Balsai István (MDF)

1995. november 19.

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretném ott folytatni, ahol Mészáros képviselő úr abbahagyta. A becsléssel kapcsolatban természetesen mi magunk is egyetértünk azzal, hogy akár a hatályos jogszabály, akár egy változott jogszabály alapján ennek az eljárásnak legyen valódi létjogosultsága, és valóban az eltitkolt vagy eltitkolni szándékozott jövedelmeket ilyen módszerrel kényszerüljenek az adóalap megállapítása szempontjából azok, akiknek erre okuk van, tudomásul venni.Semmiképpen nem lehet egyetérteni azonban az ominózus (3) bekezdés d) pontjában írt becslési kötelezettséggel, illetőleg azokkal a feltételekkel, amelyek ezt lehetővé tennék. Azt hiszem, azzal senki sem tud vitatkozni, hiszen ez ma is így van, hogy például az a) pontban a vagyonszerzési illeték alapjának megállapítására vonatkozó becslés nem is igényel módosítást. Hiszen ez így van a tömeges ügyleteknél, az ingatlanszerzéssel kapcsolatos teljes országos illetékhivatali hálózat abban a helyzetben van, hogy árnyaltan meg tudja becsülni; egy elfogadhatatlan vételár vagy más értékmegjelölés esetén nyilván a becslés a közvélemény számára is elfogadható megoldás. Ugyancsak a b) és c) pontot illetően fölösleges ez a módosítás, hiszen, ha az adó alapja nem állapítható meg, illetőleg, ha az iratok nem alkalmasak arra, hogy abból valamilyen adózási kötelezettségre vonatkozó tényt és következtetést vonjon le az adóhatóság, természetesen most is lehetőség van becslésre.

Ebben a három esetben azzal sem lehet sokat vitatkozni, hogy itt tulajdonképpen egy kimentéses bizonyításnak van lehetősége, tehát ezzel a megfordított bizonyítási teherrel egyet is lehetne érteni, és ez is van a gyakorlatban, hiszen az illetékhivatal becslés alapján kiszab egy illetéket, és utána kell a szakértői bizonyítással, bírósági eljárással utánamenni annak, aki úgy érzi, hogy ez nem igaz. Tehát nem erről beszélgetünk, hanem a d) pontról.

Mit is akar a d) pont? Ha jól értettük ebből a jogszabályból, azt akarja ahogy ezt Mészáros képviselő úr nagyon plasztikusan megfogalmazta, és nem akarom az ő kormánypárti jelentőségét elgyengíteni, csak rá hivatkozom , hogy a pénzügyminiszterre bízza több százezer, valamilyen processziót folytató, az ország különböző adottságú helyein a megélhetését ebből biztosító vállalkozó standard jövedelmének megállapítását. Igaz és ehhez szeretnék részletesen hozzászólni , a pénzügyminiszter ebben a jogkörében eljárva értékes segítséget kell hogy kapjon, mégpedig az illetékes kamarák véleményének meghallgatásával kell kialakítania a véleményét.

Államtitkár Úr! Szeretnék önnek egy ön által nagyon jól ismert körben egy felsorolást tenni. Ma van három gazdasági jellegű kamara, amelyek így vagy úgy, de nehezen egzisztálnak: a Kereskedelmi és Iparkamara, a Kézműves Kamara és az Agrárkamara. Csak érintem, hogy azok a kamarák, amelyek még székházzal, tisztviselői karral sem rendelkeznek, semmiféle elfogadottsággal, hiszen csak nem olyan régen hiszen még most is módosítgatjuk a törvényt, ami rájuk vonatkozik álltak lábra, ha úgy tetszik, a semmiből. Hogyan lesznek ezek a kamarák abban a helyzetben, hogy mondjuk a kereskedők szakosztályát illetően egy megbízható és az önök számára elfogadható standardet mondjanak, gondolom országosan, hiszen ez a törvény nem tesz különbséget a kamarák véleményalkotását illetően, hogy most milyen eltéréseket, milyen sávokat és milyen kondíciókat vegyenek figyelembe az adatszolgáltatás kapcsán a pénzügyminiszter számára a minimális adóalap meghatározásakor. Úgy gondolom, ez a három gazdasági kamara semmiképpen nem alkalmas jelenleg, és a jövő év során sem lesz alkalmas arra, hogy a több százezer, kötelezően kamarai tagsággal rendelkező tagjával kapcsolatban bármilyen szóródással is, de valamilyen normális és elfogadható limitet szállítson a pénzügyminiszter véleményének kialakítása előtt.

