Horváth Vilmos (SZDSZ)

1995. november 20.

HORVÁTH VILMOS (SZDSZ): (Felszólalását horvát nyelven kezdi el, szavait tolmács fordítja.)

[footnoteRef:4] Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőház! Azzal, hogy anyanyelvemen szólok, azt demonstrálom, azt bizonyítom, hogy Magyarországon az ember az utcán, az irodában, a képviselőházban is anyanyelvén beszélhet. Tehát természetes, hogy horvátul beszélhetek itt, Magyarországon. Szerintem természetes volna, ha Szlovákiában is a kisebbségeknek ugyanilyen anyanyelvhasználati joga lenne, mint amilyen nekünk van itt, Magyarországon. [4: A Gyorsíró Szövetség által rögzített szöveg.]

Engem nagyon elszomorít, hogy a szlovák kormány és a szlovák képviselőház nem európai normáknak megfelelő törvényt hozott.

[footnoteRef:5] (tovane dame i gospodo. tovana skupstina! S tim da sada ja govorim na mojem maternjem jeziku, ja kanem to demotrirati, da u Madjarskoj ovek moe slobodno govoriti na ulici, u saboru, u uredima. [5: Az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda által hitelesített szöveg.]

Znam da je hrvatski govor, da moemo govoriti na hrvatskom jeziku, prirodno je ovde u Madjarskoj. Ja mislim, da bi bilo normalno, ako bi u Slovakoj imale manjine isto tako mogunost na maternji govor, koju mi imamo ovde u Madjarskoj.

Ja sam veoma tuan, da slovaka vlada i slovaka kupstina nije donela zakon po europskim normama.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt Képviselőház! Azzal, hogy most az anyanyelvemen beszélek, azt szándékozom szemléltetni, hogy Magyarországon az ember szabadon beszélhet az utcán, a képviselőházban, a hivatalokban.

Tudom, hogy a horvát nyelv, hogy horvát nyelven beszélhetünk, itt Magyarországon természetes.

Úgy gondolom, hogy normális volna, ha a kisebbségeknek Szlovákiában is ugyanúgy lehetőségük volna az anyanyelvhasználatra, mint ahogyan nekünk Magyarországon van.

Nagyon szomorú vagyok, hogy a szlovák kormány és a szlovák képviselőház nem európai normák szerinti törvényt hozott.)

(Magyarul folytatja:) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Ahogyan Bretter Zoltán képviselőtársam románul, majd engem követően Puha Sándor képviselőtársam szlovákul fog önökhöz szólni, ezzel csupán azt szerettük volna jelezni, demonstrálni ahogyan Bretter Zoltán képviselőtársam is mondta , hogy a magyar Országgyűlésben és Magyarországon az összes hivatalban, az összes hivatalos helyen törvényben biztosított jogunk és lehetőségünk, hogy anyanyelvünkön szólhassunk. És ez így van Magyarországon már évek óta, de közben jogi megerősítést is kaptunk éppen azáltal, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése 1993-ban elfogadta azt a törvényt, amely a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szól, amelynek nyomán a hazai kisebbségek, a 13 őshonos kisebbség módot kapott arra, hogy megőrizze hagyományait, hogy gyakorolhassa nyelvét, hogy felépíthesse iskolarendszerét.

Nem titkolom el én magam sem mint magyarországi horvát, hogy a magyarországi kisebbségek bizonyos szempontból a 24. órában voltak, hogy az asszimiláció, bizony, igen erőteljesen elérte őket. Én úgy vélem, hogy azzal a törvénnyel, amit két esztendővel ezelőtt hoztunk, ennek nyomán ezt a folyamatot sikerült megállítani, és az európai normákon messze túlmutatóan egy újfajta modellt, az önkormányzati modellt sikerült felállítanunk, amelynek kedvező eredményei remélhetőleg néhány éven belül mutatkozni fognak.

E törvénynek, amelyet mi alkottunk, egyik legfontosabb eleme a pozitív diszkrimináció, a kisebbségek pozitív védelme, ezen belül is hatványozottan a kisebbségi nyelveknek a védelme.

