Wachsler Tamás (Fidesz)

1995. november 14.

WACHSLER TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ennek a törvényjavaslatnak az alapját egy fikció szolgáltatja. Ez a fikció úgy szól, hogy hozzunk létre erős titkosszolgálatokat, amelyek megnyugtatóan képesek garantálni az ország biztonságát ezen a területen; szűkítsük a parlament ellenőrzési jogosítványait, hiszen a szolgálatok működésének természetéből következik, hogy nem lehet a részletes működésüket itt a plenáris ülésen vitatni, de ennek fejében a nemzetbiztonsági bizottságot, amelyik a titkosszolgálatok ellenőrzésére van felhatalmazva, lássuk el olyan, az eddiginél erősebb jogosítványokkal, amelyek segítségével mindig biztosak lehetünk abban, hogy a titkosszolgálat a megkapott erős jogosítványokat nem fogja rossz célok például az alkotmányosság kereteinek fellazítása érdekében használni. Mint mondtam, az én megítélésem szerint ez egy fikció, mégpedig azért fikció, mert a törvényjavaslat betűjéből legalábbis szerintem az olvasható ki, hogy a nemzetbiztonsági bizottság jogosítványai tulajdonképpen gyengébbek, mint a jelenlegi helyzetben, sőt még azt is hozzá merném tenni, hogy a nemzetbiztonsági bizottság tulajdonképpen gyengébb lesz, mint akármelyik másik parlamenti bizottság.

Ennek a törvénynek az elfogadása esetén tulajdonképpen először fordul elő, hogy törvényi felhatalmazást adunk arra, hogy valamely tisztségviselő, valamely köztisztviselő, valamely állami szervnek a vezetője vagy munkatársa egy bizottsági ülésen elhangzott egyenes kérdésre megtagadja a választ.

Először tesszük lehetővé azt, hogy ha konfliktus keletkezik a törvényhozó és a végrehajtó hatalom között szélső esetben akár az is előfordulhat, hogy a teljes bizottság és a végrehajtó hatalom között , akkor az utolsó szó a törvény erejénél fogva a végrehajtó hatalmat illeti. A törvény 16. §-a lehetővé teszi azt, hogy a forrás, illetve a módszer védelméhez fűződő nemzetbiztonsági érdekre hivatkozva tulajdonképpen bármilyen kérdésre megtagadja a választ a miniszter úr, illetőleg az aktuális miniszter és a titkosszolgálati főigazgató.

Megítélésem szerint ez szemben áll az alkotmánnyal, amely a 21. § (3) bekezdésében egyértelműen és világosan kimondja azt, hogy mindenki köteles ebben az országban a bizottságok ülésén megjelenni, hogyha odahívják, és ott a szükséges információkat megadni.

Nem akarok belemenni abba az alkotmányos vitába, ami e törvény kapcsán a Házban elkezdődött és folyik, én csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha ez a törvény a jelenlegi formájában kerül elfogadásra, akkor hogyha egy bizottság szerepzavarában arra a következtetésre jut, hogy valamilyen oknál fogva meg kívánja hallgatni a titkosszolgálatok vezetőit legyen ez mondjuk a költségvetési bizottság, amelyik a költségvetést akarja ellenőrizni vagy valamelyik konkrét ügyben az alkotmányügyi bizottság , akkor ott a titkosszolgálat vezetőjének az alkotmány és a Házszabály rendelkezései szerint nincsen joga arra, hogy megtagadja a választ.

(10.50)

Ez a jog egyes-egyedül az elvileg roppantul megerősödött nemzetbiztonsági bizottság ülésein illeti meg a titkosszolgálati vezetőket.

Azért is gyengülnek a törvényhozó hatalom jogosítványai ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása esetén, mert egy jelentős körben, mégpedig az operatív költségek körében de facto kiveszi a költségvetés megalkotásának és ellenőrzésének jogát a parlament kezéből. Az ezzel kapcsolatos adatokkal a parlament egésze sem és a bizottság sem ismerkedhet meg, csak egy keretszámot kaphat, ami összefoglalóan tartalmazza a törvény betűje szerint az operatív működési kiadások költségeit.

