Sepsey Tamás (MDF)
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A 10. § a törvény egy részének hatálybalépésével foglalkozik, másrészt pedig a helyi adókról szóló törvényben meghatározott kedvezmények, mentességek egy részét hatályon kívül helyezi.
Demeter Ervin képviselőtársam egységes javaslatot terjesztett be ennek a teljes paragrafusnak a hatályon kívül helyezésére.
Az önkormányzati bizottságban én magam is fölszólaltam ezen módosító javaslat tárgyalásakor, s külön kiemeltem azt, hogy ha a magyar mezőgazdaságot kívánja támogatni ez a kormány, akkor indokolatlan, hogy az istállók és egyéb, állattartás céljára szolgáló épületek általános adómentességét a kormány meg akarja vonni. Természetesen ellenezték módosító javaslatunkat, nem kapta meg a bizottsági támogatást.
Ezt követően viszont az ajánlás 13. pontjában, immár kormánypárti képviselők javasolták azt módosítást, hogy maradjon meg az egységes mentesség. Ezért kértem szót, mert igazából nagyon gyengének érzem azt az érvelést a törvényjavaslat indokolásában, hogy az önkormányzatoknak az önálló mérlegelési lehetőségét bővíteni kell, ezért az országos mentességeket meg kell szüntetni. Bizonyos szempontból elfogadható lenne ez az érvelés, ha az előterjesztő ugyanakkor nem támogatná azokat a módosító javaslatokat, amelyek mégis "visszacsempésznek" országos mentességeket. Mert egy törvényjavaslatnál, ha világos és egységes a koncepció, és amellett töretlen és következetes a kitartás, akkor az ellenzék kifogásolhatja a koncepciót, mint olyant, hogy ez fölösleges, indokolatlan, de ha következetesen véghezviszi ezt a kormány, akkor végeredményben el kell fogadni.
(20.10)
Abban az esetben viszont, ha a koncepció ami a kiindulópontja volt a mentességek szinte teljes körű megvonásának törést szenved, meg kell kérdezni, hogy az önkormányzatok önállóságának bővítése miért szenved csorbát abban az esetben, ha országosan mentességet kapnak az állattartás céljára szolgáló építmények. És miért szenvedne csorbát abban az esetben, ha például megmaradna az a mentesség, amely mellett szeretnék érvelni és amely miatt egy kapcsolódó módosító javaslatot beadtam: a kistelepüléseken a bolti kereskedelemhez fűződő adómentesség?
A kistelepülés a törvény fogalma szerint 500 főnél kevesebb lakosú település, illetőleg tanya. Ha egy ilyen kistelepülésen valaki bolti kiskereskedelemmel kíván foglalkozni, akkor, azt hiszem, országos érdek, hogy törvényi mentességet adjunk neki, és ne bízzuk az önkormányzatok nagylelkűségére. Tudniillik ebből a meggondolásból elfogadható, hogy az állattartás fejlesztése országos érdek, nem akarjuk az önkormányzatokra bízni, hogy kiterjesztik a mentességi kört vagy nem terjesztik ki, és ezért a törvény meghagyja ezt a mentességi kört. Ha viszont a kormányzat úgy gondolja, hogy bizonyos területen az önkormányzatok már felnőttek, hogy döntsenek a mentességről, bizonyos területeken viszont nem, ez egyértelműen annak a jele, hogy nincs meg a következetes logikai konstrukciója ezen törvényjavaslat számos elemének.
Nagyon sajnálom, hogy meg akarják vonni a 25 négyzetméteres lakóterület kedvezményét, tehát, hogy lakások esetében az állandó bejelentett lakosok, illetve az egyenesági hozzátartozói számára a lakás alapterületét figyelembe véve személyenként 25 négyzetméter országos adómentességet kapjon. Úgy gondolom, alapvető állampolgári jog, hogy emberi körülmények között éljen a magyar lakosság. Ha valaki megtette azt a nehéz dolgot, hogy lakást épített vagy vásárolt magának most inkább maradjunk az építés mellett , aki végigszenvedte egy lakásépítés minden fázisát, amit a saját keresményéből hozott létre, joggal várhatja el, hogy az általa létrehozott vagyontárgy amely nem üdülés célját szolgálja, nem egy pluszcélt szolgál, hanem a megélhetését biztosítja ne legyen teljes egészében egy vagyon jellegű adó alapja. Ne legyen, ha nem luxuslakásról van szó. Az egy főre eső 25 négyzetméter jelzi a jogalkotó eredeti szándékát: szó sem volt arról, hogy a kirívóan magas jövedelemmel rendelkezők számára biztosítson adómentességet. Magyarországon, miután nem egy olyan nagy területű, nagy kiterjedésű ország, elvárható, hogy ez a kedvezmény mindegyik magyar állampolgárt megillessen ebből a szempontból, ne pedig az önkormányzatoknak tegye lehetővé az Országgyűlés, hogyha akarják, megadják, ha nem akarják, nem adják. Ez az ország nem egy akkora ország, hogy egyes önkormányzatok a lakáshoz fűződő adók esetén a kedvezmények körének bővítésével befolyásolni tudják a lakosság mozgását. Itt senki nem fogja megtenni, hogy ha emelik a helyi adókat, akkor veszi a sátorfáját, eladja az ingatlanát, és elköltözik egy olyan területre, ahol a helyi önkormányzat szélesebb körű adómentességet biztosít.
A törvényjavaslatban szereplő adótétel-emelések éppen elegendő véleményem szerint túlzott lehetőséget is adnak az önkormányzatoknak, hogy a két-három vagy esetleg négy év múlva bekövetkező inflációs hatásokat már most tudják érvényesíteni az adómértékekben. Az államnak, amikor a központi terheket nem csökkenti, de a helyi adók növelésére lehetőséget ad, mégis meg kell védeni az összlakosságot bizonyos esetektől akkor, amikor elfogadható, méltányolható össztársadalmi indokok alapján a mentességet biztosítani kell.
Úgy gondolom, amikor a 13. pontban levő indítványt, módosító javaslatot a kormányzat támogatta, ezzel rést ütött azon a zárt logikai körön, ami a mentességek megvonására irányult. Elképzelhető, hogy még néhány mentességet, nevezetesen a lakások alapterületének 25 négyzetméteres mentességét meg fogja hagyni az eredeti törvényben, és ez továbbra is érvényesülni fog. Ehhez kérem tisztelt képviselőtársaim támogatását. Köszönöm szépen, elnök asszony.