Sebők János (MSZP)

1995. november 14.

SEBŐK JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mióta e törvényjavaslat vitája folyik és itt nemcsak a parlamenti vitára gondolok, hanem a műhelymunka vitáira is , nem tagadtam, és most sem tagadom, hogy ez az egyetlenegy törvény az, amelyet mint kormánypárti képviselő csak az ellenzéki képviselő szemüvegén keresztül vagyok hajlandó vizsgálni és észrevételezni.Jogosan teszik fel a kérdést nekem, hogy miért. Azért, mert ez az az egy törvény, amelyet titkosságánál fogva a mindenkori kormány bármikor jogellenesen tud felhasználni személyek vagy pártok ellen akkor, ha megfelelő garanciákat nem építünk be ebbe a törvénybe. Azért, mert ez az a törvény, amelyet titkosságánál fogva az alkalmazók, a nemzetbiztonsági szolgálatok bármikor jogellenesen felhasználhatnak személyek megfigyelésére, zavarására.

Nekem azóta, mióta ezt a törvényjavaslatot megismertem bár az első változat óta már módosítása történt , több észrevételem van, mert nem tartom kielégítőnek azokat a garanciákat vagy azokat a gátakat bár vannak benne , amelyekről én szóltam az előbb, hogy mindezeket megakadályozzuk. Ezért módosító javaslatokat nyújtottam be, amelyek közül csak a leglényegesebbekről fogok szólni, mert hiszen a többit úgyis a részletes vitában indokolnom kell.

A legnagyobb gondom nekem ezzel a törvényjavaslattal az, hogy ha már új törvényt alkotunk, akkor miért nem vállaljuk a mai, megváltozott kor igényének és követelményének megfelelő, mondhatnám úgy is, hogy a Nyugathoz igazodó törvény megalkotását. Igaz felelnek ezzel nekem többen , hogy szükséges a törvény gyors megalkotása, mert ma már nem biztosított a biztonsági szolgálatoknak a törvényes működése.

(10.30)

Ezt elismerem. De azt is ismerjék el, hogy ha a szolgálattól nem függő, de a szolgálatokat ismerő és azokhoz értő csapatot vagy csapatokat bíznak meg a reform kidolgozásával mert itt reformról van szó , azt március óta akár már több változatban is elénk tudták volna tenni, és a parlament a megfelelő változatok közül a legjobbat el tudta volna fogadni.

Csak halkan teszek meg két megjegyzést, anélkül, hogy bárkit megsértenék. Az egyik: azért azt tudomásul kell venni, hogy a demokráciákban mindig a politika szabja meg a követelményt, és az apparátus azt köteles végrehajtani. Én egynéhány kevés ezt is hozzá kell tennem az igazság kedvéért törvényben vagy határozati javaslatban ennek az ellenkezőjét látom. Azaz: az apparátus szabta meg a követelményt, és sajnos a kormány, de még inkább sajnos, hogy a parlament jóváhagyta.

A másik: azt tudomásul kell venni, hogy az apparátus soha nem tudott és ezután sem fog tudni reformkoncepciót kidolgozni, ha abban érdekelt vagy érintett, hiszen ez számos érdekét sértheti.

(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el. Nahimi Pétert a jegyzői székben dr. Kiss Róbert váltja fel.)

Ennek érvényesülését látom én többek között amit már több képviselőtársam felvetett, de a miniszter úr az expozéjában is szólt róla a szolgálatok mennyiségében. Azzal én teljes egészében egyetértek, hogy ezt csökkenteni kell, mert hiszen ha a nyugati tapasztalatot vesszük, és nem megyek tovább, csak Ausztriáig nem akarom az időt pazarolni , ott két szolgálat elegendő, akkor nekünk miért kell négy plusz egy?!

Vagy ennek a hibának tudom be, hogy nem tudom, hány bizottsági honvédelmi bizottsági vagy albizottsági ülésen még nem tudtuk az úgynevezett koherenciazavart kiküszöbölni, mert azt mégiscsak tudomásul kell venni, hogy a kormány benyújtott egy törvényjavaslatot, amely ellentétben áll néhány szakaszában, néhány szakasza bekezdésében a honvédelmi törvénnyel. És ezt ma még nem sikerült kiküszöbölni! Erről én ezért nem is vagyok hajlandó módosító javaslatot benyújtani, mert a kormánytól várom, hogy javaslatával ezt a koherenciazavart kiküszöbölje.

