magyarországi kisebbségek finanszírozását a Magyarországi Kisebbségekért Közalapítvány, amely 430 millió forinttal gazdálkodik és amely lehetővé teszi a kisebbségi kultúra finanszírozását.
Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetésnek a magyarországi, a határainkon inneni kisebbségekkel foglalkozó része az a pont, amely reálértékben valamilyen növekedést jelez. Nem így van ez a határainkon túli kisebbségek esetében. Az 1994-es kormányprogram célul tűzte ki azt, hogy a határainkon túli magyarok anyagi támogatását szinten tartsuk. E kisebbségek finanszírozásában jelentős szerepet vállal három alapítvány: az Illyés, a Kézfogás és a Népjóléti Minisztériumban működő Segítő Jobb. Itt 130 millió forintos reálérték-csökkenés mutatkozik. Talán nem kell ecsetelnem, hogy Románia vagy Szlovákia esetében milyen nemzetpolitikai aggályokkal kell majd nekünk számolni. Itt feltétlenül fontos lenne, hogy képviselőtársaim támogassák azokat a módosító indítványokat, amelyek a reálérték-csökkenést próbálják egy kissé mérsékelni.
A kérdés számomra az, hogy kell-e ennyi helyen kezelni a határainkon túl élő kisebbségek költségeit, költségvetési támogatását, hiszen talán jobb lenne, ha a Miniszterelnöki Hivatal, a Népjóléti Minisztérium és az MKM, amelynek külön apparátusa van erre az egész témára, egy büdzsében kezelné ezt. De azt gondolom, ez nem ennek a költségvetési évnek a feladata lesz, hanem a jövő évinek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)