Csapody Miklós (MDF)

1995. november 14.

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én is majd egy idézettel fogom kezdeni, de addig is zavaromnak adok hangot: Samuelson és Friedman között bölcsészként szomorúan álldogálok itt, de azért emlékszem én a szegedi folklór hagyományban olyan népdalokra, ahol igaz ugyan, hogy egyértelműen negatívan, de a paprikával és a dohánnyal kapcsolatban szerepelnek a fináncok.A személyi jövedelemadó törvénnyel kapcsolatban voltaképpen egyetlenegy konkrét dolog miatt kértem szót. Még mielőtt arra rátérnék, legyen szabad utalnom arra az idézetre, amit a rádióban hallottam és amit dr. Bokros Lajos pénzügyminiszter úr egy rádióbeszélgetésben mondott. Miniszter úr mondta akit Kádár Béla professzor Lajos hercegnek nevezett , hogy jó volna, hogyha Magyarország egy idő után elérné a közmorálnak is részét képező adómorálnak azt az állapotát, amikor nem az volna a nemzeti hős, aki megússza az adót, kikerüli, elbújik előle, elmenekül stb., hanem az válna polgári erénnyé,hogyha mindenki nemcsak megtudja, de meg is fizetné az adóját és ezzel részt venne a közösségben a maga tehetősségének az arányában.

(9.30)

Nos, azt hiszem, az adócsomagban többek között éppen a személyi jövedelemadó az, amelyik ezt a lehetőséget még távolabbra tolja, hiszen ebben az állam mint egy adóvégrehajtó jelenik meg és voltaképpen különösen a személyi jövedelemadó az elvonásnövekedés és a harács egyik megvalósítója, ami ellen számos védekező mechanizmusa van nemcsak annak, akiről azt mondhatjuk, hogy józan paraszti esze van, de számtalan hihetetlenül kifinomult és ezt államtitkár úr mindenkinél jobban tudja technikája van az elbújásnak, a menekülésnek és az adó kijátszására való törekvésnek.

Többen utaltak ennek az egész adócsomagnak a társadalmi kontextusaira is, volt, aki dominánsan inkább politikai felhanggal, volt aki pedig pártpolitikát is idézve, én azonban azt hiszem, hogy éppen most, többek között ennek a személyi jövedelemadónak a megvalósulása nyomán lehet majd, sajnos, különféle munkabeszüntetésekre is számítani.

Azt hiszem, ez a személyi jövedelemadó áttekintettem mások szerint is a legjobban a középkeresetűeket és a vállalkozókat sújtja. Egy számítást végezvén, ha egy 33 ezer forintos keresetű ember esetét nézzük, akkor egy 21 százalékos tervezett inflációt számolva az ő 33 ezer forintos keresetének a reálértéke az új adótáblával majdhogynem 20 százalékkal csökken. Ha pedig a nominális kereset lépést tart az inflációval, tehát az is huszonegy-két százalékkal nő, akkor a reálkereset csak 16,3 százalékkal nő. Azt hiszem, a 33 ezret keresők vannak többségben, de ha megnézzük az előbbi példát egy havi bruttó 150 ezer forintos keresetű ember esetében, akkor az A-táblázat esetében az ő elvonásai majdnem 64 ezer forintot fognak kitenni, nettó keresete reálértéket mondok a 76 ezernél valamivel több lesz. Ha a B-táblázatot nézem, akkor az ő 150 ezer forintjából az elvonás valamivel több mint 82 ezer forint lesz és a reálértéke valamivel több, mondjuk 54 ezer forint. Ha pedig ennek a 150 ezer forintnak a C-verzió szerinti elvonását nézem, akkor ez 2500 forint híján majdhogynem 100 ezer. Itt a reálérték 65-66 ezer forint.

A konkrét táblázatokkal, ha vannak most már nem tudom, vannak-e és milyen táblázatok, hány 1/A, 1/B stb. , nem is szeretnék foglalkozni, a tény azonban ezeknek a fényében az, hogy a középrétegeknél változatlan bruttó jövedelem mellett közel 30 százalékkal csökken keresetük vásárlóértéke és a nominálisan inflációkövető keresetek mellett is valamivel több mint 13 százalékkal csökken a reálkereset.