(20.30)

A többi kamarát megpróbáltam közben felírni, tulajdonképpen a klasszikus kamarákról van szó elég nagy számúak , ez manapság már nemcsak az ügyvédi kamara, hanem van az igazságszolgáltatás körében működő közjegyzői kamara, hamarosan lesz egy igazságügyi szakértői kamara és van már végrehajtói kamara is. Ezek csak az igazságszolgáltatás terén működnek, mondjuk így: klasszikusnak tekinthetők, de valójában csak az Ügyvédi Kamara az, amelyik folyamatosan egzisztál, hiszen a többi kamarát a tetszhalálból kellett életre hívni, illetőleg nem létező professziókra kellett kamarai köztestületi jellegeket kitalálni. Itt a végrehajtókra gondolok elsősorban, de az igazságügyi szakértőknek sem volt a korábbiakban tudomásom szerint kamarájuk, és hamarosan lesz.

Ezen kívül vannak klasszikus kamarák: Orvosi Kamara, Gyógyszerész Kamara, Állatorvosi Kamara és ha jól emlékszem, pillanatnyilag más nincsen. Tehát ezek azok a kamarák, amelyek ugyan klasszikus foglalkozásokat hagyományos kamarai jelleggel tömörülő foglalkozásokat ölelnek át, de a semmiből indulnak. Hiszen legyünk őszinték, jelenleg sem az Orvosi Kamara, sem a Gyógyszerész Kamara, sem a másik említett két kamara nem rendelkezik azzal a feltételrendszerrel, ami megalapozott becslésekre vagy jövedelemközlésekre őket a legcsekélyebb mértékben is alkalmassá tenné. Hogy miért nem rendelkeznek, annak nagyon egyszerű oka van, és itt térek át az ügyvédi kamarák helyzetére.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azért nem rendelkeznek ezek a kamarák megbízható adatokkal, mert nem feladatuk, nincsen semmilyen adatszolgáltatási kötelezettségük arra vonatkozóan, hogy megmondják, hogy mennyi volt a kamarai tagok jövedelme, hogy miből becsüljenek, miből szállítsanak adatot.

Tisztelt Államtitkár Úr! Bizonyára emlékszik, bár nem ezt a foglalkozást gyakorolta, de abban a világban mozgott, amikor valóban voltak olyan ügyvédi működési feltételek, amikor a munkaközösségeknek meg kellett tervezniük a bevételeiket, mert ehhez fűződött a kamarai hozzájárulás mértéke. Csakhogy ez megváltozott, államtitkár úr, a Magyarországon működő 8 ezer körüli létszámú ügyvédség kamarai szerveződése jelenleg 20 kamarában és egy országos kamarában történik. Semmiféle kötelezettségük nincsen, és semmiféle olyan szolgáltatást nem végez a kamara nem is végezhet törvényi feltétel hiányában , amely őket a legkisebb mértékben is a jövedelmek csoportosítására, a jövedelmek beszerzésére, a jövedelmek becslésére vagy bármilyen tájékoztató adat szállítására vagy szolgáltatására alkalmassá tenné.

Hogyan képzeli el azt a Pénzügyminisztérium, hogy ezek a kamarák még egyszer mondom az általam legjobban ismert Ügyvédi Kamarát, ami klasszikusan létezik több mint száz éve, a legnagyobb infrastruktúrával rendelkezik és amelynek volt ilyen feladata, de már nincsen tudnak majd megbízható, reális adatot produkálni ahhoz a pénzügyminiszteri rendelethez, amelyet a mai újságból olvashatóan nyilván államtitkár úr is olvasta nem is miniszteri rendeletnek, hanem ennél sokkal magasabb szintű jogszabálynak kellene ha ezt elfogadnánk szabályozni? Hogyan tudnak adatot szállítani, ha nem rendelkeznek semmiféle információval? Mi fog történni, államtitkár úr?

Én megjósolom, mi fog történni: olyan mértéktelenül alacsony formában fogják ezeket az adatokat szállítani, amely nemhogy a kívánt célt nem segíti, hanem pontosan ellentétes célokat fog szolgálni. Hiszen olyan alacsony sztenderdet lesz kénytelen az ön minisztere megállapítani a következő adózási év végén ha ebből lesz valami , amely arra fogja nyilvánvalóan késztetni az úgynevezett nagy jövedelmű, ilyen foglalkozást folytató személyeket, hogy véletlenül se lépjék át egy-két forinttal többel ezt a limitet. Ennek megfelelően védett helyzetük lesz, nyugodtan zsebre tehetik az adóalapot és nyugodtan mellőzhetik a bevallást.

