Szigeti György (SZDSZ)
SZIGETI GYÖRGY (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az 1975. évi II. törvény módosítására vonatkozó indítványt a szabaddemokrata képviselők a szociális bizottsági ülésen általános vitára alkalmasnak ítélték. Ez nem azt jelenti, hogy nem lettek volna kételyeik, fenntartásaik, amiket röviden igyekszem összefoglalni. Úgy gondoltuk azonban, hogy erről a törvényről, erről a javaslatról vitázni kell, és jó ez, hogy a Ház elé került. Az elmúlt években tapasztalhattuk azt, hogy rendre a társadalombiztosítási törvény anyagi szabályai a Ház előtt késtek, rákövetkező évben, vagy egyes rendelkezéseket, éppen a legszükségesebbeket, a társadalombiztosítási költségvetés kapcsán a vegyes rendelkezések között tudtunk elfogadni. Ezért jó az, hogy a társadalombiztosítási anyagi szabályokat most tárgyaljuk, mert ez a törvény, ezek a módosítások alapozzák meg a társadalombiztosítási költségvetéseket, hasonlóképpen, ahogy az adótörvények megalapozzák az állami költségvetés alapját.Mindig vita az, hogy időben kapjuk-e meg. Én is állítom, hogy talán jobb lett volna előbb megkapni, még előbb, de azért hadd emlékeztessem ellenzéki képviselőtársaimat, hogy az a kifogás, hogy nem együtt tárgyaljuk a társadalombiztosítás anyagi szabályait, és reményeink szerint, mert a hétvégi futárpostában a társadalombiztosítási költségvetés tervezete is benne volt, bekövetkezik az az állapot, amikor az állami költségvetés tárgyalása, s az adótörvények tárgyalása és a társadalombiztosítást megalapozó anyagi szabályok, tb-költségvetés az elkövetkező másfél hónapban együtt vannak a Ház asztalán. Szóval, nem lehet azt mondani a későbbiek során, hogy kérem, erről nem tudunk, nem döntöttünk, mutogatunk a másikra. Végül is mindegyik kérdésben alapvetően véleményt kell nyilvánítani, és mivel ezek összefüggnek, így az egyensúlyi kérdések is szóba kerülnek. Igaz, hogy későn, de mégis lehetőség van arra, hogy együtt tárgyaljuk ezeket a törvényeket.
A másik ilyen formai dolog, amit kifogásként említek: ez a törvény sem az, amire vártunk. Évek óta mondjuk, hogy a társadalombiztosítási törvény és elég régóta mondjuk, mert húszéves ez a törvény kazuisztikus, áttekinthetetlen, minden évben módosulnak többször a rendelkezései. Ez most is így van.
Én délelőtt megnéztem a kormányprogramot, hogy mennyi hátralékunk van, és miért nincs meg a nyugdíjbiztosítási törvény, miért nincs meg az egészségbiztosítási törvény. Jelzem, hogy a kormányprogramban megjelölt határidő nem járt le igaz, hogy nem túl sok idő van vissza , és ezek a törvények még megalkothatók.
Tehát végül is nem egy egységes törvényről van szó, hanem kérdéseket rendez, amely kérdésekben számos tartalmi dolgot is érint. Ezek a tartalmiak lényegesek is, kevésbé lényegesek is, vannak olyanok, amik szokványosan minden évi módosításnál elő szoktak fordulni, erről túl sokat nem beszélek, ezekről szólnék először.
Úgy tűnik, hogy e két törvényben is a degresszió oldására kerül sor, valorizálják a kereseteket a nyugdíjak megállapításánál. Ez okvetlenül szükséges, hogy a következő évek nyugdíjai megállapíthatók.