Ezzel szemben alaposan megerősödnek a titkosszolgálatok. Amikor ennek a parlamentnek a működése elkezdődött, akkor a honvédelmi bizottság egyik albizottságában egy vizsgálatot végeztünk, ami arról szólt, hogy az előző parlamenti ciklusban sor került-e törvénysértő titkos információgyűjtésre az egyik titkosszolgálat esetében avagy nem. Ennek a vizsgálatnak számos tapasztalata volt, de az egyik tapasztalata az volt, hogy az a törvény, amelyik a titkosszolgálatok működését szabályozza, nem fogalmazhat kétértelműen. Annak a törvénynek egyértelműnek és félreérthetetlennek kell lennie, mert ha félreérthető, akkor vagy félre fogják érteni, vagy legalábbis azzal fogják vádolni a kormányt, hogy szándékosan félreértette.

Ha megengednek egy gondolatkísérletet, akkor röviden összefoglalnám, hogy a törvény felhatalmazásaival élve milyen módon tudná egy olyan politikai hatalom, amely az alkotmányosság korlátait rugalmasan értelmezné tehát a törvényt nem túllépve , hogyan tudná gyakorlatilag megszüntetni az alkotmányos rendet az országban vagy legalábbis alkotmányellenes vizsgálatokat végrehajtani.

Nem kell ehhez más, mint egy főigazgató, egy miniszter és mondjuk egy bizottsági mondjuk alelnök együttműködése. A törvényjavaslat lehetőséget ad arra, hogy a titkosszolgálatok minden külső engedély nélkül lehallgassák bárkinek mondjuk egy ellenzéki képviselőnek a kocsiját, az irodáját, adott esetben akár az egész képviselői irodaházat be lehetne mikrofonozni. Minden külső engedély nélkül beszervezhetik a képviselők mondjuk az ellenzéki képviselők munkatársait, hogy információt biztosítsanak a titkosszolgálatok számára. Egy fogalmazási pontatlanság következtében lehetőség van arra is az én értelmezésem szerint , hogy a titkosszolgálat bárkinek a lakásába is behatoljon, hogyha azt nem kutatja át, és ott lehallgató berendezést helyezzen el, ha az nem folyamatosan üzemel, csak például akkor, amikor az illető személy otthon van.

Szintén lehetőséget biztosít ez a javaslat arra, hogy 24 óra hosszat minden külső engedély nélkül bárkinek a telefonját is lehallgassák, és ha a 24 óra alatt nem kapják meg az engedélyt, akkor ezt, mondvacsinált indokokkal mindig újra és újra lehet kezdeni, mindig fel lehet vetni azt, hogy újabb és újabb tények vetődtek fel, aminek alapján szükséges ez az úgynevezett sürgősségi elrendelés.

Ha ez a bizonyos vizsgálat nem parlamenti képviselőt érint, hanem mondjuk egy parlamenti pártnak egy olyan vezetőjét, aki nem is képviselő, hanem csak volt ilyen az előző ciklusban pártelnökségi tag, pártelnök stb., akkor erről nem is kell tájékoztatni sem a pártját, sem a bizottságot.

Szintén fogalmazási pontatlanságnak veszem, de az előterjesztés betűje szerint a miniszter szabadon választhatja ki, hogy erről a bizonyos vizsgálatról ha ez egy képviselővel szemben folyik a nemzetbiztonsági bizottság elnökét vagy alelnökét tájékoztatja-e. Arról pedig egyáltalán nem rendelkezik a törvény, hogy ha például a nemzetbiztonsági bizottság kormánypárti alelnökét tájékoztatják, ő köteles-e továbbadni az információt az elnöknek vagy a többi bizottsági tagnak, vagy mondjuk annak a bizottsági tagnak, aki egy pártban van azzal az illetővel, akit a vizsgálat érint.

Ha az eljárással kapcsolatban gyanút fog ez az illető képviselő, és panaszt tesz a miniszternél, akkor a miniszter a panaszt kivizsgálja ezt 60 napig teheti , majd elutasíthatja. Ha elutasítja, akkor az illető a bizottsághoz fordulhat, amely egyszerű többséggel úgy dönthet, hogy nem foglalkozik a panasszal, nem tartja súlyosnak ezt a panaszt. De ha a bizottság esetleg mégis úgy döntene, hogy a panasz súlyos, és részletes vizsgálatra van szükség, akkor megint bejön az, amivel a hozzászólásomat kezdtem, hogy a titkosszolgálat tulajdonképpen bármilyen kérdésben megtagadhatja a választ a nemzetbiztonsági érdek védelmére hivatkozva.

Ráadásul alaposan kibővült az a kör, azok a lehetőségek, hogy milyen okból lehet elrendelni a titkos információgyűjtést.

