Vastagh Pál (MSZP)

1995. november 20.

DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Önnek mint történésznek a legjobban kellene tudnia ebben a Házban, hogy ez esetben szó sincs szocialista etatizmusról, szó sincs pártállami maradványról, de még csak megalomániáról sincsen szó, hanem arról a történelmi folyamatról, aminek eredményeképpen, bár a tulajdonjog korlátozása rendkívüli kivételekkel történhet csak, de a történelmi fejlődés igenis azt bizonyítja, hogy erre igen gyakran és elkerülhetetlenül sor került.

A tulajdonjog korlátozására csak mint végső eszközre kerülhet sor az Alkotmánybíróság álláspontja szerint, és csak akkor, ha más jog, illetőleg alkotmányos célok védelme másképpen nem érhető el. Tehát van lehetőség a tulajdon korlátozására, de csak alkotmányos módon és csak az arányosság elvét és mértékét figyelembe véve.

Amit pedig ön példaként elmondott és különösen a bányászati jog esetében , az egész középkori történelem arról tanúskodik, hogy bizony a föld tulajdonjoga és a bányászati jog nem esett egybe, tisztelt képviselő úr. Ma is arra van lehetőség, hogy az alkotmány rendelkezése alapján a polgári törvénykönyv meghatározza a kizárólagos állami tulajdonban lévő tárgyak körét, és így meghatározza a föld méhére, kincseire vonatkozó kizárólagos állami tulajdont is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehessen ezen a területen a gazdálkodás ésszerű követelményeit megvalósítani, hiszen erre való a koncessziós törvény, erre való a koncessziós szerződés.

A vadászati jog esetében, képviselő úr, küszöbön áll az új vadászati törvény parlamenti vitája. Itt is jelentős módosulások következnek majd be, hasonlóképpen a halászati törvény esetében is.

Összességében, képviselő úr, ezek a korlátozások, amelyek ténylegesen fennállnak, nem akadályozzák azt, hogy célszerű és ésszerű gazdálkodás folyjék. Kérem, fogadja el válaszomat. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)