Most összehasonlítva azt, hogy mi történt a korábbi években, rá kell arra jöjjünk, hogy ugyanaz a gyakorlat folytatódik, tehát ugyanolyan mértékben történik a valorizáció, és ugyanolyan mértékben körülbelül a degresszió oldása is. Tehát ha azt mondanánk, hogy három évvel ezelőtt nagyobb volt a degresszió oldása és a valorizáció is közelebb a nyugdíjba menetelhez viszonyítva megtörtént, akkor én azt hiszem, nem állítanánk igazat, ez rendszerbeli változást nem hoz. Évek óta az van, hogy a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat hozza a javaslatát, további egy évet szeretne valorizálni, és javasolja ezt; a parlament felelőssége az, hogy az egyensúlyi helyzet ismeretében, az egyensúlyi kérdések ismeretében lát-e arra lehetőséget, mert igaz, hogy ez a valorizáció a nyugdíjba menetelkor nem jelent jelentős kiadást, viszont ahogyan gyülemlik fel, úgy a későbbiek során a tb-költségvetés egyensúlyát veszélyezteti.
Néhány tartalmi kérdésről szólnék. Az egyik ez a bizonyos lyuk. Lyuk van az adótörvényen, hiányzik az adótábla, ennek megfelelően a költségvetés is képlékeny. Itt is ugyanezt a helyzetet tapasztaljuk a járulékok csökkentése kérdésében. A beterjesztett javaslat számol egész évre viszonyítva 4 százalékos járulékcsökkentéssel, egészségbiztosításnál 3 százalékkal félévtől, a nyugdíjjáruléknál további 1 százalékkal. Ugyanakkor bizonyos átterhelést tervezett volna, hogy a munkavállalókra terhelné a nyugdíjjárulék 2 százalékos emelését. A sajtóból értesültünk arról, hogy ez a helyzet már nem így áll fenn, az Érdekegyeztető Tanácsban elmozdultak az álláspontok, és az eredetileg januárra tervezett 3 százalékos járulékcsökkentés kisebb mértékű lesz.
(18.40)
Ez úgy működik, mint egy közlekedőedény: ha egyik helyen enyhítünk a dolgozóknál enyhítünk , akkor látjuk azt, hogy a munkáltatók által fizetendő járulék összege nem nagyon csökkenthető.
A társadalombiztosítási költségvetés tervezetéből kiviláglik az, hogy ez a csökkentés mint ahogy a miniszteri expozéban is elhangzott feltehetően 1,5 százalék körül áll be. Azt hiszem, ezt az adótáblával együtt, más kérdésekkel együtt, együtt értékelheti az Érdekegyeztető Tanács.
Nevezetes időpont ez a bizonyos november vége. Arra emlékszem, hogy mind Szabó Iván pénzügyminisztersége idején, mind Kupa Mihály pénzügyminisztersége idején akkor egyeztek meg az Érdekegyeztető Tanácsban, november 25-28-a körül, és akkor véglegesedtek a költségvetés bizonyos számai, adatai.
A másik ilyen kérdés, amit a bizottsági ülésen is a szabaddemokraták kifejtettek: az egészségügyi szolgáltatások térítéshez kötése, ez a bizonyos co-payment. Az alkotmánybírósági előzmények ismeretében csodálkozom, hogy a kormány ezt a javaslatot előterjesztette. Az Alkotmánybíróság nem hagyott kétséget afelől korábban, hogy a szerződéseket komolyan veszi, az aránytalanság kérdését nagyon vizsgálja. Ugyanebbe a gondolatkörbe tartozik az is, hogy ha a társadalom szerződést kötött a társadalombiztosítással és a szerződésnek ez is egy válfaja , akkor egyik oldalról meghatározza a szolgáltatást, a másik oldalról a fizetendő díjat ez benne is van a törvényben. A szolgáltatás kérdésénél azonban egy biankó csekket tölt ki, a kormány határozhatja meg a szolgáltatások térítéshez kötését.
Örömmel hallottam, hogy miniszter úr nyitott arra vonatkozóan, hogy ez az egészségügyi szolgáltatás törvénybe kerüljön mint ahogy a majdani egészségbiztosítási törvénybe is belekerülne , és várja a képviselők ilyen irányú közreműködését.