Sajnos, a velünk szomszédos Szlovákiában az elmúlt héten egy olyan nyugodtan mondhatom szégyenteljes törvényt hoztak, amely egyáltalán nem illeszkedik az európai normákhoz, egyáltalán nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a magyar-szlovák alapszerződés feltételez.

Én azt hiszem, hogy a Magyar Köztársaság parlamentje valamennyi képviselőjének kötelessége minden fórumon az összes lehetőséget felhasználni arra, hogy erre felhívjuk a figyelmet. És itt, a térségben, bizony vannak jó példák.

Tisztelt Képviselőtársaim! Két évvel ezelőtt fogadtuk el a magyar-ukrán alapszerződést, amely az akkori parlamentben nagy vitákat váltott ki, és én, mint a magyar-ukrán parlamentközi bizottság elnöke, nyugodt szívvel mondhatom önöknek, miután a múltkor találkoztunk ukrán kollégáinkkal és sikerült beszélni a kárpátaljai magyarság képviselőivel, hogy pozitív folyamatok indultak meg Ukrajnában a magyarságot illetően.

1991-ben a Magyar Köztársaság Ukrajnával is és ezzel párhuzamosan Horvátországgal is kisebbségvédelmi megállapodást írt alá, aminek a nyomán Horvátországban szintén pozitív folyamatok indultak meg.

A szlovéniai törvénykezésről azt hiszem nem is kell beszélni, hiszen köztudott, hogy a magyar-szlovén kisebbségvédelmi megállapodás kiválóan működik.

Tehát nem igaz az, amit néhányan állítanak, hogy itt, a közép-európai térségben, nem lehet olyan megállapodásokat kötni, amiknek a nyomán az adott országok kisebbségeinek a helyzetén ne lehetne változtatni. Igenis lehet és hál'istennek a pozitív példák vannak többségben.

Ami a múlt héten történt az egy rendkívül szomorú dolog. Szomorú dolog annál is inkább, mert a Magyar Köztársaság Országgyűlése is elfogadta ugyanazt a nemzetközi egyezményt, amelyet elsőként fogadott el egész Európában a Szlovák Köztársaság, nevezetesen a kisebbségi vagy regionális nyelvek chartájáról szóló nemzetközi egyezményt. Még egyszer mondom: Szlovákia elsőként írta alá, a második Románia volt, a harmadik Norvégia és a negyedik Magyarország. Persze, ez az egyezmény akkor fog hatályba lépni, ha legalább öt ország aláírja. De azt hiszem, hogy azokról az országokról, azokról a parlamentekről, amelyek aláírták ezt a nemzetközi egyezményt, feltételezhető, hogy komolyan is gondolták az abban foglaltakat.

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az országoknak lehetőségük van arra, hogy megjelöljék azokat a nyelveket, amelyekkel kapcsolatban a saját adott országban érvényesíteni kívánják az egyezményben foglaltakat. Magyarországon teljesen természetes dolognak tartom, hogy a 110 ezer főnyi szlovákságnak a nyelve, a szlovák, azon hat nyelv között van, amelyre mi ezt kiterjesztettük.

Zárásként még egy gondolat és Puha Sándor képviselőtársam nyilvánvalóan folytatni fogja azt hiszem hármunknak vagy talán az egész frakciónak a közös gondolatát , ez pedig csupán annyi, hogy nekünk, magyarországi képviselőknek, függetlenül attól, hogy bármilyen kisebbséghez, bármilyen párthoz tartozunk, soha nem szabad a reciprocitás elvét előtérbe helyeznünk. Nekünk Magyarországon nem azért kell a hazai kisebbségeket pozitív diszkriminációban részesíteni, nem azért kell bizonyos területeken megtámogatni, mert ezért cserébe bármit is el szeretnénk várni.

Nekünk ezt azért kell megtennünk, mert Magyarország egy olyan ország, amelyik gyorsan szeretne az Európai Unióhoz csatlakozni és az élet minden területén, így ezen a speciális területen is szeretne ezeknek az európai normáknak megfelelni, vagy ezeken mér túlnőni is. Szerintem ezen a téren jó úton haladunk, és jó példát tudunk mutatni a szomszédainknak is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)