Kis Gyula József (MDF)

1995. november 19.

DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház, köszönöm a figyelmet. Azt hiszem, most, amikor egy hét vákuum és csendes, latyakos idő van, a kormány elérkezettnek tartotta az időt arra, hogy szép csendesen, a fű alatt megintcsak a nyakunkba varrjon valamit, amit úgy lehetne megfogalmazni, hogy ezután az állampolgár többet fog fizetni a társadalombiztosításnak és kevesebbet fog kapni érte. Ez egy olyan gesztus, amit még a kormánypárti képviselők is szégyellnek, hiszen hallottuk őket sorra. Sőt a mai Népszabadságban Szolnoki Andrea, a másik kormányzó párt egészségpolitikusa elmondta, hogy nem ért egyet ezzel a betegek által fizetendő térítési díjjal. Ezért most ma este annak az izgalmas játéknak vagyunk tanúi, hogy mindannyian egy elsötétített szobában egy fekete macskát kergetnek, csakhogy időnként felkiált egyik-másik, hogy megvan, megvan! Majd az Érdekegyeztető Tanács módosít, majd ez lesz, majd az lesz, bízzunk abban, hogy a kormány szakértelme egy ilyen kimondottan szakmai törvényben, mint a társadalombiztosítási törvény, előbb-utóbb csak megnyilvánul. Csak meglesz az a macska! Az a baj, hogy én tudom: nincs is ilyen macska, amiről időnként kiabálnak, hogy már megvan.

Miért nincs? Azért, mert a társadalombiztosításnak van egy alapcélja, mégpedig az, hogy az ember ne akkor fizessen, amikor beteg lesz, hanem amikor még pénzt tud keresni. Van egy olyan célja, ami arról szól, hogy ha az ember megöregszik és nyugdíjba megy, akkor a befizetett pénzeiért biztos nyugdíjat kapjon, ez előre kiszámítható legyen, törvényben garantált legyen és pontosan ezt a rendszert bontjuk, bontjuk, bontogatjuk szépen lefelé... Ebben a konkrét módosító csomagban ez is egy csomagocska tulajdonképpen ezt a bontogatást, leépítést, rombolást érheti tetten az ember, sajnos. Az előkészítés módszereiről hadd ne mondjak annyit, hogy a kormány elé a népjóléti miniszter és az igazságügy-miniszter együttes előterjesztésében beterjesztett anyag, a társadalombiztosítási önkormányzatok által elfogadott anyag került, s egészen más jött ki egy hét után a kormányülésről.

(18.20)

Ott még arról volt szó, hogy törvényben kell szabályozni, e törvényben ebben, amit most itt megkaptunk kell szabályozni, hogy mi jár a biztosítottnak.

Az elénk került anyagban már azt olvashatjuk, hogy a kormány rendelete szerint fogják ezt majd eldönteni. Akkor még arról volt szó, hogy egy objektív, mérhető mérce: az előző évi nettó munkabér-növekedés alapján fogják a nyugdíjakat emelni. Most már arról van szó, hogy ennek mértékét, időpontját a kormány rendeletben határozza meg. Ugyanis azt tudni kell, hogy a nettó munkabért soha nem lineárisan emelte a Ház, éppen elég vitát volt alkalmunk végignézni. Tudtuk, hogy ott bizony van alsó és felső küszöb, próbáljuk a legalacsonyabb nyugdíjakat valahogy az éhenhalás szintje fölött tartani azon az áron, hogy a magas nyugdíjakat korlátozzuk, mind-mind nem tükrözi a nettó munkabér-áramlást, hanem politikai döntés kérdése, annak kérdése, hogy eldöntse a tisztelt Ház, hogy mit tart méltányosnak a magasabb nyugdíjak kárára és az alacsonyabb nyugdíjak javára. Ez tehát egy alapvető politikai kérdés, egy társadalompolitikai kérdés, s ezt egy gesztussal a kormány bölcs belátására bízni lehetne, hogyha a kormány a másfél év alatt szakértelmét, bölcs belátását és szociális érzékenységét bizonyította volna. Sajnos, nekem az a véleményem, hogy erre eddig nem került sor.

Nos tehát az anyag részletesebb elemzése hiszen nagyon sok mindenről kellene beszélni azt mutatja, hogy az orvosi ellátásért készpénzben fizetendő térítési díj azt jelenti, hogy a leginkább orvosi ellátásra szoruló csoportokat terheljük aránytalanul a társadalom egészéhez képest, hiszen ki megy gyakrabban orvoshoz: elsősorban az alacsony (sic!), a csecsemő, a kisgyermek korú és az idős népesség. Pont az a két réteg, amelyik a legrosszabb gazdasági helyzetben van minden statisztikai adat szerint.

Ez azt jelenti, hogy mélységesen igazságtalan terheket rónánk a társadalomra és mindezt politikai, szakmai megfontolás nélkül, a kormány bölcs belátására bízva.

