Akar László
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ugyan a Házszabály előírásai szerint ebben az időszakban nem lehet kérdéseket intézni a kormány képviselőjéhez, erre vannak egyéb műfajok. De miután ez most tényleg nagyon lényeges összefüggés, szeretnék erre reagálni. (Egy közbeszólásra:) Igen, mert az általános vitának az a szabályrendszere, hogy az előterjesztő az általános vita végén kifejtheti álláspontját. Persze közben is szólhat, csak azt mondom, az a műfaj nem létezik, hogy ön föltesz egy kérdést és én köteles vagyok válaszolni, mert ez itt ilyenkor nincsen. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Sajnos nincsen!) De ebben az ügyben tényleg válaszolok, mert ez egy fontos összefüggésrendszer.Két dolgot szeretnék igazán mondani. Az egyik, hogy most tipikusan a van kalapja, nincs kalapja című vicc jut az eszembe. Tudniillik egyszer azért kapjuk a szemrehányásokat, hogy lehet úgy beterjeszteni törvényjavaslatokat, hogy az az ÉT-vel még nincs letárgyalva, egyeztetve. Másrészt pedig azért kapjuk, hogy miért terjesztjük be későn.
Természetesen elkészültek korábban ezek a változatok, természetesen azt szerettük volna, hogy az ÉT-vel úgy haladjanak a tárgyalások, hogy akkor és úgy tudjuk ide beterjeszteni, hogy az ÉT-vel már tisztázódtak a viszonyok. Sajnos ez nem így történt, mert az ÉT-tárgyalás nemcsak a kormányon múlik, hanem ott még van két másik oldal is. Tehát természetesen készséggel elfogadom, hogy jobb lett volna, ha korábban el tudjuk kezdeni ezt tárgyalni, de adott esetben mégiscsak ez volt az a kényszerszituáció, ami előállt. Mert ahogy a korábbi felszólalásomban is kifejtettem, ez álláspontom szerint nem akadálya annak, hogy érdemi tárgyalást folytassunk.
Ami a másik részét illeti, azt hiszem, pontosítanom kell mindazt, amit részben ön mondott, de különösen azt, ami az újságban megjelent. Az újságban tudniillik nem az jelent meg, ami a megegyezés volt az ÉT-ben. Ez nagyon sajnálatos, de nem példa nélküli, nagyon gyakran fordul elő, hogy az újságírók nem egészen úgy értelmezik azt, amiben a megegyezés született. Tegnap az éjszakai órákban 12 körül tudtam beszélni Draskovics Tibor úrral, aki a Pénzügyminisztériumot, illetve a kormányt ezen a tárgyaláson képviselte. Miután állandóan itt ülök, egyszerűen arra nincs mód, hogy egymással megbeszéljük és információkat cseréljünk. Tehát az ő szájából érkezett hiteles információ szerint arra történt a kormány részéről ígéret, hogy miután érzékelte: a másik két oldalnak vannak ilyen aggályai, ezért erről a problémakörről nevezetesen: hogyan lehet az aggályok eloszlatása érdekében esetlegesen még az életbelépés előtt valamilyen módon az Alkotmánybíróság véleményét megtudni a parlamenti pártokkal, a parlament valamilyen szervezetével egy konzultációt folytatunk, és annak eredményeképpen meglátjuk, hogy lehet-e valamit tenni.
Képviselő asszony tulajdonképpen elébement ennek az elképzelésnek, mert itt most kifejtett egy nagyon világos szakmai véleményt ezzel az üggyel kapcsolatosan. Nyilván ezt a dolgot nem itt és most, ebben a másodpercben kell lezárnunk, de nyilván az ilyen típusú eszmecserének folytatódni kell. De szeretném hangsúlyozni, hogy ez a típusú megegyezés az ÉT-n egyáltalán nem azt jelenti, a kormány úgy ítéléné meg, hogy a saját javaslata alkotmányellenes, pont fordítva, továbbra is úgy gondolja, hogy az teljességgel beleillik a magyar alkotmányossági rendbe. Ugyanakkor amennyiben valamilyen olyan megoldást lehet találni, aminek a keretében ezek az aggályok már előre eloszlathatók, akkor ilyen megoldást keresni kell. Zárójelben szeretném csak megjegyezni, hogy azért a stabilizációs program, pontosabban a stabilizációs törvény parlamenti elfogadása és az azzal kapcsolatos alkotmánybírósági döntések mutatják, hogy az Alkotmánybíróság fogékony azokra a problémákra, amikor a szituációból adódóan gyorsan kell állást foglalni. Tehát nem teljesen kizárt azért, hogy adott esetben még ilyen határidőkkel is történjen valamiféle reakció.
De ebben most semmiképpen nem szeretnék határozott véleményt nyilvánítani, ez nyilván egy olyan ügy, amit szakértőkkel, jogászokkal hosszasan végig kell tárgyalni, és ennek alapján lehet majd valamiféle végleges megegyezésre jutni. S miután a probléma tényleg nem egyszerűen csak a kormány problémája, tehát az alkotmányügyi vagy valamilyen bizottság keretében is nyilván érdemes végigtárgyalni. A tekintetben szándékosan nem kívánok számot mondani, hogy ezektől a különböző változásoktól pontosan mennyit várunk mondjuk a 480 milliárdon belül. A 480 milliárd nagyon sok tényező eredőjeképpen jön ki, ahol sok-sok bizonytalanság összegződik mindig egy nagy becslésben a végén, de azért nyilvánvaló, hogy itt jelentős összegekről van szó.
Ugyanakkor azt gondolom, miután abban bízik a kormány, az a kormány határozott álláspontja, hogy alkotmányosak ezek a javasolt módosítások vagy az új törvény szövege az inkriminált részeken is, tehát amennyiben a parlament ezeket majd valamilyen megfelelő módosítások után elfogadja, akkor nyilván nem fog, álláspontunk szerint, az a helyzet előállni, hogy év közben valamilyen rendkívüli körülmény következne be. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)