Kiss József (MSZP)
DR. KISS JÓZSEF a szociális és egészségügyi bizottsága előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A szociális bizottság november 16-ai ülésén foglalkozott az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról rendelkező 1502. számú törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványok közül azokkal, amelyek a bizottság tárgykörébe tartozónak minősülnek. Szerencsére nem sok ilyen indítvány volt, ebből háromra szeretnék most kitérni, a 8., 9. és 32. pontjában szerepelnek ezek a 36. ajánlásnak.Támogattuk Kücsön Sándor képviselő úr indítványát, az előterjesztő véleményével egyetértve, amelyben az alapítványok részére biztosított vámmentességen alapuló adómentességet kívánta megváltoztatni. Bízunk abban, hogy a képviselő úr indítványa a valós szándékainak felel meg, mert az alapítványokat illető vámmentességet szigorítja, tehát nem enyhíti, mint ahogy azt néhányan értelmezték.
Külön szeretnék foglalkozni dr. Szolnoki Andrea, dr. Lukovics Éva, Béki Gabriella és dr. Szigeti György képviselők indítványával. Az egymással formailag összefüggő, tartalmilag ellentétes hatású indítványok közül a 32. számút a bizottság támogatta, annak ellenére, hogy az előterjesztő Pénzügyminisztérium képviselője nem támogatta ezt az indítványt. Mivel a kijelölt bizottságok között is egyedül maradtunk azzal, hogy támogattuk ezt az indítványt, nincsenek túlzó reményeim az indítvány sorsát illetően. SZDSZ-es képviselőtársaink indítványaikban paradigmaváltást sürgettek, illetve kívántak megvalósítani a humán egészségügyi szolgáltatások áfabesorolásában. A bizottság egyetértve egyébként a Népjóléti Minisztérium álláspontjával is azt kívánta kifejezni, hogy ezt a paradigmaváltást szorgalmazza, ezzel egyetért. Valószínű, hogy az 1996. évi költségvetés jelenlegi állásában az idén már nem vezethető keresztül, de szükségesnek tartanánk, ha az egészségügyi szolgáltatások kikerülnének a teljes egészében tárgyi adómentes körből.
A jelenlegi helyzet egyre nehezebben védhető. Az egészségügyi szolgáltatót tekinti jelenleg a törvény végső fogyasztónak és nem a fogyasztást igénybe vevőt. Ugyanakkor egyre erőteljesebb az a szándék, hogy egyes szolgáltatásokat a végső fogyasztói intézménynek, vállalkozásnak az igénybevevő még fizessen meg. Hát, ki akkor a végső fogyasztó? A beteg, aki esetleg fizet egy ellátásért vagy az a szolgáltatóegység, amelyik ezt biztosítja? A többszektorúságot és a versenysemlegességet sem támogatja a jelenlegi helyzet. Tartósan végső fogyasztónak, végső felhasználónak a szolgáltatás igénybe vevőjét, illetve a helyette jótálló társadalombiztosítást vagy kiegészítő biztosítást lehetne tekinteni. Örülnénk, ha a jövő évi hagyományos adó-, társadalombiztosítási és költségvetési törvénycsomagban már megvalósítható lenne az egészségügyi szolgáltatások áfa-besorolásában a paradigmaváltás. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.