Mit jelentene ez a továbbiakban ezen túlmenően? Egy olyan országban élünk és egy olyan országért felel ez a kormány, amelynek a népmozgalmi adatai egy ilyen nagyon egyszerű oszlopgrafikonon láthatók... (Mutatja a grafikont.) Látszik, hogy évről évre csökken az élveszületések száma ez a kis laposodó, alacsonyodó oszlop és évről évre nő a halandóság, egyre korábban hal a lakosság. Ennek eredménye, hogy négyszázezer fővel csökkent a lakosság tíz év alatt. Az az eredménye, hogy a népszaporulat ez itt alul a fekete oszlop alatti fehér lábacska a fogyást jelzi, s bizony évek óta a születés és a halál közti egyenleg a fogyást jelzi, azt, hogy egyre kevesebben vagyunk.

Egy ilyen országban azt mondani, hogy akárhány forintot ez lehet százalékban, lehet fix összegben megállapított kell fizetnie annak, aki már eddig is fizette a társadalombiztosítási járulékot, s ha nem tud fizetni, akkor nem kap ellátást, mert van bizony, aki nem tud fizetni, gyakorló orvosként mindannyian tapasztaljuk. Képviselőtársaim talán járnak gyógyszertárba, ahol a képviselői igazolvány nem jelent elsőbbséget, beállnak a sorba és hallják, hogy a betegek azt mondják, hogy tessék mondani, mennyibe fog ez kerülni és akkor én csak azt a másikat kérem, ami olcsóbb, mindet nem tudom kiváltani. Egyszerűen egy olyan szituációban épp az egészségügytől pénzt elvonni a költségvetésbe, azt hiszem, hogy igen felelőtlen kormányzati magatartás, mondom, arra tekintettel, hogy azoknak, akik nem születtek, azok, akik fogynak, azoknak kell eltartani mindannyiunkat nyugdíjas korunkban és megteremteni egészségügyi ellátásunk fedezetét akkor, amikor mi fogunk jobban rászorulni, mint jelenleg. Úgyhogy ez az úgynevezett készpénzben fizetendő térítési díj hogy ne használjam a co-payment kifejezést, ami ugyan nemzetközileg elfogadott, nagyon nehéz kikerülni, de talán nem mindenki ismeri a kifejezés eredeti angol jelentését, talán nem mindenki Bécsben kezelteti a fogait, mert manapság már ott olcsóbb, mint Budapesten.

A második ilyen, amiről itt szó esett, a nyugdíjba vonulásnál a valorizáció, tehát annak a fogalma, hogy emelt értékben veszik figyelembe a régebbi kereseteket, hiszen az alatt az infláció elértékteleníti azok értékét, ez a törvény szerint úgy rendelkezik, hogy az előző, a nyugdíjba vonulást megelőző két év szintjére kell hozni, hiszen két év türelmi idő még elképzelhető, de a jelenlegi előterjesztés ezt négy évre emeli fel, hiszen a '92. évi kereset az, amit utoljára értékre emelnek, valorizálnak, beszoroznak, és ezt azt jelenti, úgy tűnik, az előterjesztő nem vette észre, hogy az elmúlt négy évben itt valami inflációnak nevezett értékromlás csak volt a jövedelmekben. Úgyhogy ez is elfogadhatatlan véleményem szerint nem az ellenzék számára, szakmai szempontból nem elfogadható, ha évente nő a nyugdíjbeszámítási idő, ami szükséges, hogy a valódi életkeresetet tükrözze, s akkor ezt a nyugdíjbeszámítási időnövekedést nem követi az értékek tartása a beszámításnál.

Amiről szintén szó esett de azt hiszem, nem arról az aspektusról, amiről én beszélnék a táppénz terhei jelentős részének a munkaadókra hárítása, nevezetesen az, hogy 15 nap lesz 10 nap helyett az általuk fizetendő betegszabadság összege, és hogy a további napok egyharmadát is nekik kell fizetniük. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a kisvállalkozó rosszabbul jár, mint a nagyvállalat, hanem ez egyszerűen azt jelenti, hogy az az ember jár rosszabbul, aki nem teljesen egészséges.

Tessék elképzelni azt a munkaadót, aki azt mondja, hogy itt van kettő, az egyik egy kicsit göthös, valószínűleg gyomorfekélye is van, mert olyan a színe, meg magas vérnyomása lehet, a másiknak is, és aszerint fog szelektálni, válogatni már a felvételkor, hiszen ettől kezdve ő fizeti a nagyobb kockázatot, amit az jelent, hogy egy betegebb embert alkalmaz.

