Szalay Gábor (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Hogy restriktívek-e adótörvényeink, vagy esetleg némi levegőt is hagynak a reálszférának az élénkülésre, ez örökös nagy vita, és nyilván az is lesz. A vállalkozók úgy érzik, hogy túl restriktívek az adótörvények, a kormány viszont inkább arra büszke, hogy milyen módszerekkel ad lehetőséget a vállalkozóknak arra, hogy tevékenységüket élénkítsék. Itt a társasági adótörvény van előttünk, tehát ezt a dilemmát ezen adótörvény kapcsán igyekszem nagyon röviden összefoglalni, végül kitérnék egy módosító indítványra.A kormány tehát azt mondja, hogy támogatja, méghozzá négyfajta módon a társasági törvényen keresztül a vállalkozókat, hiszen alacsony a társasági adó. Ez 18 százalék, mint tudjuk. Ez valóban relatíve alacsonynak tűnhet, de ha az ember tisztában van vele, hogy épp ezen mostani törvénnyel próbálja a kormány kiterelgetni legalábbis az egyéni vállalkozókat ezen törvény alól a személyi jövedelemadó alá, ahol minden beruházás csak erős, előzetesen keményen megadóztatott és tb-járulékkal is megterhelt forintokból lehetséges, akkor látható, hogy ez bizony nagyon is relatív előny.
Azt mondja a kormány, hogy lehetőséget ad arra, hogy a kiemelt vagy hátrányos helyzetű térségekben, tehát ahol a munkanélküliség 15 százalék fölötti szintet ért el, olyan kedvezményt kapjanak a beruházók, a vállalkozók, hogy az ottani beruházásaik 5 százalékának megfelelő évi exportnövekedés esetén öt éven keresztül akár 100 százalékát is leírhassák az adójuknak, illetve az úgynevezett vállalkozási övezetekben, melyek igazán csak ezután jönnek létre, az évi 1 százalékos exportnövekedés esetén szintén a 100 százalékos adójukat leírhassák. Látható, hogy ez az eszköz hatásosnak tűnik, de szintén elég kevés vállalkozót érint.
A harmadik eszköz, eszközrendszer, amivel a vállalkozásokat a kormány segíteni kívánja, a gyorsított amortizáció eszköze. Tudjuk, ezzel a törvénnyel kívánja bevezetni a parlament a kormány javaslatára, hogy legfeljebb évi 30 százalékig, de ez nagyon gyors amortizáció, tehát legfeljebb évi 30 százalék erejéig az újonnan beszerzett gépek esetében megtörténhessék a leírás, sőt az úgynevezett vállalkozási övezetekben akár egy összegben is leírhatók legyenek ezek a gépek, míg az építményeknél 10 százalékos amortizációs kulcs lenne lehetséges.
Ez a hármas eszközrendszer legalábbis erősen relatív, hogy mennyire segíti a vállalkozókat, a beruházókat.
Most térnék azonban rá a negyedik pontra, a negyedik eszközrendszerre, amiről tulajdonképpen itt egy kicsit bővebben kívánnék beszélni.
(21.20)
A társasági adóról szóló törvény 14. §-ában a kormány egy olyan beruházási adókedvezményt kíván biztosítani, ami 50 százalékos adóleírásra adna lehetőséget abban az esetben, ha a beruházó, a vállalkozó legalább egymilliárd forint értékű termék-előállítást szolgáló beruházást eszközölne, és az üzembe helyezést követő öt adóév közül azokban az években, ahol a megelőző évhez viszonyítva az exportárbevétel 25 százalékkal, de legalább 600 millió forinttal növelésre kerül.
Nos, látható, hogy ez az adókedvezmény tulajdonképpen a magyar vállalkozási szféra vagy a Magyarországon beruházók, vállalkozó társaságok "legcsúcsát", alig egy pár társaságot érint, hiszen olyan hatalmas számokról van szó.
Képviselőtársnőm, Farkas Gabriella beadott egy módosító indítványt, ahol tulajdonképpen ezeket az igen szigorú premisszákat kívánja egy kicsit oldani, és az egymilliárdot 500 millióra szállítaná le, a 600 milliós exportnövekedést pedig 300 millióra szállítaná le. Ez szélesebb kört érintene, mint a kormány által eredetileg javasolt természetesen , de még mindig csak igen-igen kevesekre vonatkozhatna.
Ha a kormánynak az a filozófiája ezzel az adókedvezménnyel, hogy segítsen a legnagyobbakon, akkor természetesen ezt ezzel el lehet érni. Ha azonban egy más filozófiából indulunk ki, aminek az lenne a lényege, hogy ne a társaság nagyságától, hanem sokkal inkább a társaságok fejlődési dinamikájától függjön ez a beruházási adókedvezmény, akkor nyilvánvaló, hogy itt nem egy abszolút számban kellene megszabni ezeket a premisszákat, hanem sokkal jobb lenne az adókedvezményt egyébként szigorú feltételek megtartása mellett , mondjuk, a nettó árbevételhez kapcsolva megszabni, tehát nem a társaság nagyságától, hanem a társaság eredményességétől, dinamikájától tenni függővé ennek a beruházási adókedvezménynek a megítélését. Ez akkor lenne lehetséges, hogyha ezt a módosító indítványt még egy, az utolsó pillanatban lehetséges kapcsolódó módosító indítvánnyal ennek megfelelően formálnánk át.
Természetesen aláhúzom, hogy az ezen adókedvezmény kapcsán érvényesíteni akart adókedvezmény össztömegét senki nem kívánja megnövelni, senki nem kívánja megrövidíteni a költségvetést, hanem elképzelhetőnek tartjuk többen is, képviselőtársaimmal együtt , hogy esetleg egy kisebb adókedvezmény-százalékot szabnánk meg, viszont a szóba jöhető adóalanyok körét ennek megfelelő mértékben bővítenénk.
Ezt a módosító indítványt mindenképp méltányosnak és igazságosnak érzem, és azt hiszem, hogy a magyar vállalkozók széles köre örülne annak, ha ez esetleg megjelenhetne az adótörvényben. Ezért arra kérem az elnök urat, adjon lehetőséget nekünk arra, hogy a holnapi napon ezt a módosító indítványt beadhassuk, és ezért a társasági adóról szóló törvény részletes vitáját csak a holnapi napon szíveskedjék lezárni. Köszönöm szépen.