Kávássy Sándor (FKGP)
DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Meglepő, sőt kifejezetten döbbenetes tényekről értesülhetünk, ha elővesszük és a 40. oldalon ütjük fel a Központi Statisztikai Hivatal múlt évben közreadott "Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája (1910-1990)" című kiadványát. A hivatkozott helyen olvasható táblázat ugyanis nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a mai Magyarország 3070 települése között 852, tehát településeink 27,7 százaléka úgynevezett "nemzetiségi község", részletes bontásban 372 német, 174 szlovák, 101 román, 205 délszláv, 161 horvát, 80 szerb és 33 szlovén.
Miután a szerző adós marad a magyarázattal, hogy milyen ismérvek alapján jutott az idézett végeredményre, joggal hiheti intra et extra muros a tájékozatlan olvasó, hogy Magyarországon ezerhez közelít azoknak a településeknek a száma, amelyekben többséget, legalábbis jól észrevehető tömeget alkotnak a nemzetiségek, mert mi más is lehetne a "nemzetiségi község", ha nem az, ahol többségben vannak, de mindenesetre jelentős számban élnek nemzetiségek.
Mindezzel és az idézett adatokkal ellentétben az 1990. évi népszámlálás szerint az a kérlelhetetlen igazság, hogy Magyarországon a számlálás időpontjában három település találtatott, ahol németek vannak többségben: Ófalu, Óbánya, Vaskeresztes; tizenegy, ahol horvátok: Drávasztára, Felsőszentmárton, Kátoly, Kópháza, Horvátzsidány, Narda, Olmod, Szentborbás, Szentpéterfa, Tótszentmárton, Tótszerdahely; négy, ahol szlovének: Felsőszömölnök, Szakonyfalu, Kétvölgy és Orfalu; egy, ahol szerbek: Lórév; egy, ahol románok: Méhkerék; végül kettő, ahol szlovákok: Pilisszentkereszt és Répáshuta. Összesen tehát 22.
Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az általánosan demokratikusnak elismert Csehszlovákiában az első köztársaság idején, a két világháború közötti időkben akkor számoltak komoly tényezőként a nemzetiségekkel, ha valamely településen elérték a 20 százalékot, és ha ezt a 20 százalékos küszöböt Magyarországra alkalmazzuk, 29 helységet találunk még, ahol a nemzetiségek arányát 20 és 50 százalék között határozhatjuk meg. A nemzetiségi községek számát így együttesen 61-ben állapíthatjuk meg. Hatvanegy tehát és nem nyolcszázötvenkettő!
Szeretném hangsúlyozni, hogy ez esetben is az igazság őszinte szeretete vezet, "Az igazat, csakis az igazat!" elve. Az is felháborítana, ha a lakkozott számokkal a magyarság javára kennék el a dolgokat. (Az elnök figyelmeztet a felszólalási idő leteltére.)
Engedje meg, hogy a kérdést feltehessem!
Kérdezem miniszter urat: megengedhetőnek tartja-e, hogy torzító, a fentiekben kifogásolt adatok vagy azokhoz hasonlók kerüljenek forgalomba? Az ilyesféle beállítások ellen szerény ítéletem szerint akkor is fel kellene lépni, ha minderre...