A törvényjavaslat 4-9. §-ai tartalmazzák, hogy az egyes titkosszolgálatok milyen célok érdekében vagy milyen okból folyamodhatnak titkos információgyűjtéshez, de valamilyen oknál fogva bennmaradt egy hivatkozás a 3. §-ra is, ami olyan általános megfogalmazásokat tartalmaz, mint "az ország nemzetbiztonsági érdekeinek védelme", ami annyit jelent, hogy erre hivatkozva tulajdonképpen nem is kell keresni konkrét indokot, bárkivel szemben el lehet rendelni a titkos információgyűjtést. Az sem nyugtathat meg minket, tisztelt képviselőtársaim, hogyha egyszer kikerülünk ebből a Házból, akkor kikerülünk a szolgálat látóköréből is. Ugyanis a törvényjavaslat lehetőséget teremt arra, sőt tulajdonképpen a szolgálatok kötelességévé teszi, hogy az így gyűjtött adatokat tíz, húsz, illetve hetven évig kezeljék, a kezelést pedig úgy értelmezi, hogy folyamatosan karban kell tartani az adatokat.

Tehát hetven éven keresztül ha tetszik folyamatosan kötelessége a szolgálatnak meggyőződni arról, hogy a nyilvántartásokban szereplő mondjuk jövedelmi adatok vagy személyes adatok megfelelnek-e még a valóságnak avagy nem felelnek meg.

Persze, azt mondhatja valaki itt, a költségvetési vita közepén, hogy azért nem kell nagyon aggódni, mert a titkosszolgálatoknak úgysem lenne pénzük arra, hogy egy ilyen totális ellenőrzést valósítsanak meg ebben az országban. Nos, meggyőződésem szerint, ha valóban egy demokrácia iránt kevésbé elkötelezett miniszter, illetve titkosszolgálati vezető akarna erre a problémára megoldást találni, akkor a törvény erre is megoldást kínálna, ugyanis gyakorlatilag bármilyen fedőintézményt, illetve fedővállalkozást létrehozhatnak a titkosszolgálatok. Azt sem zárja ki a törvényjavaslat, hogy olyan fedővállalkozásokat hozzanak létre, aminek gyakorlatilag egyetlen célja van: hogy bevételt hozzon, amiből a titkosszolgálat működhet.

Azt gondolom, hogy nagyon szigorúan, a javaslatban szereplőnél sokkal szigorúbban kell szabályozni a speciális gazdálkodás szabályait.

Miket javaslunk tehát ezeknek a problémáknak az orvoslására? Mindenekelőtt ahogy a miniszteri expozéban, a törvényjavaslat indokolásában is elhangzott valóban meg kell erősíteni a parlament nemzetbiztonsági bizottságát, valódi jogosítványokkal kell ellátni. Ki kell terjeszteni a tájékozódás jogát, hogy ne csak általános kérdésekben, hanem konkrét kérdésekben is kérhessen tájékoztatást a miniszterektől, tehát a titkosszolgálatokat felügyelő vagy irányító minisztertől, a titkos információgyűjtést engedélyező igazságügy-minisztertől, a főigazgatóktól, és én kibővíteném ezt a kört azokkal a bírákkal is, akik engedélyezik a titkos információgyűjtést.

Javaslom, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság létrehozásának analógiájára biztosítsunk lehetőséget arra, hogy a nemzetbiztonsági bizottság kisebbsége is kezdeményezhesse, illetve eldönthesse a vizsgálat folytatását, ha törvénytelenségre gyanakszik. Javaslom, hogy a speciális működési kiadásokat a nemzetbiztonsági bizottság részletesen ismerhesse meg; ezzel azt is mondtam, hogy egyetértek azzal, hogy a nyilvános költségvetésbe ne kerüljenek bele a speciális működési kiadások részletes adatai.

Biztosítsunk lehetőséget arra, hogy ezekkel az Állami Számvevőszék valamely speciális szervezete foglalkozhasson és ellenőrizhesse.

Azt javaslom, hogy a nemzetbiztonsági bizottság kapjon jogosítványt arra is, hogy minden olyan szervezetnek az ez irányú költségvetését ellenőrizhesse, amely fel van hatalmazva titkos információ gyűjtésére, hiszen nemcsak a titkosszolgálatok tartoznak ebbe a körbe, hanem jelenleg a rendőrség is és ki tudja még, hogy a jövőben bővül-e ez a kör; vannak erre kezdeményezések.

