Trombitás Zoltán (Fidesz)
DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Előrebocsátom, hogy a mostani beszédemet nem a Fidesz-Magyar Polgári Párt által összeállított egészségügyi program és az ezekkel kapcsolatos vélemények motiválták, hanem teljes egészében a saját magam által gondoltakat mondom el. Nem is több ez, mint egy jus murmurandi az egészség biztosítás kapcsán, és egyáltalán nem kíván a kormányzattal szemben sem irányulni ez a vélemény, nem egy tipikus ellenzéki vélemény kifejtése. Csak itt vagyok hat éve ebben a Házban, és hosszú ideje vitatkozunk a társadalombiztosításról, a társadalombiztosítás jövőjéről, lehetséges megoldásairól. S én, mint magát szabadelvű elkötelezettségűnek tartó ember, ennek kapcsán néhány véleményemet, néhány gondolatomat, ha megengedik, nagyon röviden megosztanám önökkel. És mivel nem egy párt véleményét próbálom, hanem egy egyszerű képviselő, egy "hátsópadsoros" képviselő véleményét elmondani, ezért talán legjobb az, ha a magam példáján keresztül mutatok be egy-két pontot, ami a magyar társadalombiztosításban megvalósul.Csehák Judit képviselő asszony, az egészségügyi és szociális bizottság elnöke nagyon felkészült beszéde alatt jutott az eszembe, miközben hallgattam őt, hogy miért is van az úgy Amerikában, hogy annyian ágálnak a kötelező társadalombiztosítás ellen. Persze igaz az, hogy az Egyesült Államokban lényegesen több a szabadelvű elkötelezettségű polgár, mint talán Magyarországon, az én véleményem szerint. Ott nem nagyon szeretik azt, ha az állam olyan dolgokba beszél bele, amelyekbe nemkívánatos, hogy beleszóljon, és olyan dolgokat akar meghatározni, ami nem feltétlenül az ő dolga.
(19.30)
Ahogy ígértem a beszédem elején, az én példámnál maradva, megpróbáltam számolni, hogy az én háromtagú családom, amely jelenleg a magyar átlagbér ötszörösét fizeti be a társadalombiztosítás számára, mit kap ezért a társadalombiztosítástól megpróbáltam összeírni, lehet, hogy kimaradt valami, de akkor arra majd biztos figyelmeztetni fognak képviselőtársaim , no, nem olyan nagyon sokat. (A jegyzeteibe pillant.) Próbálom megkeresni, de nagyon nehéz, mert olyan sokat írtam róla, hogy mit kapok...
Tehát amellett egyébként, hogy a társadalombiztosítás számára egyre többet fizettek be eddig a magyar polgárok, mondjuk, az elmúlt évtizedekben, ezek mellett sajnos egyre kevesebb az a szolgáltatás, amire igényt tarthatnak. Idehozva az én példámat: 36 éves vagyok, az életemben még egy napot nem töltöttem táppénzen, és abba a szerencsés helyzetbe sikerült kerülnöm, hogy mindössze egy éjszakát töltöttem kórházban, szakmai szempontból azt is teljesen indokolatlanul. Tehát erről az oldalról semmit nem kaptam a társadalombiztosítástól.
A gyógyszerár-támogatást tekintve pedig a családom gyógyszerfogyasztása elsősorban fájdalomcsillapító, lázcsillapító és különböző vitaminkészítmények fogyasztásából tevődik össze, amit a társadalombiztosítás egyetlenegy fillérrel sem támogat tehát innen sem kapok semmit. Nagyon minimális az a gyógyszerfogyasztás is, amit én felírhatok mint orvos, mondjuk, magamnak, és amire társadalombiztosítást kapok. De ez sem tart ám olyan sokáig, mert december 1-jétől már ezt a jogomat is el kívánják tőlem venni. Mert igaz ugyan, hogy van egy diplomám, ami jogosít némi tevékenységre, de néhány hivatalnok fogja majd valahol a társadalombiztosításban eldönteni, hogy én ezt a tevékenységet megtehetem-e vagy nem.
Ennek kapcsán szólnék arról, hogy mit kaphatok még majd a későbbiekben. Jelenleg még van és ez mindenkinek kijár a családi pótlék. De ez már nem sokáig, ha jól ismerem a terveket. Ez nyilván elég minimális összeg a befizetett összegekhez képest. Ha megnézem azokat a grafikákat, amelyeket Kis Gyula képviselőtársunk mutatott, csak éppen a háta mögött ültem fenn a jegyzői székben, ezért nem egészen láttam, de ismerem ezeket a grafikákat, láttam már azokat, magam is forgattam jó pár ilyet, ami például a magyar lakosság átlagéletkorának folyamatos csökkenésére és az ezekből származó problémákra hívja fel a figyelmet. Ha ezt összevetem azzal, hogy a nyugdíjkorhatár tervezett felemelése is nemsokára bekövetkezik, akkor nekem minden esélyem megvan arra, hogy az életem során befizetett teljes társadalombiztosításért nulla, azaz nulla összegű nyugdíjat fogok élvezni. Ez elég kevés ahhoz az összeghez, amit én befizetek!
