Györgyi Kálmán
DR. GYÖRGYI KÁLMÁN legfőbb ügyész: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előzményekről röviden: Sepsey Tamás képviselő úr '95. június 7-én nyújtott be egy interpellációt. Mind Csiha Judit államtitkár asszony, mind jómagam azt kértük a tisztelt Országgyűléstől, hogy 30 napon belül írásban válaszolhassunk. Az engedélyt megkaptuk. Az írásbeli válaszokat a tisztelt Ház tagjai kézhez kapták.
'95. szeptember 5-én Sepsey képviselő úr mindkét választ elfogadta.
Az én válaszom július 11-én kelt, az Országgyűlés által engedélyezett 30 napon belül. Ugyanezen a napon nyújtotta be a Legfőbb Ügyészség a Fővárosi Bíróságon a keresetlevelet. A Legfőbb Ügyészség részben más tényeket állapított meg, mint amelyeket Sepsey úr az interpellációjában előadott. A perben az ügyészség nem eszközölt olyasmit, amit elismerésnek lehetne nevezni. Az ügyészség mint fölperes egy keresetlevelet nyújtott be, amely tartalmazza az érvényesíteni kívánt jogot, a jog alapjául szolgáló tényeket, ezek bizonyítékait, továbbá a bíróság döntésére irányuló kérelmet.
Az ügyészség Sepsey képviselő úr interpellációja nyomán egy vizsgálatot folytatott le, tehát nem azoknak a tényeknek az alapján került sor a keresetlevélnek a benyújtására, amelyeket Sepsey képviselő úr előadott, hanem az ügyészségi vizsgálat során megállapított tények alapján.
A tisztelt képviselő úr interpellációjából kitűnt, hogy ismeri az ügyészség által benyújtott keresetlevelet, ahhoz én sem hozzátenni, sem abból elvenni semmit nem szeretnék.
(16.00)
Örülök annak, hogy képviselő úrtól távol áll, hogy egy folyamatban levő bírósági ügybe beavatkozzon, de hadd mondjam azt, (Taps a Magyar Demokrata Fórum padsoraiban.) hogy ez tőlem is távol áll, és arra nem látok lehetőséget, hogy itt, az Országgyűlés plénuma előtt ezt a jogkérdést megvitassuk, mert az Országgyűlés nem bíróság, és itt mi nem vagyunk peres felek.
Ezek előrebocsátása után az egyes kérdésekre tisztelettel a következőket válaszolom. Ez a per a világon senkinek nem volt sürgős, és nem valamire vagy valakire tekintettel került sor a keresetlevél benyújtására. Erre akkor került sor, amikor a vizsgálat nyomán, a bizonyítékok alapján a tényállás megállapítható volt, és az illetékes ügyész kialakította a saját jogi álláspontját, amit magam is osztok. Ebben nem volt semmi szerepe annak, hogy miért és ki nyújtotta be az interpellációt. Akárki fordult volna az ügyészséghez postán egy ilyen kérelemmel, ugyanez lett volna az elintézés módja. Az ügyészség illő tisztelettel van az ügyben érintett összes személy érdekei iránt, de az ügyészség alkotmányos kötelességét teljesíti, amikor közreműködik abban, hogy megtartsák a törvényeket, és törvénysértés esetén az a dolga, hogy föllépjen a törvényesség védelmében, ezt mondja az alkotmány 51. §-ának (3) bekezdése.
A perindításra a felhatalmazást az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet 30. § (1) bekezdésének a) pontja alapján került sor. Az anyagi jogi rendelkezéseket a keresetlevél részletesen megjelöli, ezek fölidézésére itt most nincsen mód. Az ügyészség itt törvény alapján indított pert, az ügyész itt polgári peres fél, jogvitának jogszabály által megengedett perindítása, bíróság elé vitele nem jogellenes károkozás, tehát kárfelelősséget nem alapoz meg. A kereset visszavonására ezért nem kívánok utasítást adni.
Kérem a tisztelt képviselő urat és az Országgyűlést, hogy válaszomat fogadják el. (Taps.)