Szabó György (MSZP)
SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban szeretném elmondani, hogy a törvényjavaslatban szereplő módosítási javaslatok beterjesztését hosszú, többhónapos államigazgatási, társadalombiztosítási önkormányzati, és ezt szeretném külön kiemelni, még a mai napon sem lezárt érdekegyeztető tanácsi egyeztetés előzte meg. A hosszú egyeztetések alapján azt reméltük, hogy egy megnyugtató, konszenzuson alapuló javaslatcsomagot tudunk a tisztelt Ház elé terjeszteni. Az időtényező szorítása ellenére is vállalta a kormány, hogy az önkormányzatok vezetőivel tartott, a nyári és az őszi többfordulós egyeztetések után még október végén, november elején is megkísérli a reális kompromisszum elérését. Ez az oka annak, hogy önök és ezt joggal kifogásolhatják is későn kapták meg a tárgyalandó dokumentumot.
Mindenekelőtt megköszönöm, hogy a tisztelt Ház vállalta a sürgős tárgyalást, annak érdekében, hogy még időben megszülethessenek a társadalombiztosítási alapok 1996. évi költségvetését megalapozó törvényi rendelkezések.
Az idei parlamenti döntés ezenkívül azért is elengedhetetlen, hogy 1996. január 1-jétől a nyugdíjakat meg lehessen állapítani.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslathoz fűzött részletes írásbeli indoklásra tekintettel csak a legfontosabb és a legvitatottabb kérdésekről szeretnék bővebben szólni, és jelzem, hogy a nyugdíjbiztosítási és az egészségbiztosítási önkormányzatok eltérő álláspontját az érintett kérdéseknél külön fogom ismertetni. Az 1975. évi II. törvény módosítási javaslatai közül nem térek ki azokra, amelyek a jogi környezet változásainak követése, a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében szükségesek. Ilyen például a szabadalmi ügyvivőkről szóló, a szakképzésről szóló törvényekkel való harmonizáció. Itt említem a társadalombiztosítási tartozások behajtási és végrehajtási rendjének e törvényben javasolt komplex szabályozását is, amely az adóigazgatásról és a bírósági végrehajtásról szóló törvényeknek a társadalombiztosítás szakterületére vonatkozó rendelkezéseit, alkalmazási módját tartalmazza.
Tisztelt Képviselőtársaim! A nyugdíj szakterületen javasolt módosítások közül rendszerértékű változást jelent a nyugellátások évenkénti emelésének új szabályozása. Ismeretes, hogy az 1992 óta érvényes törvényi szabály szerint a nyugellátásokat évente a nettó átlagkereset tárgyévben várható növekedésének megfelelő mértékben kell emelni március és szeptember hónapokban.
(17.20)
A várható mérték nem objektív mutató, nem véletlenül váltott ki politikai számháborús csatározásokat, gyakran évi háromszori parlamenti tárgyalási menetben, név szerinti szavazásokkal. A nyugdíjasok is becsapva érezték magukat, mert a várható mérték, többféle prognózis közül, a nyugdíjalap hiánya miatt általában az alacsonyabb mértékű emelést kapták.
Már 1994-ben konszenzus jött létre abban, hogy át kell térni az előző évi tényleges, nettó átlagkeresethez igazodó nyugdíjemelési rendszerre, de ez az egyes évek között jelentősen eltérő mértékek mellett nem volt megvalósítható. 1996. január 1-jétől az áttérés reálisnak tűnik, mivel a nettó átlagkereset növekedésének az 1995. évi tényleges és az 1996. évi várható mértéke között számottevő különbség nem prognosztizálható.
A nyugdíjemelésnek a tényadathoz kötése egyben lehetővé teszi, hogy a végrehajtás köztes országgyűlési határozatok nélkül valósuljon meg. Ezekben az alapkérdésekben a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzattal azonos az álláspontunk. A vélemények azonban a megvalósítás ütemezésében eltérőek. A kormány, meghallgatva a nyugdíjasok érdekképviseletének véleményét is, azt javasolja, hogy az emelés továbbra is két lépcsőben történjen. Az év elején nyújtott emelési előleget július hónapban a tényadatnak megfelelő, januárig visszamenőleges hatályú, végleges rendezés követné. A kétütemű emelés mértékét az önkormányzatokkal egyetértésben kiadandó végrehajtási kormányrendelet szabályozza, a nettó átlagkereset növekedésének első tíz havi tényadata alapján, figyelembe véve a társadalombiztosítási alapok likviditási helyzetét és az év eleji várható áremelkedéseket is.
A Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat álláspontja e kérdésben megosztott. Az egyik változatuk csak abban tér el a kormány javaslatától, hogy az év eleji előleg mértékét is az előző évi júliusi emelés mértékében törvényben rögzítené. A másik változatuk szerint a nyugdíjemelés rendszere júliustól júliusig terjed, az átállás évében fél évnek megfelelő emelési összeget egységes, 7 százalékos mértékkel a nyugdíjasok 1996 január hónaptól kapnák meg. Ezt követően az emelési rendszer automatikusan júliustól júliusig terjed.
A Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatnak ez a javaslata, miután nem visszamenőleges hatályú, a nyugdíjalap likviditása szempontjából kedvező. Hátránya, hogy az átállás évét követően a nyugdíjasok csak az év közepén, egy alkalommal jutnak emeléshez.
A törvényjavaslat tartalmazza a nyugdíjak 1996. évi megállapításához szükséges számítási indexeket, amelyek nélkül nyugdíj-megállapítás nem történhet. Ugyanis az 1995. évben alkalmazott számítási mértékek hatályukat vesztik. A hatályos szabályozás szerint az 1993. év előtt elért kereseteket 1994. évi szintre kell átszámítani. A Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat egyidejűleg javasolja az 1993. évi keresetek valorizálását is. Ez a javaslat kétségtelenül javítaná az induló nyugdíjak színvonalát, de a jövő évi 1 milliárd forintot meghaladó a továbbiakban pedig halmozottan növekvő többletkiadásai miatt a kormány ezt nem támogatja.
Az induló nyugdíjak színvonalának javítását célozza a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset degresszív számítási szabályainak enyhítése. A Nyugdíjbiztosítási Önkormányzattal egyetértésben azt javasoljuk, hogy havi 20 ezer forint helyett havi 25 ezer forintnál kezdődjön a csökkentett nyugdíjalap-számítás. Ez a kedvező változás a nyugdíjkiadásokat jövőre közel 1 milliárd forinttal növeli.
Az egészségbiztosítási szakterületen a törvényjavaslat felhatalmazást adna a kormánynak arra, hogy egyes egészségbiztosítási szolgáltatások esetében részleges térítési díjat határozzon meg. A lakossági hozzájárulást a részleges térítési díj előírását a kormány nem a gyógyító-megelőző ellátás alapvető területein, hanem egyes, orvosi szaktevékenységhez már nem kapcsolódó, azaz ápolási-szolgáltatási funkcióként tervezi olyan méltányos módon, hogy ezzel az orvosilag indokolt ellátások igénybevételét ne korlátozzuk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem hallgathatom el, hogy az Egészségbiztosítási Önkormányzat a lakossági térítés további előírásával nem ért egyet, és utalnom kell arra is, hogy a kormányrendeleti szintű szabályozással szemben bár ez a jelenlegi gyakorlattal adekvát képviselőtársaim közül többen törvényi szintű szabályozást tartanak szükségesnek. Itt szeretném jelezni, hogy az utóbbi megoldás nagyobb garanciális jelentőségét a kormány is elismeri, és kész az ilyen jellegű képviselői javaslatok befogadására.
A táppénzre és a betegszabadságra előterjesztett törvénymódosítási javaslat a biztosítottakat annyiban érinti, hogy az eddigi 10 nap helyett 15 napra hosszabbodna az az időszak, amelyre a betegszabadság címén a munkáltatótól kapnak ellátást a keresőképtelen munkavállalók. A beterjesztett javaslat ezentúl a munkáltatói érdekeltség erősítése érdekében a táppénzköltségeket megosztja oly módon, hogy a munkáltatók a dolgozók által igénybe vett táppénz egyharmadát megtérítik az egészségbiztosítónak. Ezzel összességében a keresőképtelenség miatti ellátásoknak az egészségbiztosító 50-55 százalékát, a munkáltató 45-50 százalékát finanszírozza.
(17.30)
Ez a munkáltatói többletteher mintegy másfél százalékpont egészségbiztosítási járulékmértéknek felel meg.
Az élőmunka társadalombiztosítási terhelésének azonban ennél nagyobb mértékű csökkentése lenne indokolt, elősegítendő a gazdaság versenyképességének javítását, illetve a feketegazdaság visszaszorítását. A kormány javaslatában ezért összességében 4 százalékpont munkáltatói járulékcsökkentés 3 százalékpont az egészségbiztosítást érintően januártól, 1 százalékpont a nyugdíjbiztosítást érintően júliustól szerepel. Ezzel egyidejűleg a munkavállalói járulék terhelése a nyugdíjalapot illetően január 1-jétől 2 százalékponttal növekedne a javaslat szerint.
