Győriványi Sándor (FKGP)

1995. november 19.

DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Országgyűlés! A T/1644. szám alatt benyújtott törvényjavaslat, amely egyrészt az 1975. évi II. társadalombiztosítási törvényt, az 1994. évi LIV. törvényt a gyógyszertárak létesítéséről, és az 1992. évi XXII. törvényt a munka törvénykönyvéről kívánja módosítani, csupán úgy kapcsolható össze, hogy előadójuk jelenleg egyaránt a népjóléti miniszter. A három törvény tartalmában eltérő jogterületeket foglal magában. Közülük időrendben az első, az 1975. évi II. törvény ma már kétévtizedes jogszabály, amely a szociális elkötelezettségű, paternalista államot idézi, mindazokkal az előnyökkel és hátrányokkal, amelyek közül jó néhány a Bokros-csomag jegyében halt el, üresedett ki.

Ezt a folyamatot kívánja törvényesíteni ez a jogszabály is, amely tulajdonképpen egy avult és bonyolult jogszabályt próbál megújítani.

A Független Kisgazdapárt alternatív gazdasági programja nem tudja elfogadni a nagy ellátórendszerek ilyetén módosítását, megszigorítását, amiben például a szociálpolitikában, az egészségügyi ellátásban, a nyugdíjrendszerben, az oktatásban és így tovább a kormányzat komoly pénzmegtakarítási lehetőségeket lát. A megszorító intézkedések általában anyagilag lerobbant területeket céloznak meg, olyanokat, amelyek fejlesztésre szorulnak. Kétségkívül itt is előfordul pazarlás, a tevékenység hatásaival nem mindenben lehetünk elégedettek. Ezen mindenképpen változtatni kell, de semmiképpen sem forrásszűkítéssel, hanem olyan konkrét és célzott lépésekkel, amelyek a hatékonyabb felhasználást és a kedvezőbb hatásokat kikényszerítik.

A törvénymódosító elképzelések nem számolnak azzal, hogy a finanszírozás változtatásához kifejezetten kedvezőtlenek a körülmények. Az életkörülmények romlanak, az életszínvonal csökken, emiatt a költségvetés kivonulása két következménnyel járhat: az ellátás többnyire egyébként sem magas színvonalának visszaesésével, illetve a támogatásra, gyámolításra szorulók körének bővülésével.

(18.50)

A kormányzat nem veszi figyelembe a szolgáltatások aktív gazdasági szerepét, s nem vizsgálja az intézkedések árát, hatásait. Igaz, hogy az ehhez szükséges statisztikai és egyéb információk enyhén szólva hiányosak és nem mindig megbízhatók. Így az is elképzelhető, hogy minden vágyakozás ellenére összességében még érdemleges közvetlen megtakarítás sem jelentkezik, miközben az átalakítás erőteljes negatív folyamatokat indít el a társadalomban és a gazdaságban. Az ellátórendszerek igazi reformjának a közvetett hatások bonyolultsága miatt mindenképpen elemzésekre, vizsgálatokra kell épülnie.

Magyarországon kedvezőtlenül alakulnak a demográfiai folyamatok: alacsony a születések száma, csökkenő a népesség, elöregedő a lakosság. Ezekre további negatív hatással lesznek azok a megszorítások, amelyek a gyermektámogatások rendszerét érintik. Nem volt sok értelme kidolgozásuknak, hiszen csekély megtakarításokért nagy felfordulást okoznak, megalapozatlan és magasköltségű szabályozást jelentenek. Az Alkotmánybíróság eddigi döntéseivel is több ponton alkotmányellenesnek minősítette a gyermektámogatások módosítását.

A lakosság egészségügyi állapotát és annak változását mindenképpen figyelembe kell vennünk. Ez rossz és romló, amit a születéskor várható élettartam csökkenése, nemzetközileg is kedvezőtlen értéke, a férfiak korai halálozása, a daganatos és érrendszeri betegségek terjedése, magas előfordulási aránya stb. mutat. Ez természetesen nemcsak az egészségügyi ellátás kiterjedtségének, hozzáférhetőségének és minőségének, ezen belül is a megelőzés színvonalának a következménye, bár ezek hatása sokszor döntő lehet.

Az életmód természetesen sokat ronthat vagy javíthat az egészségügyi állapoton, de hogy milyen az életmód, az attól függ, hogy milyen az egészségügyi felvilágosítás eredményessége. A kifejezetten rossz egészségügyi állapotból nyilvánvalóan komoly közvetlen és közvetett gazdasági károk is származnak.

A másik tényező az egészségügy teljesítménye, helyzete. Ez a terület is általában fejlesztésre szorul. Ráadásul az elmúlt évek visszafogásai sokszor már a működőképességet veszélyeztették. A probléma tehát anyagi, de csak részben az. A tevékenységet ugyanis más alapokra kell helyezni, más mechanizmusokra és érdekeltségre van szükség ahhoz, hogy e terület kedvezőbb hatásai valóban megjelenjenek.