Éppen ezért nem érzem igazán jónak ezt a társadalombiztosítási szisztémát, és lehet, hogy egyszer erről kellene vitatkoznunk a Házban. Itt nem a kormány ellen beszélek, nem az ellenzék oldaláról próbálom ezt mondani higgyék el , hanem egyszer át kellene azt is beszélni, hogy miként kellene vajon Magyarországon egy társadalombiztosítást csinálni, ami talán mindannyiunk igényének jobban megfelelne.
Az elmúlt parlamentben egyébként még a bizottsági tagságomról is lemondtam annak érdekében, hogy a gyógyítás örömeit élvezhessem. Tényleg az örömét élvezhettem, hisz másfél évig dolgoztam egy kórházban fizetés nélkül, és egy 80 százalékos pótlékú bizottságot hagytam ott azért, hogy ezt megtehessem, tehát nem anyagi okok vezéreltek. De természetesen elismerem a szolidaritás elvét és azt, hogy fizessenek a gazdagok. Amikor én kisiskolába jártam, a Köztársaság téri általános iskolába Pécsett, engem megtanítottak arra, hogy hogyan néznek ki a gazdagok.
A tanárok elmondták nekem, hogy a gazdagok mások, mert van sok pénzük, irtó jó kocsijuk, palotájuk, meg olyan csodálatos villáik vannak. Ők tényleg fizessenek sokat, vannak ilyenek is Magyarországon, hál' istennek most már elég sokan, de én úgy látom, hogy ezek az emberek jelentős részükben nem nagyon fizetnek társadalombiztosítási járulékokat. Sajnos! De rendben van ez is. Fizessenek azok jóval többet, akiknek csak egy kicsit is többje van, mint a többieknek. Nekem van szociális felelősségérzetem, és úgy gondolom, hogy mivel jobb jövedelmi helyzetben vagyok, mint az átlag magyar polgár, ezért nekem lényegesen többet kell ide fizetnem ezzel teljes mértékben egyetértek. Csak akkor azt gondolom, hogy a Pénzügyminisztérium mondja meg, mi az a szolidaritási adó, amit nekem fizetnem kell azért, hogy a nálam rosszabb sorban levő honfitársaim számára biztosítani tudjuk a különböző társadalombiztosítási ellátásokat mind az egészségbiztosítás területén, mind a nyugdíjbiztosítás területén. Csak egyet ne akarjanak rám kényszeríteni, sem önök, kedves képviselőtársaim, sem mások, hogy azt megmondják nekem, hogy az ezután fennmaradó összegből én a saját pénzemet már ha jól értem, hogy kapitalizmusban vagyunk, tehát lehet saját pénzem és vagyonom és ez nem a régi rendszer , én a saját pénzemet mire költhetem el! Elkölthetem-e erre vagy arra. Mert megmondják elveszik tőlem , hogy elkölthetem az egészségbiztosításra meg a nyugdíjbiztosításra, pedig semmi lehetőségem nincs arra, hogy abból valamit is élvezzek.
Hadd döntsem már el magam, hogy melyik biztosítónál és mit akarok tőle megvásárolni! Talán annál, amelyik olyan szolgáltatásokat nyújt, amik nekem megfelelnek, és ne egy olyan társadalombiztosításnál, amely folyamatosan azt nyújt nekem, amit akar egyre kevesebbet nyújt egyébként.
Most leginkább azt nyújtja, hogy évente egyszer megnézi, a fiam fogai épek-e. Körülbelül ezt nyújtja. Tehát úgy érzem, nagyon sokat fizetek és nagyon keveset kapok érte, és nagyon sokan úgy érzik ebben az országban, hogy a társadalombiztosítás számára nagyon sokat fizetnek és nagyon keveset kapnak érte.
Egyetlen kérdés, amiről Surján László képviselőtársam is beszélt. December 1-jétől azoktól az orvosoktól, akik nem kötnek a társadalombiztosítással, illetve akikkel a társadalombiztosítás nem köt szerződést, azoktól elveszik azt a lehetőséget, hogy olyan recepteket írhassanak fel, amit a társadalombiztosítás támogat. Ez számomra mélységesen felháborító! Hogy valakit nem a végzettsége, az adott szakmai ismerete jogosíthat fel egy ilyen kérdésre, hanem egy monopolhelyzetben levő társadalombiztosítás nem tudom, milyen rangú adminisztrátora eldönti majd, hogy én szakmailag alkalmas vagyok-e arra, hogy felírjak valakinek egy adott gyógyszert, vagy ne írjak fel egy adott gyógyszert. Ez egyébként elképesztő! Szerintem teljes mértékben elképesztő!
Hol van akkor a szabad orvosválasztás lehetősége? Minden magyar állampolgárt érinthet, a beteg nem választhat szabadon orvost, mert egyrészt lenyúlják a pénzét ezt megteszi a társadalombiztosítás , másrészt pedig szelektálnak az orvosok között, megmondják, hogy ki az, aki olyan tevékenységet végezhet. Miután a betegnek olyan nagyon sok pénze nem marad azok után, hogy szabad biztosítást kössön, nem marad még arra sem lehetősége, hogy olyan orvoshoz mehessen el, aki nem írhat fel számára olyan receptet, amire a társadalombiztosítási járulékok vonatkoznak.
Ez tehát az én véleményem volt, tisztelt képviselőtársaim, és nagyon örülnék annak, ha egyszer ebben a házban majd valamikor egy szélesebb körű vita bontakozhatna ki a társadalombiztosítás jövőjéről és lehetőségeiről. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)