Nádori László (SZDSZ)

1995. november 13.

DR. NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Mindennapos tapasztalat az, hogy a költségvetés szempontjából a sport rendkívül konjunktúraérzékeny. Gazdasági visszaesés idején a cégek reklám- és szponzorálási kereslete csökken, az egyének pedig jövedelmeik csökkenése esetén alapszükségleteik kielégítése után fogyasztják el, elégítik ki a sport iránti szükségleteiket.

(13.10)

Ebben az időszakban, a sporttörvényt megalkotó évben remélhetően , a sportszféra átalakítása kapcsán kulcskérdés az, hogy mikor sikerül a gazdaságban beindítani a növekedést. Ha a közeljövőben várható a növekedés beindulása, akkor a sport rövid távra tervezett piaci átállása is kedvező társadalmi környezetben történik; tehát kisebb konfliktusokkal és gyorsabban megy végbe az átalakulás, az átállás. Ha azonban a gazdasági fellendülés nem várható a közeljövőben, akkor az átalakítás ütemét úgy kell megválasztani, hogy a gazdaságilag érzékeny döntések egybeessenek a növekedés megindulásával. Ellenkező esetben a versenysport súlyos, katasztrofális károkat szenved majd.

A költségvetés és az adótörvények szabályozó rendszerének kialakításakor érdemes figyelembe venni, hogy a professzionális élsport és a rekreációs szabadidősport között még nagy a távolság. A sportpiac tehát közgazdaságilag körülírható módon két részpiacra különül el. Ezt a tényt tükröznie kell a sportköltségvetésnek is. A professzionális élsport ugyanis a világ fejlett régióiban mind szervezetét, mind működését illetően egyértelműen üzlet. A szabadidős részpiacon ezzel szemben még akkor sem beszélhetünk üzletről, ha azt alapvetően a piac koordinálja, mivel ezen a területen sok önkéntes munkával és nonprofit szervezettel találkozhatunk.

A magyar sport szervezetét és irányítási mechanizmusait, finanszírozását a tervgazdaságból örökölte. A sportszervezetek mind a mai napig az elmúlt társadalmi modellben kialakult reflexekkel igyekszenek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ebben a helyzetben a piac meghirdetése, a piacra igyekvés, annak kikényszerítése a megfelelő átmenet nélkül: a magyar sport összeomlását jelentené. Ebből következően átmeneti időszakra van szükség, hogy mind a sportvezetők, mind pedig a sportban érdekelt vállalkozók fel tudjanak készülni a változásokra.

A sportban bekövetkező változások, valamint a változásokat segítő pénzügyi támogatás-szabályozás megtervezésekor érdemes figyelemmel lenni arra, hogy versenysportunk egyes műhelyei, sportágai világszínvonalú, exportképes termékek előállítására is képesek. Ezeket tehát nem szabad magukra hagyni, mert az évtizedes gyakorlat, a tudományosan felépített programok tönkremennének. A kormányzati célrendszerbe mindenképpen beilleszthető és kivitelezhető az, hogy ezeket az olimpiai szintű műhelyeket, olykor a piac logikájával ellentétesen, a kormányzat finanszírozza, támogassa, nem ritkán egyedi módon. Fontos ugyanakkor az is, hogy nyíltan megfogalmazott elveken alapuljanak a döntések, és az egyedi kivételezést, gondos mérlegelés után, lehetőleg hosszú távban állapítsuk meg, mert ez a racionális megoldás.

Tisztelt Országgyűlés! Kiemelt területként javasoljuk kezelni a költségvetés számára a sportnak azt a szerepét, amit az egészségi állapot megőrzésében és az életminőség javításában játszik. Az egészség és az életminőség ugyanis neuralgikus pontja a magyar társadalomnak. Az ezen a területen kitűzendő és végrehajtandó feladatok elsőrendűek. Vitatható tehát az a döntés, ami a tanórán kívüli diák, illetve felnőtt szabadidősport kormányzati támogatását gyakorlatilag megszüntette. Míg az elmúlt években erre a célra 300 millió forintot szavazott meg a parlament, addig jelenleg 6 millió forint szerepel a Népjóléti Minisztérium költségvetésében az említett célra.

