Kristóf István (MSZP)
DR. KRISTÓF ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban engedjenek meg annyi általános megjegyzést, hogy Brúszel László képviselőtársammal az Art.-hez tizenkét módosító indítványt terjesztettünk elő, és ezeknek az indítványoknak a bizottsági vitája lezajlott. Az ajánlás tartalmazza azt, hogy a tizenkét indítványból az alkotmányügyi bizottság tíz indítványunkat támogatta. Sajnálattal észleltük azt, hogy az egyéb bizottságokban elvétve sem kapott támogatást olyan javaslatunk, amelyet az előterjesztő nem támogatott volna. Ezt azért tartom problémának, mert ahogy Brúszel képviselőtársam az előbb említette, indítványaink zöme garanciális jellegű módosításokra irányult. Hiszen egyetértünk azzal, hogy az adóhatóság fokozott lehetőséget kell hogy kapjon az adóeljárás során, szigorítani kell magát az eljárás menetét, de határozott az a véleményünk, hogy ehhez képest a megfelelő garanciákat is mellé kell tenni.
Az ajánlás 30. pontja kicsit bonyolultan van fogalmazva, köznapi nyelvre fordítva azt tartalmazza, hogyan kell levonni a személyi jövedelemadó-előleget abban az esetben, ha a jövedelemhez hozzájutó magánszemély nem rendelkezik azzal az adóazonosító jellel, amely a törvény 12. §-a szerint neki rendelkezésére kellene hogy álljon. Itt a többi módosító indítványunktól eltérően nem garanciális problémákat észleltünk. Észrevételünk az, hogy ez nem eljárásjogi szabály, nem eljárásjogi rendelkezés, kifejezetten adómértékre, adóalanyokra vonatkozik. Úgy érezzük, hogy ennek mint anyagi jogi rendelkezésnek a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényben lenne a helye. Ennek megfelelően az szja jelenlegi szabályozási rendszerébe utánanéztünk nagyon szépen beillik, beilleszthető, hiszen az szja-előleg levonásának egyéb szabályait is a most tárgyalás alatt lévő T/1571. számú törvényjavaslatnak a 47. §-a hat bekezdésen keresztül tárgyalja, ez a (7) bekezdés szervesen oda, az anyagi jogi rendelkezések közé illik. Hogy egy példával próbáljam a helyzetet érzékeltetni: talán ahhoz lenne hasonlítható a jelen helyzet, mintha, mondjuk, a büntetőeljárásról szóló törvényben a tanúról szóló rendelkezések végén egy oda nem illő szakaszban, mondjuk, a hamis tanúzás törvényi tényállását szabályozná a jogalkotó. Ehhez hasonló megítélésem szerint a mostani helyzet, és úgy ítéljük meg Brúszel László képviselőtársammal, hogy mind a gyakorlati alkalmazást, mind pedig a jogászi... hogy mondjam... szépérzéket is elősegítené az, hogyha támogatást nyerne ez a javaslatunk. Köszönöm szépen.