Milyen garanciákra, fékekre gondolok én és most már erre térek rá , amiket még szükségesnek érzek a törvényjavaslatba bedolgozni? Azt a szakaszt, amely azt tárgyalja, hogy az Országgyűlés a szolgálatokat a nemzetbiztonsági bizottság útján ellenőrzi, feltétlenül szükségesnek tartom kiegészíteni azzal, hogy a nemzetbiztonsági bizottság elnöke mindenkor csak ellenzéki képviselő lehet. Majd amikor később erre visszatérek, meg fogják látni, hogy milyen fontos garancia ez.

A másik ilyen: "a miniszter irányító jogkörében". Feltétlenül ki kell egészíteni a 11. § (2) bekezdésének a) pontját, és törvényben előírni, hogy a miniszter nem adhat személyek vagy bejegyzett pártok megfigyelésére utasítást. Ugyanezt segíti elő a főigazgatók feladatának egy ponttal történő kiegészítése, mégpedig azzal, hogy ha a szolgálat jogellenes tevékenységre kap utasítást, azt köteles megtagadni és azonnal jelenteni a nemzetbiztonsági bizottság elnökének.

Van itt egy olyan alpont, amely azt tárgyalja, hogy amikor jogellenes tevékenységet észlel, feltételez a nemzetbiztonsági bizottság, akkor mi a teendő, illetve kéri a minisztert, hogy folytasson le vizsgálatot. Én azt mondom, hogy amikor feltételez, akkor valóban hagyjuk úgy, hogy a minisztert megkéri, folytassa le a vizsgálatot, és a vizsgálat eredményéről tájékoztassa a bizottságot. De amikor már jogellenes tevékenységet észlel a bizottság, akkor én már, kérem, nem fogadhatom el azt, hogy újra csak a miniszter kapjon erre megbízást, hanem igenis, a bizottság döntsön, és a bizottság folytassa le a jogellenes tevékenységgel kapcsolatos vizsgálatot.

Kérem, én tudom azt mivel negyven évig nagyon szigorú függelmi rendben éltem , hogy mit lehet "házon belül", úgynevezett kalap alatt elsimítani, elintézni úgy, hogy erről még a közvetlen elöljáró sem szerez tudomást. De itt már jogellenes tevékenységről van szó, amelyet a bizottság észlel! Ezt már nem hagyhatja a bizottság szó nélkül.

Ugyancsak van egy olyan rész, amikor a szolgálat munkatársa jogellenes működést észlel, és úgy folytatódik, hogy akkor jelentést tehet a miniszternek. Itt is azt mondom, hogy ha már maga a munkatárs akinek azért tisztában kell lenni a törvény előírásával vagy az egyéb jogszabályok előírásaival észleli a jogellenes tevékenységet, akkor már ne a miniszternek tegyen jelentést, hanem tegyen jelentést a nemzetbiztonsági bizottság elnökének.

Nos, ennek alapján most már lehet azt látni, hogy miért fontos és szükséges, hogy a nemzetbiztonsági bizottság elnöke mindenkor ellenzéki képviselő legyen. Ugyanis az ellenzéki képviselő egészen biztosan nem fogja szó nélkül hagyni ezeket, nem fogja hagyni azt, hogy ezek elsimítódjanak házon belül. Megtesz minden intézkedést arra akár a parlament útján, ha nem tudja, a sajtó útján, de mindenféleképpen hogy ezek a jogellenes tevékenységek megszűnjenek.

Van még észrevételem, és ez is a gátakat célozza kibővíteni. Az 59. § (2) bekezdése arról ír, hogy a kivételes eljárás esetén akkor is haladéktalanul meg kell szüntetni a titkos információgyűjtés folytatását, ha az engedélyező nem engedi, és ebben rendelkezik arról, hogy ebben az esetben, ami adatot nyertek az információgyűjtés során, azt a vonatkozó törvényi előírások szerint haladéktalanul meg kell semmisíteni. Ezt azonban én kiegészíteném azzal és ez védi az állampolgár érdekét , hogy akkor is meg kell semmisíteni ezeket az adatgyűjtés során nyert információkat, ha az adatgyűjtés befejeztével bizonyítást nyert, hogy szükségtelen volt az elrendelése. Mert ekkor sem lehetséges, hogy az adott személyről, aki ezek szerint ártatlan hiszen szükségtelen volt az eljárás , bármiféle adatok maradjanak a titkosszolgálatoknál.