A személyi jövedelemadó emellett nem valorizálja a gazdaságpolitikai szempontból nagy jelentőségű, a felhalmozást segítő kedvezményeket. Egy kedvezményről mint említettem a végén szeretnék szólni. Ugyanakkor több képviselőtársam, kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt szóltak már arról, hogy itt egy nagyon határozott deklaráció történik mellesleg teljes szerény egyetértésem mellett a feketézők elleni fellépésre, illetőleg ennek a meghirdetésével ez a szándék markánsan megnyilvánul, azonban számos olyan alapvető jogelvet is sértő rendelkezés is van benne, amelyek a hogy mondjam közhasznú szóval a nép nyelvén a becsületes kisembert fenyegetik legjobban. Erre példaként az 1. § (4) bekezdését lehet idézni, amely az adózóra hárítja a bizonyítási terhet. Azt hiszem, a pénzügyminiszter úr általam idézett gondolata "Ki a nemzeti hős? Az, aki fizet vagy az, aki kibújik alóla?" éppen egy olyan beszélgetésből volt való, amelyben a bizonyítási teher volt az egyik fő téma.

Emellett az 1. § (5) bekezdése pedig a szubjektív megítélésre ad teljes lehetőséget és súlyosan diszkriminál a két adótábla, elsősorban a bérből élők esetében. Ugyanakkor úgy tűnik, a személyi jövedelemadó legjobban mégiscsak az egyéni vállalkozókra "neheztel", a veszteség elhatárolása a 22. §-ban voltaképpen visszalépés a '88 előtti időkre. A bizonyítási teher ebben az esetben is a vállalkozókra hárul, ami lényegében lehetetleníti az átalányadózást. '96-tól megszünteti a társasági adózást az egyéni vállalkozóknál, bár újabb híradások szerint ebben az álláspontban kormányzati módosulás is várható.

Továbbá: rendkívüli szűkítés következik be az adókedvezményeknél és így bizonyos jövedelmek elvileg kétszer adóznak. Például a tb-befizetés személyi jövedelemadóval terhelt, a munkavállalói járulék személyi jövedelemadóval terhelt, ami a teljes bérből és fizetésből élők körénél jelentős adóalap-növekményt eredményez.

Úgy tűnik a szakértők szerint , hogy semmiféle lépés nem történik az inflációs hatások kiküszöbölésére. Csökken a reálkereset és úgy tűnik, az adótáblák inflációhoz való igazítása nem történik meg, sőt az "új törvény új tábla" elv jelenik meg inkább. Továbbá: az elvonást az adóelőleg-fizetés szabályaival is felerősítik, ide a 45. § (1) bekezdése idézhető a 40 százalékos adóelőleggel és különösen kirívó, hogy a munkáltató az adott havi és még 50 százalék adóelőleget fizet, azaz tulajdonképpen a ki nem fizetett bérre is beszedik az adóelőleget.

Összességében az a véleményem, hogy a személyi jövedelemadó lehet, hogy egy nem annak szánt, de voltaképpen egy elég erőteljes támadás a bérből és fizetésből élők reálkeresete ellen és azzal fejezem be, amivel kezdtem, hogy várható egy olyan szolid, lápikuruc tömeges ellenállás és ezzel párhuzamosan az adómorál további szétesése.

Legyen szabad a legvégén utalnom egy benyújtott és majd a részletes vitában ismertetendő módosító indítványomra a törvényjavaslat 37. §-ához, amely az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezményeket sorolja fel. Ahhoz kapcsolódik, azt kívánja kiegészíteni egy új elképzeléssel, amely szerint ennek a bizonyos összevont adóalapnak az adóját csökkentené a társasházban tulajdoni hányaddal rendelkező magánszemélynek a társasház-felújítási alap képzése céljából a ház számlájára történő befizetéséből legfeljebb egy 60 ezer forint összegű évi adóbefizetés 20 százaléka.

Ezt a javaslatot nemcsak azért tartom fontosnak, hogy a tulajdonosi morál erősödjön, hanem azért is, mert elfogadása esetén a tulajdonosok érdekeltsége is növelhető volna a társasházak felújítása önerős részének a növelésében, ráadásul a kivitelezések gyorsításában is, és azt hiszem, ez önkormányzati és városképi érdek is. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)