Mészáros István László (SZDSZ)
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én az adóbecslésről szóló 23. § (2) bekezdésének d) pontjához szeretnék hozzászólni. Ez a d) pont arról szól, hogy becslés alkalmazható, ha a magánszemély bevallott bevétele vagy jövedelme nem éri el a pénzügyminiszter által az adóév utolsó napját megelőzően az illetékes kamarák véleményének meghallgatásával kialakított rendeletben közzétett bevételi, illetve jövedelemhatár összegét.Tisztelt Képviselőtársaim! Rögtön a felszólalásom elején szeretném hangsúlyozni azt, hogy természetesen egyetértek azzal a törekvéssel, amely a feketegazdaság visszaszorítására irányul és ennek keretében megpróbálja feltárni az adózatlan jövedelmeket. Úgy gondolom, nem is ül itt ebben a Házban olyan, aki ezzel a törekvéssel ne értene egyet. Természetesen vigyázni kell arra, és ezt szeretném hangsúlyozni, hogy az e törekvéssel indokolt pénzügyi és adóhatósági jogosítványok szélesítésénél a polgári garanciák ne sérüljenek meg. Én, tisztelt Ház, semmiféle olyan törekvést nem tudok támogatni, amely mintegy kollektív megközelítést alkalmazva összemossa a csalókat a becsületes adófizetőkkel.
Tisztelt Ház! Megvallom őszintén és ez most kormányfüggetlen megjegyzés, örök időkre vonatkozik , egyetlen pénzügyminiszterben sem bízom meg annyira, hogy följogosítsam arra, megállapítsa, mennyit kellett volna keresnem, vagy bárkinek mennyit kellett volna keresni az adott esztendőben. Tehát nekem az alapvető problémám magával a d) pont alatti intézménnyel van. Ezért szeretném fölhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét Dornbach Alajos, Gaál Gyula és Tardos Márton módosító indítványára, amely az ajánlás 50. pontjában szerepel, amely legalább kimondja azt, hogy igazolt munkaképtelenség vagy fel nem róható szerződésszegés miatti bevételkiesés esetén nem alkalmazható ez az eljárás. El szeretném mondani azt, hogy legszívesebben az egész passzus elhagyását javasolnám, de minimum egy olyan megközelítést, amely szerint a pénzügyminiszter által közzétett jövedelemhatár-megjelölés csak egy az olyan bizonyítékok közül, amely másokkal együttesen értékelve elvezethet arra, hogyha az egyéb feltételek fennállnak, becslést lehessen alkalmazni.
Egyébként, tisztelt képviselőtársaim, elérkezett az ideje annak, hogy újra megjegyezzem azt, amit az elmúlt ciklusban jegyeztem meg, és tartózkodtam e megjegyzés megtételétől az eddigi másfél esztendő alatt. Nevezetesen azt mondtam az előző kormányzás idején, tisztelt Ház, hogy érzésem szerint nagyobb bevételekre lehetne szert tenni az adó szintjének csökkentésével. Tudniillik nemzetközileg is megállapított tény, hogy a magyar adószínvonal sokkalta magasabb, mint a nyugat-európai adószínvonal.
Tisztelt Ház! Álláspontom szerint, ha megpróbálná a pénzügyi kormányzat valamilyen módon az adókat egyes területeken mérsékelten csökkenteni, úgy gondolom, lehetséges, hogy maga is meglepődne, mert több adóbevétel folyna be a következő esztendőben. Tudniillik egy bizonyos szintnél már nem éri meg a vállalkozóknak vállalni azt a kockázatot, hogy az adójuk eltitkolásának eszközéhez folyamodjanak. Azt szeretném mondani: ezzel egyáltalán nem kívánok védeni senkit, aki adót titkol el, csak éppenséggel szeretnék utalni a nemzetközi vizsgálatok által megállapított tényekre is és arra, hogy akkor fog ez az ország kitörni ebből a helyzetből, amikor adócsökkentések megkezdésével egyáltalán érdekeltté lehet tenni a vállalkozókat abban, hogy minél többet ruházzanak be, mert csakis ők lehetnek, akik kihúzzák ezt az országot a bajból. Olyan kormányzat nem volt és nem is lesz, amelyik jólétet tud teremteni a polgároknak. A jólétet a polgárok saját maguk fogják megteremteni, tisztelt Ház, feltéve, ha a mindenkori kormány hagyja őket. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)