(11.00)

Azért, hogy a bizottság tagjai valóban vitapartnerei lehessenek a végrehajtó hatalomnak, azt javaslom, hogy ne csak a bizottság egésze, hanem egyes bizottsági tagok is vehessék igénybe a titkosszolgálatok állományába tartozó személyek szakértői segítségét természetesen ugyanazokkal az eljárási szabályokkal, előzetes biztonsági ellenőrzéssel és biztonsági védelemmel.

Annak az szerintem anomáliának az áthidalására erről egyébként már szóltam , hogy a titkosszolgálat főigazgatója megtagadhatja a választ a bizottság által feltett kérdésre, azt javaslom, hogy a bizottság kétharmados többséggel kötelezhesse a minisztert, illetve a főigazgatót arra, hogy ebben az esetben is adja meg a választ. Tudom, hogy ez súlyos gondokat vet fel, például abból a szempontból, hogy nehéz lesz meggyőzni bárkit arról, hogy informátorként együttműködjön a titkosszolgálattal, ha nem lehet biztos abban, hogy nem fog kiderülni. Lehetséges, hogy az általam javasolt megoldás csak az egyik fele a dolognak. Lehet, hogy szűkíteni kell, hogy milyen körben teheti meg ezt a bizottság, milyen körben kötelezheti a minisztert vagy a főigazgatót. Lehet, hogy csak a vizsgálatokhoz kötődően kell ezt megengedni. De meggyőződésem, hogy nem nyithatunk egy olyan kiskaput, amin keresztül az egész ellenőrzési jogosítvány megszűnhet.

Másfelől, tehát az erősebb bizottság megteremtése mellett szükség van arra, hogy a titkosszolgálatok működését a jelenleginél és a törvényjavaslatban javasoltnál erősebb garanciákkal bástyázzuk körül. Amint arról beszéltem, szűkíteni kell azt a hivatkozást, hogy milyen okból kerülhet sor titkos információgyűjtésre. Azt javaslom, hogy a beszélgetések lehallgatása és azok rögzítése ne csak a telefonon folytatott beszélgetések esetében, hanem egyéb beszélgetések esetében is kötődjön külső engedélyhez. Tehát a titkosszolgálat főigazgatója ne rendelhesse el például egy iroda lehallgatását, csak bírói vagy igazságügy-miniszteri engedéllyel. Pontosítani kell általában a titkos információgyűjtés külső engedélyezésének szabályait. Elhagyni javaslom a sürgősségi elrendelés teljes szabályozását. Azt gondolom, hogyha a bírónak vagy igazságügyi miniszternek 24 óra áll rendelkezésre ahhoz, hogy eldöntse, sor kerülhet-e titkos információgyűjtésre, ez alatt a 24 óra alatt nem sérülhet hiszen ez a 24 óra szélső határidő annyiban a nemzetbiztonsági érdek, hogy azért érdemes legyen egy ilyen tág felhatalmazást adni a titkosszolgálati főigazgatónak.

Ez egyébként egy másik problémát is felvet. Mégpedig azt a problémát, hogy vajon mi van akkor, ha az igazságügy-miniszteri engedélyhez kötött körben kerülne sor titkos információgyűjtésre és az igazságügyi miniszter akadályoztatva van e döntés meghozatalában, mert mondjuk külföldön van. Kötve hiszem, hogy faxot küldenek neki, hogy milyen ügyben van szükség titkos információgyűjtésre. Javaslom, hogy a törvénybe kerüljön be egy szabályozás, ami az igazságügy-miniszter helyettesítését oldja meg.

Azért, hogy az engedélyezők tisztában lehessek azzal, mire is adtak engedélyt, illetve az engedélyt mire is használták fel titkosszolgálatok, két szabályt javaslok. Az egyik az, hogy a rendőrségi törvényhez hasonlóan a titkos információgyűjtést engedélyező bíró kapja meg azt a jogosítványt, hogy megismerhesse a gyűjtött titkos információt. Másrészt én megtartanám az igazságügy-miniszternek azt a jogát is, hogy adott esetben visszavonhassa az engedélyét, például ha új információk jutnak a birtokába, amelyek alapján arra a következtetésre jut, hogy a titkos információgyűjtés mégsem megalapozott.

