Sándorffy Ottó (FKGP)
SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Kormányunk elszánt és kemény, nem enged a felpuhító törekvéseknek. Engem módosító indítványom kapcsán ilyen felpuhító törekvésekkel vádolt meg a kormány képviselője. Bűnöm az volt, hogy az alkotmányossági és jogi kifogásokat megfogalmazva az adózás rendjéről szóló törvény módosításaként benyújtott kormányjavaslat 23. §ához amely a törvény 60. §-ának teljesen új szövegére tesz javaslatot módosító indítványt merészeltem tenni. Mint tisztelt képviselőtársaim tudják, ez a paragrafus az elhíresült adóbecsléssel foglalkozik. A következőképpen gondoltam: ha jogállamban élünk, nem kutakodhat magánéletünkben olyan egyszerűen egy adótisztviselő. Ahhoz, hogy kutakodhasson, komoly oknak kell lennie. Például az, hogy a jövedelmem több, mint amit bevallok, s így nem járulok hozzá oly mértékben a köz költségeihez, mint a törvények szerint hozzájárulnom kellene. Ez eddig világos, jogos, igazságos.
A Független Kisgazdapárt nem kérdőjelezi meg a becslés létjogosultságát. Amit megkérdőjelez, az az adóbecslés hogyanja. Ki dönti el, ki hajtja végre, ki ellenőrzi? Milyen jogorvoslati lehetőségekkel élhet az állampolgár? Nos, a kormányjavaslat egy kafkai víziót vetít elénk csak éppen helyébe bármely magyar állampolgár beleképzelhető.
Ha az adóbecslés szükségességének kimondására határozatot kell hozni, és indokolni kell, hogy miért van erre szükség, nos, akkor szociálliberális kormányunk emberi szabadságjogok iránt érzett rokonszenve buborékként szétpattan. Határozatot hozni, indokolni még netán megtámadható lenne a bíróságnál? A kormány nem kockáztat: hatályon kívül helyezi a legelemibb jogainkat. Ha az adóbecslés eredményét is határozatban kellene közzétenni, amit illik megindokolni, ez is megtámadható a bíróságon, s ott a határozat hozójának kell igazolnia állításait. De kormányunk nem kockáztat! A végső szó az övé, és a vádlottak padjára ültetett adózó pedig magyarázkodhat egy köztisztviselőnek, de nem a bírónak.
A pénzügyminiszter veszi magának a fáradságot, hogy rendeletet alkosson azokról a jövedelmekről, amelyeket szerinte keresni illik egy adott szakma űzőjének. Természetesen az ország regionális különbségeire nincs tekintettel. Valószínűleg a kényszervállalkozások nehézségei, kínjai sem túlságosan érdeklik.
A költségvetési bizottságnak azon feltevése, hogy egyrészt ne rendelet, hanem állásfoglalás szülessen, s az, hogy regionális különbségekre is tekintettel kell lenni, és a munkaügyi központokat is meg kellene hallgatni, amelyek a kényszervállalkozásokról hatalmas ismeretanyaggal rendelkeznek, még pillanatig tartó meggondolásra sem késztet senkit. Az ország regionális különbségeivel kapcsolatban csak annyit: nagyon kíváncsi vagyok, hogy kelet-magyarországi szocialista képviselőtársaim erről hogy s mint vélekednek.
Tisztelt Államtitkár Úr! Nincs kétségem afelől, hogy önök keresztül fogják erőltetni az adóbecslést, és ezt az Alkotmánybíróság majd visszautasítja. Ön kesereg, hogy ilyen az Alkotmánybíróságunk, amely az ön jó szándéktól dagadó tetteit keresztezi. Ha most nem is, de majd akkor ajánlom figyelmébe a módosító indítványomat; vagy az enyémet, vagy Brúszel úrét, akié igen korrekt. Valószínűleg akkor majd hasonló szöveget kell előterjesztenünk újra.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)
(20.20)