Hegyi Gyula (MSZP)
HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Bár más témában jelentkeztem hozzászólásra, elöljáróban a magam nevében de gondolom szocialista képviselőtársaim is egyetértenek abban, amit Rockenbauer képviselőtársam elmondott Corneliu Copusuról, azt mi is teljes szívvel így valljuk és nagyon örülök annak, hogy erre a felszólalásra sor került a Házban.Én valamivel prózaibb témáról szeretnék szólni: a Duna hajózhatóságáról. Mi, akik ebbe a Házba vagy az országgyűlési képviselőházba kerültünk dolgozni, a sok terhes, unalmas, fárasztó vagy éppen túlságosan is idegesítő munka mellett gondolom, sokunk számára visszatérő örömforrás, hogy amikor kinézünk az ablakon, akkor Budapest, és gondolom, bátran állíthatom Európa egyik legszebb panorámájában gyönyörködhetünk: a Duna látványában. Azonban, ha az első poétikus benyomáson túltesszük magunkat, akkor arra a meglepő felismerésre juthatunk, hogy a Dunát más európai folyókhoz, folyamokhoz képest alig hajózzák.
Aki járt külföldön, és látta a Rajnát, a Szajnát, a hollandiai csatornákat, az látta, hogy ott szinte egymásba érnek a különböző uszályok, hajók, folyami szállítási eszközök, hiszen a folyami szállítás nemcsak ősi, hanem ugyanakkor nagyon korszerű, nagyon tiszta, nagyon környezetbarát és nagyon gazdaságos szállítási forma, nem szennyezi a levegőt, nem igényel vagy csak kevésbé igényel környezetromboló energiaforrásokat, nagyon praktikusan szervezhető. Például ha csak Budapest és az ország számos része számára valóságos sorscsapást jelentő kamionforgalomra gondolunk, akkor könnyű elképzelni, hogy tíz és tízezer kamiont lehetne folyami szállításra terelni Hegyeshalomnál és elszállítani a folyón keresztül egészen Mohácsig, és akkor például nem lennének Budapesten a Bocskai úton vagy a Balaton déli partján olyan mindennapos környezeti és közlekedési problémák, mint amelynek az ott lakók vagy üdülők tanúi lehetnek.
Ezzel szemben, hogy mi lehetne a Dunán, ha a hajózást sikerülne megoldani? Azt látjuk, hogy itt az Országház épületével szemben vagy másutt a Dunán fennakadnak az uszályok. A Duna egész európai szakaszán gyakorlatilag ma már a magyarországi szakasz a legnehezebben hajózható. Szobnál valóban ki lehet mondani, hogy éppen csak bizonyos időszakokban hajózható a Duna.
Az egész európai hajózást hiszen a Dunát más folyókkal Nyugat-Európában összekötötték nehezíti a magyarországi szűk keresztmetszet, az a tény, hogy a Duna Magyarországon sajnos egyre kevésbé és kevésbé hajózható. És ha mi más szomszédos országok különböző tevékenységével szemben jogos kritikákat hangoztatunk, akkor arra is figyelemmel kell lennünk, hogy bizony a Duna Bizottság alkalmanként joggal kritizálja Magyarországot, amiért az ország vajmi keveset tesz azért, hogy a Duna hajózható legyen.
Ha mindannyiunk óhajának megfelelően béke lesz a volt jugoszláv államokban, a délszláv térségben, akkor nyilvánvaló, hogy a nyugat-európai, észak-európai és a délszláv térség közti forgalom még fontosabb lesz, s ebben az esetben a Duna hajózhatósága ismételten fontos kívánalom lesz.
Felmerül persze a kérdés, hogy a Duna hajózhatósága hogyan lehetne helyreállítható, pontosabban hogyan lehetne európai színvonalra fejleszthető.
Kimondom, amit ebben a Házban nagyon kevesen mertek kimondani: az egyik megoldás valószínűleg a Duna duzzasztása, a lépcsőztetés lett volna. Erről komoly viták folytak. Költők, filozófusok, írók, háziasszonyok és egyéb kiváló emberek mondták el erről a témáról a véleményüket.
Megmondom őszintén, '89-90 táján magam is azok közé tartoztam, akik elfogadták a lépcsőztetés elleni érveket, és nem hiszem, hogy ezt utólag meg kellene bánnom. Én nem megoldást kívánok említeni, pusztán két alternatívát jelölök meg.
Mindenesetre kétségtelen, ha az ember egy tízemeletes lakóház negyedik emeletén él, akkor a vízellátás tekintetében nem függetlenítheti teljesen magát a harmadik és a hatodik emeleten lakóktól. Vannak azonban, akik azt mondják és lehet, hogy nekik van igazuk , hogy a duzzasztás és a vízlépcsőépítés nem az ideális megoldás. Ideális megoldás lenne másfajta hajóknak, hajótípusoknak, kisebb merülésű hajótípusoknak a beállítása. Sajnos maga a hajógyártás is Magyarországon, egyéb más ipari gyártásokkal együtt, inkább leépülőben volt az elmúlt években, úgyhogy ilyen új hajótípusoknak a megteremtése is hátramaradt.
Nem hiszem, hogy helyes lenne itt állást foglalnom, hogy a duzzasztásos, lépcsőzéses megoldás vagy egy másik megoldás a helyes ezt inkább a szakemberekre bíznám , azonban annyi bizonyos, hogy a jelenlegi állapot a legkevésbé helyes, a leginkább káros. Hiszen az a tény, hogy teherforgalom alig-alig lehet a Dunán, ez nagyon-nagyon súlyos környezeti károkat jelent az egész ország számára, mindenki számára, aki ennek a következményeit kénytelen megszenvedni. Nem beszélve természetesen arról, hogy ez energiába, pénzbe, autópálya-építésbe, energiafelhasználásba, nagyok sok mindenbe kerül.
A kotrást ajánlják egyesek a probléma megoldásaként. Magam eredeti szakmám szerint építőmérnök vagyok, de nem állítom, hogy minden szakmai részlet birtokában, ismeretében lennék. Az mindenképpen kétségtelen, hogy a kotrás sem olyan problémamentes műszaki megoldás, amint azt néha halljuk, hiszen a kotrás végeredményben hosszú távon leszállítja a vízszintet, a problémát nem oldja meg, veszélyezteti a hajózást, és mint Gemenc példáján látjuk a környező erdők számára is veszélyes lehet.
Én mindig azon a véleményen voltam, hogy a Duna állapota, hajózása politikai hisztériakeltéssel nem oldható meg. Úgy sem oldható meg, hogy kimondjuk, a Duna ügyéhez mindenki hozzászólhat, kivéve a vízépítő mérnököket, a vízügyi szakembereket. Azt hiszem, a demokrácia hatodik évében az lenne a normális dolog, ha a politikusok politikai kérdésekkel foglalkoznának és a műszaki természetű problémák megoldását elsősorban műszaki szakemberekre bíznánk.
Ezzel együtt természetesen mindazokat az értékeket is kamatoztatni kell, amit a Dunáért aggódó amatőrök az elmúlt években felhalmoztak. Jó, értelmes kompromisszumokat lehetne és kellene kialakítani.
Azonban és ezzel szeretném zárni ezt a napirend utáni felszólalást őszintén remélem, hogy abban minden józan gondolkodású, az országért, az ország környezeti állapotáért, az ország nemzetközi integrációjáért aggódó ember egyetért, hogy a Dunának a magyar szakaszon is hajózható folyóvá kell válnia. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)