A gazdasági anomáliák megelőzése érdekében először is javaslom: a törvény mondja ki, hogy amennyiben a titkosszolgálat fedővállalkozást hoz létre, annak bevétele a kincstárat illeti. Tehát nem marad a titkosszolgálatnál. Így kísértés sem lesz arra, hogy ebből a célból hozzanak létre fedővállalkozásokat. Szűkíteni javaslom azt a felhatalmazást, amelynek alapján a titkosszolgálat teljes valutagazdálkodása a speciális gazdálkodás körébe tartozik. Ha a törvényjavaslatot betű szerint értelmezem legalábbis szerintem , akkor, ha valamely titkosszolgálat főigazgatójának külföldi utazása esetén az általa felvett napidíj is a speciális gazdálkodás körébe tartozik. Ha ezek a szabályok így maradnak, azt gondolom, hogy a titkosszolgálatoknak tulajdonképpen nem is lesz szükségük költségvetési támogatásra, mert megtehetik azt, hogy a maguk számára kitermelik.

Egyrészt az állampolgárok védelme érdekében, másrészt a túlzott jogosítványok korlátozása érdekében szigorú szabályokkal javaslom körülbástyázni az adatkezelés rendszerét. Meggyőződésem szerint, ha egy titkosszolgálatnak jogosítványokat adunk arra, hogy az adatkezelési rendszerét összekapcsolja más állami adatkezelő szervek rendszereivel, akkor nem jogi kérdés lesz az, hogy milyen információkhoz jut hozzá persze feltételezve azt a kiinduló alapot, amint mondtam, tehát hogy a titkosszolgálat vezetője nem teljesen elkötelezett az alkotmányosság iránt , hanem csak azon fog múlni, hogy a titkosszolgálat szakembere, aki a szoftvert feltörni akarja, áll-e magasabb technikai színvonalon, vagy pedig az adatkezelési rendszer védőszoftverének készítője. Ezt én meglehetősen gyenge garanciának tekintem. Tehát nem tartom helyesnek, ha a törvény lehetőséget teremt arra, hogy az adatkezelési rendszerek összekapcsolódjanak. Az más kérdés, hogyha a titkosszolgálatnak bármely adatkezelő rendszerből információra van szüksége, akkor természetesen azt a bizonyos információt a törvényjavaslat által meghatározott keretek között megkaphassa.

Végezetül ez a törvény elvileg úgy-ahogy szabályozza azt, hogy a titkosszolgálatok hogyan gyűjthetnek információt, hogyan folyamodhatnak titkos információgyűjtéshez, de nem biztosít garanciákat arra, hogy mi van akkor, ha ehhez más szervezet folyamodik. Mi van akkor, ha más állami szervben lehet hallani az APEH-ról, a vám- és pénzügyőrségről, a határőrségről támad fel az az igény, hogy titkos információt kíván gyűjteni? Vagy mi van akkor, ha nem még csak nem is más állami szervben, hanem vagyonvédő kft.-ben amiről szintén elég sokat lehet hallani. Egyfelől azt javaslom, hogy a törvény mondja ki: csak kétharmados törvényben lehet felhatalmazást adni titkos információgyűjtésre. Másfelől pedig a zárórendelkezések közé foglaljunk be egy olyan szabályozást, amely egy büntető törvénykönyvbeli tényállást hoz létre az illegális titkos információgyűjtés esetére.

Zárásként, ha meg nem sértem a titkosszolgálatok munkatársait, illetve a miniszter urat, egy analógiával szeretnék élni. Titkosszolgálatot azért hoz létre és azért működtet egy ország, amiért harapós kutyát tart a kertjében egy olyan valaki, akinek háza van. Azért ugyanis, hogy ha valaki illegálisan be akar menni, akkor a kutya ezt megakadályozhassa. Ha a törvény jelenlegi állapotában kerül elfogadásra, akkor megítélésem szerint elengedünk ugyan egy harapós kutyát a kertben, de nem nézzük meg, hogy a kerítésen hány lyuk van, azon kívül még hány kutya jöhet be; nem nézzük meg, hogy a kutya el tudja-e rágni a pórázt, és nem győződünk meg arról, hogy a kutya be tud-e jönni a házba, és a behatoló tolvaj helyett a gyerekünket fogja halálra marni. Azt javaslom, hogy az elmondottak figyelembevételével számos ponton módosítsuk a törvényjavaslatot. Ha erre sor kerül, természetesen a magam részéről is támogatni fogom a törvény elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)