Nádori László (SZDSZ)
DR. NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az indítványunk lényege, hogy a sportszervezetek bevétele elérhesse az adóévben elért összes bevétel 30 százalékát, de legfeljebb 50 millió forintot. A jelenleg érvényben lévő 10 százalékot jelez és 10 millió forintot. Ez ma már nem jelent nagy ösztönzést a sportegyesületeknek.Amint az adótörvények vitájában jeleztem már, a sportban nem elsősorban a közpénzek növelésével kell az anyagi hátteret megteremteni, erre ugyanis nincs különösebb lehetőség, hanem a gazdasági környezetet kell úgy alakítanunk, hogy ezzel utat nyissunk a sportvállalkozásokhoz.
Az a korlátozás, amit ez a törvényjavaslat tartalmaz, tehát az összbevétel 10 százalékáig, legfeljebb 10 millió forintig adómentes a bevétel, nem ösztönöz vállalkozásra. Ma már körülbelül 50 egyesületnek van 100 milliónál nagyobb költségvetése. Ezek az egyesületek egyúttal a nagy adósok is. Nem véletlenül, mert igazán ezek számára kedvezőtlen az alacsony 10 százalékos, illetve az alacsony 10 millió forintos határ. Jelenleg a sportegyesületeknek az állammal és a tb-vel szembeni adóssága körülbelül 2,5 milliárd forint. Ebből az összegből mindössze 130 milliót képvisel a társasági adóhátralék. Ráadásul ezek az adósságok nem elsősorban a sporthoz, hanem a műhelyek, büfék és a sportszerjavítók stb. adóhátralékaihoz kapcsolódnak.
Emellett a befizetések az állam számára nem jelentenek tulajdonképpen nagy bevételt. Ha a törvény lehetővé tenné azt, hogy az összbevétel 30 százalékáig és legfeljebb 50 millió forintig adómentesek maradjanak az egyesületek bevételei, például reklámból, támogatásból vagy más egyéb szolgáltatásból, akkor lényegesen megnőnének az állam bevételei is.
Tapasztalatból tudom, hogy az egyesületek nagy része nem mer vállalkozni. Például arra, hogy a kezelésében lévő sportlétesítményeket átvegye, hogy a sporttelepet a jó gazda gondosságával tartsa fenn, ápolja. A jelen helyzetben tehát egy ilyen kedvezőtlen törvényi környezetben a sportegyesületek nagyon óvatosak, kivárnak. Ez a törvény, ha akarjuk, ha nem, hozzájárul a sportgazdaság megmerevedéséhez, majd gyengüléséhez. Megmerevedik ezzel a sport örökölt szerkezete, szervezete is, amit tudomásom szerint senki nem akar már hosszú távra fenntartani.
De akkor kérdezem: mit akarunk? Például a nonprofit törvény sürgős meghozatalát, addig pedig a megfelelő adókedvezményeket.
Lapszéli jegyzetként jegyzem meg, hogy a sportszervezetek, főként a kis egyesületek vezetői tehát közvetlen tapasztalataim szerint nem ismerik kellően sem az adótörvényeket, sem az adó által nyújtott lehetőségeket. Ezért az érintett sportvezetők mulasztásaikat, hibáikat egyáltalán nem élik át az adótörvény megsértéseként. Ezért fordult elő az 1993. évi adóelengedés alkalmával az a látszat, mintha az adó befizetésének az elmulasztása a nem fizetők számára bocsánatos bűn lenne.
Ha a megfelelő adótörvénnyel segítünk a sportgazdálkodáson, nem nagyképűség, akkor az az igény sem lenne nagyképűség, hogy javítsuk az adómorált, helyesebben az adófizetés kulturáltságát. Tudatosan említettem kultúrát, mert a kultúrán ismereteket értünk, esetünkben az adóelőírásokat.
A kultúra másik összetevője az elfogadott ismereteknek megfelelő magatartás, vagyis az adófizetés.
Végül nem kétséges, hogy a szabályozók gyakori változása, a bürokratikus ügymenet túlnövik a sportvezetők egy részének közgazdasági, szakmai felkészültségét. Mivel a sportegyesületek adóügyi szakembert nem tudnak alkalmazni, az a javaslatom, hogy az érintett adóhatóságok és a sportigazgatóságok a rendelkezésükre álló kommunikációs lehetőségeket használják fel tanácsadásra, esetleg tárjanak fel új lehetőségeket. A módosító indítványnak elfogadása révén lehetőség nyílna a sportegyesületek, főleg a nagy egyesületek gazdálkodásának ösztönzésére, és nagyon remélem, javítására. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a bal oldalon.)