Garai István Levente (MSZP)
DR. GARAY ISTVÁN, a szociális és egészségügyi bizottság előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A szociális és egészségügyi bizottság 1995. november 9-én megtárgyalta a T/1605. számú, a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról, valamint a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény egyes rendelkezéseinek hatálybaléptetéséről benyújtott törvényjavaslatot. Megjegyzem, hogy a bizottság 1995. szeptember 7-én egy másik, végül a kormány által visszavont formában tárgyalt e törvényjavaslatról; akkor is hangzottak el viszont olyan észrevételek, amelyek a jelenleg előttünk fekvő változatra is érvényesek.
A törvényjavaslat tárgya korlátozza és korlátozta a megnyitható vita terjedelmét, de a nyilvánvaló, a tárgykörhöz szorosan kapcsolódó, ugyanakkor azon túl is mutató, átfedő szakmai összefüggések miatt egy ennek megfelelő megbeszélés és vita folyt. Néhány jellemző részletet és gondolatot emelek ki.
Nem először és valószínűleg nem utoljára kerültek felszínre a szociális ellátásokat meghatározó olyan alapelvek, mint az alanyi jogosultság és a rászorultsági elv ellentmondásai általánosságban és konkrétan, a törvényjavaslat vonatkozásában.
(10.00)
A rászorultsági elv elfogadása esetén is felmerült az ellátórendszer találati arányának a jelenlegi társadalmi, gazdasági, szociológiai helyzetben számottevő hibaszázaléka, példaként hozva a családok jövedelmi és vagyoni helyzetét tükröző adatok, igazolások és bevallások ellentmondásait.
A bizottsági ülésen és itt utalok a bevezetőben említett tágabb szakmai összefüggésekre ismételten támogatólag szóba került a hozzászólók részéről egy, a gyermekek számát figyelembe vevő, illetve családi típusú jövedelemadó-rendszer kidolgozásának szükségszerűsége, ezen túlmenően pedig a gyermeküket egyedül nevelő, valamint fogyatékos gyermeket nevelő szülők, családok további preferenciarendszerének kidolgozása, rövid és hosszú távon egyaránt.
Az elmúlt hónapok egyes pozitív, reményt keltő gazdasági változásai, folyamatai alapján melyek a családtámogatási rendszer megszorításából várható költségmegtakarítások nélkül is bekövetkeztek az említett szeptember 27-i bizottsági ülésen nem egy képviselő úgy vélekedett, hogy ezen megszorító, a családokat negatívan érintő intézkedések nélkül vagy azok enyhébb formájával a gazdasági fellendülés, növekedés valószínűleg továbbra is fenntartható lenne, annál is inkább, mivel az infláció az elmúlt öt-hat évben a családtámogatási juttatások reálértékét amúgy is igen jelentősen csökkentette.
A szocialista képviselők véleménye szerint a rászorultsági elv következetes alkalmazását is számon lehet kérni a törvényjavaslaton, mert a módosabb családoktól megvonni szándékozott összegek nem fognak az alacsonyabb jövedelműeknél megjelenni, de ennek arányában az önkormányzatoknak szociálpolitikára fordítható forrásai sem növekednek 1996-ban. Ez utóbbi pedig elengedhetetlen feltétele lenne egy, a valódi életviszonyokat figyelembe vevő, a vagyonra és a jövedelemre hitelesen koncentráló támogatási rendszernek.
Nem értünk egyet és itt elnézést kérek a kifejezésért az úgynevezett maradványgyermekek ügyének ismételt informális felvetésével, az ezzel kapcsolatos kedvezmények, az ellátási rendszer bárminemű szűkítésével, különösképpen pedig azzal nem, hogy ezen kérdéskör rendezése ne törvényben történjen meg, elkerülendő egy utólagos, kormányrendeleten alapuló további kedvezménymegvonást.
A mostani előterjesztést a többség több tekintetben jobbnak ítélte az előzőnél. Számos, korábban bizottsági indítványként elfogadott javaslatunkat éppen az Alkotmánybíróság döntése kapcsán tartalmazza, utalok itt például az egygyermekesek családi pótlékára, a megváltozott jövedelmi viszonyok mellett folyósítható családi pótlék igényelhetőségére.
A fenti véleményekkel, kritikai megjegyzésekkel a bizottság a törvényjavaslatot 11:5 arányban általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)