Mit eredményez, ha ez a magatartás széles körben elterjed, és azért el szoktak terjedni az ilyen védekező magatartások. Azt, hogy a rehabilitációra szoruló, az egyébként is nehezebb, hátrányosabb helyzetű ember nem jut munkához. Kiszelektáljuk a munkaerőpiacról, a társadalomból szélső értékben azt, aki saját hibáján kívül, de idült betegségben szenved, mert cukorbetegnek született vagy azzá vált, magas vérnyomásos betegsége vagy bármi betegsége van, amelyet egy civilizált világban nem diszkriminálni kellene, hanem pozitív diszkriminációval elősegíteni az életben maradását, mert attól, hogy magas vérnyomása van, még lehet egy Albert Einstein vagy egy Bartók Béla apja potenciálisan, de ha munkanélküli lesz és betegségével csak akkor tud orvoshoz fordulni, ha azért külön fizet, mert van pénz a zsebében, akkor egyszerűen egy kontraszelekciót valósítunk meg a társadalomban, ami elfogadhatatlan, legalábbis az én véleményem szerint.

Egészen különálló témája az előterjesztésnek, mindenki külön emlegette, sőt itt a szociális bizottság előadója még idegentestnek is nevezte ebben a csomagban, szép orvosi szakkifejezéssel, a gyógyszertárak privatizációja körüli hercehurca, mert itt másról nem lehet szó.

Arról van szó, hogy azért kapták meg az önkormányzatok a gyógyszertárak tulajdonjogát, hogy privatizálják. Nem szabad tulajdonként, az átadáskor ez egy kikötés volt.

(18.30)

(A jegyzői székben Boros Lászlót dr. Kiss Róbert váltja fel.)

Kérem szépen, előírtuk, hogy erre a célra kapják a vagyont nem privatizálták! Mit tettünk mi? Azt mondtuk, hogy egy évvel meghosszabbítjuk a privatizációs határidőt, ez most fog december 31-én lejárni. Mi történik erre? Azt mondják, hogy hát izé, tényleg már lejár, mindjárt itt van december 31-e akkor mi történik? Amit nem privatizáltak, tehát nem tartották be a szerződés feltételeit, az maradjon az övék.

Miért érdekeltek ebben? Kérem szépen, azért, mert ez egy jó üzlet! Ez 50 milliárd értékű vagyon, és hasznot hajt, mert a gyógyszer egy olyan speciális áru, amit megvesz az ember akkor is, ha kenyeret vagy vajat már nem vesz, nem vásárol.

Ha ezek a megyei gyógyszertári vállalatok mint nagykereskedők és a megyei gyógyszertárak hálózata mint kiskereskedelmi egységek egy kézben maradnak, az monopolhelyzet kialakulását jelenti, mert én Pest megyéből nem fogok influenzásan átmenni Tolna megyébe, hanem kénytelen leszek a Pest megyei patikákban vásárolni, amelyek viszont egy nagykereskedővel azonos tulajdonban nyilván a nagykereskedő által forgalmazott gyógyszereket tartják elsősorban raktáron és azokat árulják, hiszen a gyógyszerek egymással helyettesíthetők, s nem várható el a szegény fogyasztótól, aki meg tudja mondani, hogy melyik paradicsomot vegye meg, mert ami piros és nem löttyedt, az valószínűleg jó, de nem tudja megmondani, hogy az acidumacetil salicilicum mint kémiai hatóanyag, az most az Aszpirinben vagy a Kalmopyrinben van-e emészthetőbb formában jelen.

Ezt a reklámpszichológusok használják is, mert a nanoszómák és a liposzférák már itt burjánoznak a tévéreklámokban, de azért acidumacetil salicilicum még nem jelenik meg egészen addig, amíg a gyógyszerek reklámját fel nem fogja szabadítani a tisztelt Ház várhatóan, ugyanazoknak az erőknek a nyomására, akik most azt akarják, hogy a gyógyszertárak monopolhálózati rendszerben működjenek a továbbiakban is.

Nem tisztességes eljárás az önkormányzatoktól előbb elkérni a kelengyét, és utána azt mondani, hogy a házasság mégse jött létre. Úgy kapták a kelengyét, hogy privatizálják a patikákat. Most azt kapjuk, hogy mégse akkor pedig maradjon az övék. Jogi csemege az, hogy amennyiben nem jelölnek ki vevőt, akkor az övék marad. Hát ezek után ki a csoda jelöl ki vevőt? Birtokon belül vannak!

Azt hiszem, hogy a törvényjavaslat mindegyik szakaszáról még nagyon sok mindent lehetne mondani, és nem hiszem, hogy itt módosító javaslatokkal ebben a törvényben érdemi változást lehetne elérni. Tudom, hogy a '75. évi II. törvény hatályos változata mekkora ez a március 31-i állapot. Ez egy nagyon rossz törvény! Ideje csinálni egy új társadalombiztosítási törvényt.

De azon a módon, ahogy most megkíséreljük ezt itt-ott javítgatni, csak rosszabbá tudjuk tenni, és miután szerzett jogokat, alapvető jogokat, alkotmányos jogokat veszélyeztetnek a módosítások, ezért a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja semmiképpen nem tudja ezeket a módosításokat támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)