Ez a helyzet, államtitkár úr ha egy picit végiggondolják ezt az intézményt , ahol egy felelős véleményt alkotni nem tudó, és az ország egészét áttekinteni sem képes Országos Ügyvédi Kamara nem tud megbízható adatot szolgáltatni a több mint 8 ezer tagjának a jövedelméről. De nem is tudhat, mert ha lenne is ilyen kötelezettsége, hogyan lehet azt megbecsülni, államtitkár úr, hogy a nyugdíjas ügyvéd, aki kiegészítő tevékenységként esetleg egy-két ügyet el tud vállalni egy év alatt a nyugdíja mellett mondjuk így passzióból, nem elsősorban a megélhetését biztosítandó, vagy az igen nagy, csillagászati jövedelmekkel eléggé közismert és legendás jövedelmekkel rendelkező kollégájához képest vajon mit fog az Ügyvédi Kamara vagy a többi kamara becsülni? Nyilvánvaló, hogy az alsó határt.

Nyilvánvaló, államtitkár úr, hogy ennek a végeredménye csak az lesz ha reálisak akarnak maradni , hogy olyan nevetségesen alacsony jövedelmi határok lesznek megállapítva, amelyeknek ha valaki eleget kíván tenni, az játszva eleget tesz. Ugyanis nyilván nem lehet azt az eredményt és remélem, nem erre gondolnak produkálni, hogy a közepesnél valamivel magasabb jövedelmeket valahol megbecsülve de még egyszer mondom, nem tudom, hogy milyen alapon előírni, hogy aki ennek nem tesz eleget, az egy tortúrának lesz kitéve, és itt, a 7. §-ban írt megalázó eljárás során majd el kell mondania, hogy ő, a felesége, a gyereke és az unokája milyen drága kenyeret vesznek naponta és ebből milyen kiadásaik adódnak, és ennek megfelelően miért nem jönnek hozzá betegek vagy miért nem jönnek hozzá ügyfelek. Államtitkár úr, hogyan lehet egyáltalán a nemleges tényt majd bizonyítani ebben az elszámoltatási eljárásban? Ki és mikor tudott még olyan jogszabályt hozni nemcsak Magyarországon, máshol is , ahol a nemleges körülmény bizonyítására alappal lehetett számítani az adóalany szempontjából?

Tisztelt Államtitkár Úr! Nem kívánom szaporítani a szót, azt hiszem, a részünkről támogatott módosító indítvány nemcsak egy, hanem több is van ilyen, amely ennek az egész becslési eljárásnak az elhagyására irányul, az itt tervezett módon történő bevezetése ellen szól akceptálható. Elsősorban azért és még egyszer hangsúlyozom , mert mi, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának tagjai meg vagyunk győződve arról, hogy valóban mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az eltitkolt jövedelmek és a társadalmi ellenérzést szülő helyzet felszámolásra kerüljön, de erre jelenleg is megvannak az eszközök.

Az nem jó álláspont, tisztelt államtitkár úr ahogy ez itt elhangzott , hogyha más mondja meg nem létező vagy légből kapott adatok alapján, hogy mennyit kellene ahhoz produkálni egy egészen eltérő és nagyon sok körülménytől függő pálya gyakorlása során annak, aki abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy adófizető állampolgár, és nem munkaviszony vagy bármilyen jogviszony alapján valamilyen önálló tevékenységet folytat.

Azt most már csak mellékesen jegyzem meg, hogy ez a tervezett intézkedés például nem tesz különbséget a nem főállású és nem nyugdíjas, hanem mondjuk egy aktív állás mellett kiegészítő tevékenységet betöltő személy jövedelemadó-bevallásának a limitjeit illetően, hogyan lesz majd elválasztható, hogy mennyi jövedelme indokolt hogy származzék a mellékfoglalkozásból vagy kiegészítő foglalkozásból, és ehhez képest mennyivel több kenyeret evett meg, ha ezt tudja bizonyítani, vagy mennyivel drágább mondjuk nyaralást fizetett be a feleségének és a gyerekének.

Államtitkár úr, én tényleg nem akarom ezekkel húzni az időt és a szót szaporítani, de azt hiszem, nemcsak az én érveim azok, amelyek ezt az előző felszólalásomban foglaltakhoz hasonlóan igazi, klasszikus csemegévé fogják avatni az Alkotmánybíróságon, ha odáig eljut a dolog. Nem hiszem, hogy a magyar pénzügyi kormányzat dicsőségére válik majd az az eljárás, amely tömeges panaszok és beadványok kapcsán az Alkotmánybíróságon fog lecsapódni. Köszönöm a szót. (Taps az MDF padsoraiban.)