Balsai István (MDF)

1995. november 19.

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Én is a 36. pontban felsorolt, de valójában ott leírni elmulasztott alkotmányügyi bizottsági módosító indítvány kapcsán szeretnék néhány dolgot hozzátenni ahhoz, amit Szigethy képviselőtársam elmondott, annál is inkább, mert jogosultnak tartom magam mint az alkotmányügyi bizottság közösen megfogalmazott indítványának egyik ott jelen lévő képviselő tagja ezeket az érveket még tovább a tisztelt Országgyűlés figyelmébe ajánlani.Először is kifogásunk volt az ellen, hogy semmiféle különbséget nem tesz ez a bizonyos nyilvánosságra hozatali eljárási szándék az adózóknak a döntő két típusa között, tehát a magánszemélyek, illetőleg a cégek, a társasági formában működő adózók között. Az első és a legfontosabb aggályunk ebből fakad, hiszen ily módon ahogy azt Szigethy képviselő úr elmondotta az imént ennek az elfogadása esetén semmiféle védelmet nem fedezhet föl az a becsületes, magánszemélyként adózó állampolgár, aki, mint itt hallottuk egy gépkocsi súlyadó, de bármilyen, a magánfoglalkozás, a klasszikus adózással járó szellemi foglalkozásokhoz kötődő személyek adóbevallása kapcsán egy számára nem is észlelt, de nyilvánvalóan esetleg hamisnak vagy hamisítottnak minősülő bizonylaton alapuló bevalláshoz kötődik. Ennek a következménye az, hogy mindenféle jogorvoslat, mindenféle bírósági eljárást megelőzően őt szégyenítik meg azzal, tehát aki valamilyen teljesen indokolt, tévedésen alapuló számlát vagy adatot közöl az adóhatósággal amelyről kiderül, hogy például egy fantomcég állított ki számára számlát, amiről ő nem tud, ezt a fantomcéget megvédi, hogy úgy mondjam, ez az eljárás, ebben az esetben mindenképpen , ő pedig pellengérre kerül, és megjelenik a nem tudom, milyen nyilvánosság előtt. Ennek a pontos formáját nem tudtuk ugyan kideríteni, és az előterjesztő ott lévő képviselője nem nagyon tudott erről több adatot elmondani. Tulajdonképpen teljes mértékben diszkreditálódik a személyisége.

Tudom azt, hogy utána lehet bírósághoz fordulnia, de nagyon szeretném tisztelt képviselőtársaim figyelmébe ajánlani: milyen helyzet az, amikor egy ilyen, nyilvánosan meghurcolt személynek a teljesen jogos igazát kereső bírósági eljárás esetleg másfél-két évvel később ad igazat, milyen módszerek és milyen lehetőségei vannak az elvesztett becsületének a visszaszerzésére.

Arra gondoltunk és erre utalt itt Szigethy képviselő úr , hogy ezt nem lehet jól megfogalmazni, hiszen annak eldöntése, hogy mikor hamis vagy mikor hamisított egy adat, az természetesen nem az elsőfokú adóhatóság dolga, mint ahogy a világon egyetlenegy büntetéssel, szankcióval járó eljárást lefolytató hatóság sem jogosult arra, hogy nyilvánosságra hozza, mondjuk, a nyomozó hatóság a nyomozás során szerinte teljesen biztosnak vélt adatokat. Még a kezdőbetűket is kifogásolják néha, hogyha tettenérés esetén valaki rablógyilkossággal kerül őrizetbe vételre.

(20.10)

Ebben az esetben, úgy látszik, ez a törvény amelyet nem szánnak nyomozati jogokkal felruházott, az adózás rendjéről szóló, egyébként kvázi államigazgatási eljárási törvénynek egyszerűen nem veszi figyelembe azokat az alapvető tényeket, hogy általa hamisnak vagy meghamisítottnak minősülő, tehát adócsalás miatti eljárást is indukáló és erre lehetőséget biztosító esetben, ezt megspórolva, kényelmes helyzetből a hatalom helyzetéből nyilvánosságra hozza az egyébként az későbbiek során esetleg ártatlan és mindenféle lehetőséget csak nagyon nehézkesen igénybe vevő ügyféllel szemben a vélt igazát.

Úgy gondoltuk és erre vonatkozott az a módosítás, amely, ha jól emlékszem, az alkotmányügyi bizottság majdnem egyhangú, legalábbis ellenszavazattal nem nagyon vitatott döntése volt , hogy ez nem helyes. Bármilyen fontos szándék is van a mögött az elgondolás mögött, amely egyrészt meg akarja védeni a társadalmat a fiktív és fantomcégekkel történő üzleti kapcsolat létesítésétől, másrészt meg akarja torolni az ilyen cégeknek az adózási morált és minden, az adózás rendjét alapvetően megkérdőjelező magatartását, ez a szándék helyeselhető. De az a mód, ahogy ez itt megfogalmazásra került, ez semmiképpen nem fogadható el.

Például a kormány álláspontjának a nem megalapozott voltára az ott lévő kormánytisztviselő azt mondta, ő egyetért azzal, hogy ne lehessen a gépkocsi-súlyadó bejelentésének elmulasztása miatt valakit nyilvánosság előtt megszégyeníteni. De először is az volt az álláspontja, hogy ez nem is bejelentkezés, hanem csak bejelentés. Aztán fél óra alatt közös erővel nagyjából sikerült meggyőzni a szakértőt, hogy bizony ez is bejelentkezés, mert úgy szól a törvény, hogy ami bejelentés, az bejelentkezés az eljárás egésze szempontjából. Erre azt mondta a tisztviselő, hogy jó, de csak akkor ért egyet Brúszel képviselő úr és társai módosításával, ha csak az állami adókra vonatkozik ez a bizonyos szankció. Tehát ha nem állami adó, hanem, mondjuk, önkormányzati adó például gépkocsiadó vagy súlyadó , akkor ez szerinte is indokolatlan.

Ezzel csak azt szeretném megvilágítani, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi jogászok akik jelen voltunk, és ilyen, nem csekély súlyú alkotmányos kérdésekben lényegében egyöntetű álláspontra helyezkedtünk, és nem politikai vagy más érdekek mentén szavaztunk a bizottságban nem nagyon értjük, hogy létezik az, hogy ennek a kérdésnek a súlyát nemcsak hogy nem ismerte fel sem a gazdasági bizottság, sem a költségvetési bizottság, de odáig sem jutottak el a felismerésben, hogy legalább egyharmaddal támogatták volna a módosító javaslatot.

Mindenképpen szeretném a parlament csekély nyilvánossága előtt de a jelen levő államtitkár úr figyelmét ez nyilván nem kerüli el még egyszer és ismételten kérni, hogy gondolják át, akarnak-e csemegéket az Alkotmánybíróságnak szállítani. Mert mi természetesen jó helyzetbe kerülünk az Alkotmánybíróság előtt; és más, a későbbiek során és más törvények kapcsán nyilván szóba kerülő javaslatok el nem fogadása esetén ennek az útját nyilván nem fogjuk elmulasztani. Nem hiszem, hogy a kormány szakszerű munkájának, és egyáltalán a parlamenti többség által esetleg elfogadott javaslat további sorsának jót tenne az, ha ilyen egészen furcsa és jogszerűtlen, a jogállammal nem összeegyeztethető megoldásokat hagyna benne a tisztelt törvényhozó ebben a törvényben.