Meg kell mondjam, én viszont csodálkozom, hogy a szakértői bázissal rendelkező minisztérium egy ilyen javaslatot hozott a Ház elé. Általam is ismert az, hogy korábban a kormány a törvényi szintű szabályozás mellett foglalt állást, és erre Csehák Judit a felszólalásában hivatkozott is.
A harmadik tartalmi kérdés, amiről szólnék, a betegszabadság kérdése. A betegszabadság kérdésénél összhang van a felek között azt hiszem, ezt mutatja, hogy az Érdekegyeztető Tanácsnál az érintett szociális partnerek is egyetértettek. Messzemenően figyelembe vették az arányossági követelményt, amit az Alkotmánybíróság meghatározott a bizonyos 55 százalék, 45 százalék , különösképpen ügyeltek erre. Arra hívnám fel a figyelmet, hogy ugyanakkor kellene a társadalombiztosítási költségvetés egyensúlyára is figyelni, mivel ennek a helyes elvnek a végrehajtása mutatja, hogy a felek között nincs vita. Technikailag sok gondot vet fel: nem valószínű, hogy a társadalombiztosítás hozzájut ezen összegekhez, és ezt követően viszont az egyensúlytalansággal találjuk magunkat szemben.
Azokhoz a kérdésekhez nem kívánok hozzászólni egyetértek , hogy minden ilyen nekifutásnál, amikor a társadalombiztosítási törvényt próbáljuk egy kicsit jobbá, egy kicsit alkalmazhatóbbá tenni, olyan szabályok is bekerülnek, amelyek a végrehajtás szabályait, a végrehajtási cselekményeket összhangba hozzák más jogszabályokkal, jogharmonizációt végeznek; egyetértek, hogy ezek a kérdések is szabályozásra kerülnek, ezt a szabaddemokraták messzemenően támogatják.
Szólnom kell végezetül a nyugdíjemelés kérdéséről, tekintettel arra, hogy a korábbi években igyekeztem hangsúlyosan is részt venni ebben a vitában. A magam részéről is azt tudom mondani, hogy örülök annak, hogy egy követő mechanizmust alakít ki a parlament, és ezeket a fölösleges vitákat, amennyire lehet, mellőzi. A magam részéről és a szabaddemokraták részéről támogatni tudjuk a kormány javaslatát, amely egyezik a nyugdíjasok kívánságával, hogy évenként kétszeri emelés legyen.
Azonban tudni kell, hogy ezek után is azért maradnak vitapontok. Vitapont marad, hogy januárban mennyit kapjanak meg a nyugdíjasok, illetőleg ezek az összegek hogyan oszoljanak meg. Teljesen világos mindenki számára, hogy a nettó átlagkeresetek májusi közzététele a júliusra tervezett nyugdíjemelés kérdését nyugvópontra juttatja.
A társadalombiztosítás, a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat által javasolt megoldás biztos, hogy közgazdaságilag korrektebbnek tűnik, pontosabb, azonban figyelembe kell venni azt az óhajt is, hogy az eddigi, megszokott gyakorlathoz ragaszkodnának az emberek, és ténylegesen a januári és a júliusi emelést szokták meg, ezt tudják követni, és naptári években gondolkodnak. Hiába gondolkodunk mi közgazdaságtanilag pontosabban, és megpróbálunk keresztéveket is alkalmazni, a későbbiek során ez biztos állandó vitapontot jelentene, mert ezeket a kérdéseket át kell számolni.
Összegezve: a szabaddemokraták nagyon lényegesnek tartják a járulék csökkentését mert ha kismértékben is, azért valami megvalósul ebből , és kíváncsian várják, hogy végül is a megegyezés ebben a kérdésben milyen módon alakul.
Hasonlóképpen várják, hogy mi módon alakul az egészségügyi szolgáltatások tekintetében a törvényi szabályozás. Ha ezek a cserélhető mozaikok, ezek a képlékeny pontok helyes, számunkra elfogadható módon alakulnak, akkor meg tudjuk szavazni a törvényt. Köszönöm. (Taps a kormánykoalíció padsoraiban.)