Rockenbauer Zoltán (Fidesz)
ROCKENBAUER ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Néha szükséges megállnunk, ha csak rövid időre is, hogy kitekintsünk saját ügyes-bajos hétköznapjainkból.Meghalt egy ember tegnap temették. Román politikus volt, nem hazánk fia, mégis méltó rá, hogy itt, a Magyar Országgyűlésben fejet hajtsunk emléke előtt.
Corneliu Copusut 79 éves korában, hosszan tartó szenvedések után érte a halál. Élete, sorsa keserű, kelet-közép-európai politikussors; tipikusnak is mondható egy meg nem alkuvó demokrata kálváriája. A háború előtt szerzett jogi doktorátust, fiatalon kapcsolódott be a politikai életbe, tehetsége révén hamar vezetőségi tagja lett a Román Nemzeti Parasztpártnak. A második világháború után a kommunista hatalom a munkásosztály és a társadalmi reformok elárulásának vádjával életfogytiglani kényszermunkára ítélte. Corneliu Copusu tizenhét évet raboskodott a kommunista Románia szörnyű börtöneiben és munkatáboraiban. E másfél tucat évből nyolcat magánzárkában töltött. 1964-ben szabadult amnesztiával. Jogászként nem dolgozhatott, hát építőipari munkásként helyezkedett el. A Ceausescu-rezsim bukása után, 1989-ben újraalakította a Parasztpártot. A hívő görög katolikus Copusu ideálja olyan európai kereszténydemokrata néppárt létrehozása volt, amely képes rá, hogy Romániát a nyugati demokráciákhoz kapcsolja. Corneliu Copusu ebben a szellemben vezette haláláig a legnagyobb román ellenzéki pártot, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártot.
Mint valódi demokrata, hamar csalódott az új román féldemokráciában. Nem lépett szövetségre tehát az új hatalommal sem. Kíméletlenül kritizálta Iliescu rendszerét, számtalan ellenséget szerezve ekként magának. 1990-ben, a bukaresti diáktüntetéseket követően valóságos hajtóvadászat indult ellene a kormánypárti román sajtóban. 1991-ben Copusu kezdeményezésére jött létre az ellenzéki pártok szövetsége, a Román Demokratikus Konvenció, amelynek '93-ig az RMDSZ is tagja volt.
Corneliu Copusu nem volt úgymond, magyarbarát, és botorság lenne ezt közülünk bárkinek is számon kérnie rajta. Román hazafi volt. Számos politikai és történelmi kérdést másként látott, mint mi, magyarországi vagy erdélyi magyarok. De a magyarokat partnernek, s ha kellett, küzdőtársnak tekintette.
Pártjának nemzeti legitimitása minden kétségen felül állt. Talán éppen ezért volt lehetséges, hogy ez a népi-nemzeti román párt minden más román politikai irányzatnál inkább magáévá tegye a kisebbségi követelések ügyét. Copusu az RMDSZ-szel mint a romániai magyarság legitim szervezetével kereste a párbeszédet és a szövetséget. S ha a magyarok autonómiatörekvéseit nem is vallotta magáénak, pártja konkrét lépések megtételét szorgalmazta a kétnyelvűség, az anyanyelvű oktatás és a közigazgatási decentralizáció terén, küzdött a kisemmizett erdélyi egyházak jogaiért.
"Tényleges és fontos támaszunk volt törekvéseinkben" emlékezett meg részvétnyilatkozatában Corneliu Copusuról Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Halála súlyos veszteség románoknak és magyaroknak egyaránt, vesztesége az egész román politikai életnek. Mert Copusu Erdély szülötteként ismerte és értette a népek együttélésének problémáit, román politikusként felismerte, hogy országának boldogulásához elengedhetetlen az ország minden népének boldogulása, és európai demokrataként tudta, hogy az Európába igyekvő Románia nem kerülheti meg a nemzeti kisebbségek sorsának rendezését. Ellenzékiként pedig az volt a meggyőződése, hogy egy szétforgácsolódott ellenzék nem veheti fel sikerrel a küzdelmet a neodespotikus hatalommal szemben. Corneliu Copusu annak az erdélyi román politikai iskolának volt a képviselője, amely a bizántinus politikai praktikáknál mindig fontosabbnak tartotta az erkölcsi tartást, a megbízhatóságot és a kiszámíthatóságot.
Reméljük, lesz, aki továbbviszi politikai örökséget. Isten adjon neki örök békét, nyugalmat! (Taps.)
(13.20)