Az elmúlt heti vitában Páva Zoltán képviselőtársam pontos számításokkal támasztotta alá azt a meglepő állítást, hogy a sport jelenleg a költségvetés nettó befizetője. Az egyesületek köztartozásai ellenére is mintegy kétszeresét fizeti be adó, járulék és egyéb elvonások címén, mint amennyi támogatásban részesül. Ha ez az állítás igaz, akkor legjobb tudomásom szerint ez a helyzet az európai országokhoz viszonyítva példátlan. Ennek a példa nélküli állapotnak fő oka az lehet, hogy a pénzügyi kormányzat a sportot vállalkozásként kezeli, és nem a nonprofit humánszféra részeként, tehát a civil társadalom egyik meghatározó és társadalmilag nélkülözhetetlen elemeként.

Félő, hogy ez a gondolkodási irány a sportot ellehetetleníti, aminek következtében évtizedes felhalmozódott értékek mehetnek veszendőbe. A sport kétségtelenül üzlet lehet; kérdés azonban, hogy kinek az üzlete. Tény, hogy a gazdagabb országokban sem a sportszervezet, a klub az üzleti haszonélvező. Akik profitálnak a sportból, azok a sport környezetét, hátterét jelentő igazi vállalkozások: a televízió, a sajtó, a sportszergyártók, a -forgalmazók, a testkultúrával összefüggő gazdasági társaságok. A sportból szerzett haszon és nyeresége itt csapódik le. A nyereségből kevés jut el a sportszervezetekhez több jut el a költségvetésbe. Nem véletlen, hogy még a leggazdagabb európai profi klubok az olaszok, a spanyolok, a hollandok, a németek is jelentős támogatást kapnak, főként a szerencsejátékok bevételeiből. Támogatás nélkül a legnagyobb klubok többsége is veszteséges lenne.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt öt-hat évben a sport lényegében elvesztette állami támogatásának kétharmadát, a működését segítő adó- és járulékkedvezményének többségét. A költségvetési törvényjavaslat meg kívánja szüntetni egyelőre csak így értelmezhető a költségvetés még azt a szerény részesedést is a szerencsejátékból, amit eddig a Nemzeti Sportalap útján kapott. Azt hiszem, ez Európában egyedülálló helyzet lenne, és teljesen ellentétes mind a már hivatkozott országgyűlési határozattal, mind a kormányprogrammal. Jómagam egy olyan sportközalapítványt tartok elképzelhetőnek a totórészesedés növelése révén, amelyik egy tisztességes volumenű forrásra tud támaszkodni.

A költségvetési törvényjavaslat, valamint a költségvetési törvényben szereplő adótörvény-módosítási javaslatok azt sugallják, hogy az olimpiai részvétel támogatását kivéve meg kell jegyezni, nagyvonalúan támogatta a költségvetés az olimpiai felkészülést a kormányzat nem kíván lényegesen változtatni a sport finanszírozásán. Az adótörvények vitájában hangsúlyoztam, hogy a sport finanszírozásának korszerűsítése nem halasztható tovább. Ezt a követelményt támasztja alá a sport pénzügyeinek átfogó vizsgálatáról szóló állami számvevőszéki jelentés és az 1993. évi országgyűlési határozat is.

Az ország gazdasági stabilizációjának szükségességét nem vitatva, számomra ez a költségvetési törvényjavaslat csak akkor válik elfogadhatóvá, ha megszületnek azok a módosítások, amelyek szükségesek a sport életben maradásához, a sportszervezetek működőképességének biztosításához. Ezek sorában elengedhetetlennek tartom:

1. a megszüntetésre kerülő Nemzeti Sportalap jogutódjaként egy olyan közalapítvány azonnali létrehozását, amelynek forrásait döntő mértékben a szerencsejátékokból származó bevételek biztosítják és amelynek elosztásában a sport társadalmi szervezetei meghatározó szerepet játszanak;

2. a személyi jövedelemadóról szóló törvénytervezet megfelelő módosítását tartom elengedhetetlennek, amely a sportszervezetek adótartozásainak átütemezését teszi lehetővé;

3. a sportintézmények saját bevételeit terhelő 13 százalékos költségvetési befizetési kötelezettség megszüntetését; valamint

4. néhány olyan adótörvénybeli módosítást, amelyek nonprofit elvnek megfelelő gazdálkodási lehetőséget biztosítanak a sportszervezetnek.

(13.20)

Úgy gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy ezek a lépések csak kezdetei a sportfinanszírozás kívánatos átalakításának. De ezek nélkül a közeljövőben szembe kell néznünk a sport fokozatos gyengülésével, a sportszervezetek jelentős hányadának megszűnésével.

A felsorolt javaslatok elfogadásához kérem a kormány és képviselőtársaim megértő támogatását. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)