Még egy észrevételt teszek, amellyel kapcsolatban csodálkozom, hogy nem ellenzéki képviselőtársaim tették meg. Ugyanis itt nem másról van szó, mint a pártok önállóságáról, véleményezési szabadságáról és sorolhatnék még több mindent.

(10.40)

Ugyanis arról van szó ebben a szakaszban, amikor a nemzetbiztonsági bizottság tagjainak az ellenőrzése során valamelyik személynél kockázati tényező áll fenn. Igaz, a személlyel közlik, ha nem lép vissza, akkor a frakcióvezetőjével, s ha a frakcióvezető vagy a frakció nem dönt arról, hogy visszahívják, akkor, ha a nemzetbiztonsági bizottság nincs megválasztva, az Országgyűlés elnökét, ha a nemzetbiztonsági bizottság felállt, akkor a nemzetbiztonsági bizottságot jogosítja fel a törvényjavaslat a döntésre.

Én azért nem tartom ezt így helyesnek, mert nem hiszem, hogy van vagy lesz olyan párt, amelyik nem fogja fel e tekintetben a kellő felelősségét, és ha a jelölt nem lép vissza, akkor nem fogja visszahívni. De ha mégis megtörténne, hogy a frakció figyelmen kívül hagyja a kockázati tényezőt és ennek ellenére sem hívja vissza, akkor is azért a frakció felelős mint önálló, a választópolgárok bizalmából bekerült párt, amelynek olyan döntési szabadsága van, hogy azt nem vállalhatja fel akár a házelnök, akár a nemzetbiztonsági bizottság. Nekem ez a véleményem, mert ez véleményem szerint sérti a pártok önállóságát, sérti a döntési szabadságát.

Az elmondottak ellenére ne gondolja azt senki, hogy módosításaimmal a szolgálatok működését kívánom lehetetlenné tenni vagy gátolni az eredményes munkavégzést. Szó sincs erről, hiszen ha elolvasták módosító javaslataimat, látják, hogy egyik sem irányul erre.

Én is azt szeretném, ha olyan felderítő szolgálatunk lenne nevezzem így az Információs Hivatalt és a Katonai Felderítő Hivatalt , amely nagy biztonsággal tudja szolgáltatni azokat az adatokat, amelyek az ország vezetése számára szükségesek a különböző döntések meghozatalához.

Én csak egy egyszerű példával illusztrálom. Ha a mindenkori miniszterelnök kimegy egy országba tárgyalni, akkor ez a titkosszolgálat természetesen ha a miniszterelnök úr, felkéri erre , a kiutazás előtt néhány nappal már tálalná, hogy kérem, miniszterelnök úr öntől abban az országban ezekre és ezekre várják a választ; önnek erre és erre ezt a választ szükséges adnia, mert ezt a választ várják. Tehát végeredményben olyan képbe kell helyezni a tárgyaló miniszterelnököt, hogy ne jöjjön zavarba, illetve ne érjék váratlanul a kérdések. Akár neki teszik fel a kérdéseket, akár neki van kérdése, nagy biztonsággal tudja, hogy milyen válasz következik.

Olyan biztonsági hivatalokat szeretnék, amelyek azt a személyt vagy veszélyt, akik és amelyek veszélyeztetik az ország biztonságát, a lakosságot, a lakosság érdekeit vagy az anyagi javakat, fel tudnák deríteni, hiszen az a feladatuk, hogy óvjanak.

Természetesen itt ügyelni kell aztán arra is, hogy ezek a törvények valóban hozzájárulnak a működéshez, még azáltal is, hogy amely szervek ellenőrzik őket, azoknak ne legyen mindenben jogosultságuk, hogy kérdéseket tegyenek fel. Nem hiszem, hogy feltétlenül szükséges lenne akár az Állami Számvevőszéknek, akár a nemzetbiztonsági szolgálatnak, hogy ezek a szolgálatok fedővállalatokat, fedőszerveket hol létesítenek, kivel lépnek kapcsolatba, kinek mennyi pénzt fizetnek stb. stb.

Ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy teljessé tegyük a törvényt, és valóban, ezek a szolgálatok tökéletesen el tudják végezni, amire a törvény szerint is hivatottak .

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek voltak azok az észrevételeim és javaslataim is, amelyeket szükségesnek tartok a törvényben megjeleníteni, de amellett azt is mondom, hogy most már ne húzzuk sokáig e törvény tárgyalását, hanem zárjuk le, mert valóban el kell ismerni azt, hogy e törvény nélkül nem tudnak normálisan dolgozni a biztonsági szolgálatok. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)