A harmadik mérlegelendő körülmény a száguldó infláció, amely különösen súlyos helyzetet teremt. Egyfelől a kereteket legalábbis korlátozza, másfelől az átgondolatlan intézkedésekkel óriási áremelkedést zúdít erre a területre. A dologi kiadások 40-45 százaléka import, ezen belül a gyógyszerek 70 százaléka külföldről jön. El lehet tehát gondolni, hogy a leértékelések és a vámpótlék milyen következményekkel jár a gazdálkodásra. Az egészségbiztosító költségvetése, gyógyító, megelőző ellátása 129,3 milliárd forintot irányoz elő. A nyugdíjak összege 1990-ben 202,1 milliárd forint volt, 1994-ben már 422,1 milliárd forint. A nyugdíjbiztosításra is a növekvő anyagi, pénzügyi feszültségek a jellemzők.

Bővül a nyugdíjasok száma, és a foglalkoztatási nehézségekből adódóan csökken a járulékfizetőké. A finanszírozási problémához jelentősen hozzájárul az infláció is. 1990-ben 2 millió 556 ezren kaptak valamilyen nyugellátást, 1994-ben pedig 2 millió 935 ezren. Ezzel arányuk a népességen belül 28,6 százalékra nőtt. A nyugdíjasok számának növekedése részben a lakosság elöregedésére, részben a fenyegető munkanélküliségre utal, az utóbbi elől sokan nyugdíjba menekülnek. Erre utal például a rokkantnyugdíjasok körének jelentős bővülése is. Számuk 1990 és 1994 között 175 ezerrel nőtt, s ezzel 718 ezerre emelkedett.

Az előbbi ellátások nagy részét a társadalombiztosítás finanszírozza járulékbevételeiből. Ez lényegében állam az államban, hatalmas apparátussal, óriási költségvetéssel. Ebben az évben ez 850 milliárd forint, feleakkora, mint az állami költségvetés összege. Erre utalnak az Állami Számvevőszék jelentései, amely a gazdálkodásról nem közöl megnyugtató képet. Ugyan kevés kapaszkodót ad és még kevesebb következtetést von le, mégis láthatóak a súlyos gazdálkodási, vezetési problémák.

A parlament 1992-ben döntött arról, hogy a társadalombiztosítást 300 milliárd forintos vagyonhoz kell juttatni, arra hivatkozva, hogy e járulékbevételek nem elegendőek kiadásai finanszírozására. A társadalombiztosítás továbbá egyfajta olyan juttatásként, ami nehéz helyzete alapján megilleti, rendszeresen igénybe veszi az állami forgóalapszámlát, ahol kamatmentesen napi 45-60 milliárd forint hitelt vesz igénybe, de a társadalombiztosítási törvény szüntelen és áttekinthetetlen módosításai is ezt az értékelést jelzik.

A társadalombiztosítás megrendült egyensúlya csak a járulékfizetők újabb és újabb sarcolásával érhető el. A 300 milliárd forintos vagyonátadásból 1994 végéig mindössze 600 millió forint valósult meg. Ennek ellenére a tb a költségvetését 1992-től rendszeresen 3, 5, 16, majd 23 milliárd forint vagyonhozammal teljesítette. Emiatt is nehéz lehetett volna a költségvetés megvalósítása. Évek óta nullszaldós terveket állítanak össze, de mindig deficittel zárnak, 1994-ben például 26,5 milliárd forinttal, 1995 első félévében a deficit 26 milliárd forint.

Az államháztartási reform munkálatainak mindenképpen részét kell hogy képezze a tb és a kapcsolódó intézmények működésének alapos átvilágítása.

(19.00)

Ennek fő célja valós megtakarítási lehetőségek feltárása ebben a hatalmas, 850 milliárd forintos költekezésben. Az átvilágítás segítséget adna továbbá a koncepcionális váltás részleteinek kidolgozásához. A továbblépés, a hatékonyság növelése egyik iránya enélkül is nyilvánvaló: a szervezet gigantikus méretének csökkentése, a szükségtelen, egybeolvasztott egészség- és nyugdíjbiztosítás szétválasztása és lehetőség szerint a decentralizáció további folytatása.

Az 1994. évi LIV. törvény a gyógyszertárak létesítéséről módosításai is érdekes módon egybecsengenek azokkal az észrevételekkel, amelyeket a Független Kisgazdapárt a törvény megalkotásakor már fölvetett. A jelenlegi törvényjavaslathoz apróbb módosításokkal kívánunk hozzájárulni éppúgy, mint az 1992. évi törvény a munka törvénykönyvéről javaslataihoz. Ha ezek a benyújtott módosítások általában sikeresek lesznek, akkor tudja csak elfogadni a Független Kisgazdapárt ezt a törvényjavaslatot, egyébként ellene fog szavazni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)