Tisztelt Ház! Mint az önök előtt is ismert, a kormány és a szociális partnerek között az Érdekegyeztető Tanács keretében intenzív tárgyalások folynak, és erről is értesülhettek a körvonalazódó megállapodások alapján jó okunk van feltételezni, hogy a járulékmértékek most ismertetett változtatási javaslatai jelentős korrekciót igényelnek. Ezért hangsúlyoznom kell, hogy a kormány a beterjesztett javaslathoz képest a folyamatban lévő érdekegyeztetés és a parlamenti vita alapján természetesen befogadja, sőt maga is kezdeményezi azokat a komplex módosító javaslatokat, amelyek kielégítik az államháztartás, ezen belül a társadalombiztosítási alrendszer költségvetési egyensúlyának követelményét is. Így például esély van arra, hogy elkerülhető lesz a javaslatban szereplő munkavállalókat terhelő járulék 2 százalékpontos növelése, de ez elkerülhetetlenül maga után vonja majd a munkaadói járulék tervezettnél kisebb mértékű csökkenését.
Az előbbiektől nem függetlenül szeretném tájékoztatni önöket arról, hogy a nyugdíjbiztosítási önkormányzat a járulékmértékek módosítását nem támogatja. Az egészségbiztosítási önkormányzat pedig nem ért egyet a betegszabadság időtartamának növelésével, a táppénzkiadások munkáltatói megtérítésével, és a 3 százalékpontos egészségbiztosítási munkáltatói járulékcsökkentés helyett másfél százalékpont csökkentést javasol. Ezzel párhuzamosan az önkormányzatok a benyújtott 1996. évi költségvetési javaslatukban a központi költségvetésben szereplő 12 milliárd forintos költségvetési térítéssel ellentétben viszont 38 milliárd forint költségvetési hozzájárulással számolnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Őszintén remélem, hogy a napokban talán még ezen a héten eredményesen lezárul az érdekegyeztetés a szociális partnerekkel, és a hamarosan megkezdődő társadalombiztosítási költségvetési vitát is ide értve, a parlament konstruktív hozzáállása mellett megegyezésre jutunk a ma még vitatott intézkedésekről is. Ehhez kérem tisztelt képviselőtársaim segítő hozzáállását.
Tisztelt Ház! Végül szólnom kell még arról, hogy az önök előtt lévő törvényjavaslat a társadalombiztosításról szóló törvény mellett a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény módosítását is tartalmazza. A gyógyszertári törvény mielőbbi módosítását az teszi szükségessé, hogy a gyógyszertári központok így a gyógyszertárak is a helyi önkormányzatok tulajdonába kerültek. A hatályos törvény viszont még az állami tulajdonú gyógyszertári hálózat kötelező privatizációja talaján áll, és a privatizáció befejezésének végső határidejét 1995. december 31-ében állapítja meg.
Az önkormányzati tulajdon fokozott védelme, az önkormányzati feladatellátás szabadsága megköveteli, hogy a határidőhöz kötött privatizációs kötelezettség megszűnjön, és az önkormányzatok maguk dönthessenek arról, hogy a tulajdonukba került gyógyszertárak működtetéséről hogyan gondoskodnak. A gyógyszerellátás szempontjából azonban garanciális szabályt fogalmaz meg a javaslat, amikor kimondja, hogy a nem privatizált gyógyszertárak működtetéséről az önkormányzat a személyi jog alapján működő gyógyszertárakra vonatkozó szabályok betartásával gondoskodik. Ez utóbbi rendelkezés kiemelését azért tartom fontosnak, mert a törvény módosítását követően sem romolhat a lakosság gyógyszerellátásának a színvonala.
Végül még meg kell említenem, hogy a működés eddigi tapasztalatai alapján a közeljövőben a gyógyszertári törvény további módosítása válik majd szükségessé. Figyelemmel azonban a törvényhozás leterheltségére, a kormány most csak olyan módosítást javasol, amely a már kötelező privatizáció határidőhöz kötöttsége miatt elengedhetetlen.
Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Megköszönve a figyelmüket, kérem segítő közreműködésüket ahhoz, hogy a szükséges kompromisszumokkal a törvényjavaslat mielőbb elfogadásra kerüljön.
Köszönöm a figyelmüket. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps.)