Puha Sándor (SZDSZ)
DR. PUHA SÁNDOR (SZDSZ): (Felszólalását szlovák nyelven kezdi el, szavait tolmács fordítja.)
[footnoteRef:6] Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Mi, Magyarok és Szlovák Barátok! Nagyon fontos, hogy itt szlovák nyelven megszólalhatok. Remélem, hogy ennek is van súlya, amikor egy nemzeti kisebbség mindenhol a világon úgy Pozsonyban, Lučenecben vagy Trebiovban lehetőséget kap, hogy anyanyelvén megszólalhasson, és nemcsak a parlamentben, hanem mindenütt, szerte a világon. [6: A Gyorsíró Szövetség által rögzített szöveg.]
(21.00)
Minden városban és minden hivatalban.
[footnoteRef:7] (akujem. Váená predsednika! Váeni poslanci! Váen parlament! Mili priatelia, maari a slovaci, tu a v zahranii! [7: Az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda által hitelesített szöveg.]
Je to dleité, e mem tu po slovensky sa ozva. Dfam, e by bolo dleité, keby národná menina vade na svte, aj v Bratislave, v Luenci, v Trebiove dostala by monos ozva sa na svojom materniskom jazyku, nie len v Parlamente ale v celom ivote, pred sdom, u lekára a v radoch.
Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Kedves barátaim, magyarok és szlovákok, itthon és külföldön!
Rendkívül fontos, hogy szlovákul szólalhatok meg itt. Fontosnak tartom, hogy a nemzeti kisebbségeknek mindenütt a világon Bratislavában, Luenecen és Trebiovban lehetőségük legyen anyanyelvükön megszólalni, nemcsak a Parlamentben, hanem az élet minden területén, bíróságon, orvosnál és a hivatalokban is.)
(Magyarul folytatja:) Ennyit szerettem volna szlovákul röviden mondani, és utána csatlakoznék képviselőtársaim deklarációjához.
Deklarálni szeretnénk azt: mi nemcsak azt tartjuk fontosnak, hogy máshol betartsák a nemzetiségi jogokat, a kisebbségi jogokat, hanem igyekszünk Magyarországon, nálunk ezeket minél inkább a legteljesebb mértékben megvalósítani.
Miért? Mire van nagyon nagy szükség most a szlovákiai magyarsággal kapcsolatban a nyelvtörvény ügyében? Egyrészt megnyugtatásukra lenne szükség, határozott fellépésre, és felmérésére annak, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésünkre ebben a küzdelmünkben.
Szombaton Egerben egy népművészeti előadás-sorozaton vettem részt, azt nyitottam meg. Palóc gála volt, három szlovákiai településről: Szesztaról, Peredről és Imregről is voltak ott néptáncosok, énekesek. Máskor megragadtam volna az alkalmat, hogy szlovákul próbáljak velük beszélgetni, hiszen olyan ritkán sikerül nyelvtudásomat egy kicsit szinten tartani, gyakorolni. Most azonban csak magyarul beszéltem velük. Elbeszélgettem arról, hogy mi a véleményük a nyelvtörvényről. El voltak keseredve. Éppen ezért nagyon fontos, hogy megnyugtassuk a szlovákiai magyarságot: igenis mindent megteszünk az ő érdekükben, fellépünk jogos küzdelmük támogatására a kétoldalú kapcsolatokban és a nemzetközi fórumokon is.
Határozott fellépésre van szükség: határozottra, de nem hisztérikusra. Azzal csak ártunk a nemzeti kisebbségeknek. Semmi szükség azokra a megnyilvánulásokra, amik a magyar parlamentben oly gyakran elhangzanak.
Milyen eszközök állnak a rendelkezésünkre? Én három baráti csoportba jelentkeztem: a szlovákba, mert nemzetiségi faluban nőttem föl, az ukránba, mert Kárpátalján születtem, és a románba, mert édesanyám bánsági, erdélyi származású.
Úgy gondolom, hogy ezeknek a párbeszédeknek, ezeknek a beszélgetéseknek igen nagy jelentősége van. Emellett azonban kormányszinten és minden szinten igyekezni kell a szlovák kormánnyal is felvenni a kapcsolatot, meggyőzni arról, hogy nagyon fontos, hogy azokat a nemzetközi elvárásokat, azokat a kötelezettségeket, amiket különben vállaltak, teljesítsék. S itt szólnék az eszközökről. Én egyetlen eszközt emelnék ki, az annyit szidott, az annyiszor szapult alapszerződést. Én ezt igen jó eszköznek tartom, hiszen ez egy konkrét, megfogható jogalap, aminek az alapján hivatkozhatunk arra, hogy íme, deklarálták ők is, hogy Európába igyekeznek, beemeltek ebbe a dokumentumba nemzetközi szerződéseket akkor tessék ezeket komolyan venni, tessék ezeket megvalósítani és a hazai gyakorlatukban is érvényesíteni!
Én azt hiszem, előbb-utóbb Szlovákia is eljut oda, hogy belássa annak fontosságát, hogy a kisebbségekkel ugyanúgy kell bánni, mint a többségi nemzettel, sőt fokozott védelemben kell őket részesíteni.
Köszönöm szépen. (Taps.)