Csehák Judit (MSZP)

1995. november 20.

DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Azzal szeretném kezdeni, hogy kormánypárti képviselőként egyáltalán nem restellem képviselőtársaimmal együtt, hogy szakmai álláspontunk mind az ellenzékben, mindpedig kormánypártiként ugyanazok maradtak. Nem változtattunk szakmai meggyőződésünkön semmiféle tekintetben, és az, hogyha az aggodalmainkat, a fenntartásainkat kormánypártiként is bevalljuk vagy képviseljük, s ezeknek az aggodalmaknak és fenntartásoknak a nyilvános képviselete, a nyilvános hangoztatása mellett is felelősséggel megpróbálunk dönteni egy nehéz helyzetben, és vállaljuk a döntés felelősségét, azt gondolom, hogy ez különbözteti meg a kormánypárti szakembert az ellenzékben ülő szakembertől.

Én azt sem tartom rendkívülinek, hogy a szociális bizottságban időről időre egybeesnek az ellenzéki és a kormánypárti vélemények. Ez nem baj, ez nagyon jó. A szociális bizottságoknak a jövő parlamentjeiben általában úgy kellene működniük, hogy szakmai érvek alapján a kormánypártiak és az ellenzékiek egyetértenek, mert nem egymással állnak vitában, hanem a költségvetési bizottsággal, a gazdasági bizottsággal, esetleg olykor az alkotmányügyivel vagy más terepeken dolgozó bizottságokkal, hiszen együtt, közösen akarják érvényesíteni szakmai törekvéseiket.Én úgy gondolom tehát, hogy ennek a szellemiségnek nem rendkívülinek, hanem szokásosnak, hétköznapinak kell lennie a Házban.

Való igaz, a szociális bizottságban dolgozók, mi valamennyien, fontosnak tartottuk volna újra lefolytatni a családi pótlékról már ez évben többször lefolytatott vitát. És azt is nagyon szerettük volna, ha ennek a vitának a folyományaként, következményeként egy valóban könnyebben végrehajtható, kevesebb aggodalomra és fenntartásra okot adó, társadalmilag igazságosabb családipótlék-rendszer alakul ki. És ezt a mostani beterjesztést valamennyien úgy fogadtuk csak el, mint egy átmeneti rendelkezést.

Nem akarom megismételni Béki Gabriella szavait vagy azokat az érveket, amelyeket Pusztai képviselő asszony mondott el, való igaz, hogy egy jobb, hatékonyabb rendszert kell a családi pótlékban is bevezetni és ez a rendszer, amelyre vonatkozó törvényjavaslat most elénk került, nem ezt ígéri. Ennek tehát a módosítása nemcsak most a törvényhozás során, hanem a későbbiekben a gyakorlatban is mindenféleképpen szükséges lesz, és a Pénzügyminisztérium és a kormány nem tekinthet el attól, hogy az adórendszert újra áttekinti, és korábbi ígéretének és a kormányprogram szövegének megfelelően is családi típusú adózás irányába mozdítja el.

Itt szeretnék még egy általános megjegyzést tenni, mert valószínű félreértést okozott mindaz, ami a szociális bizottságban a családi pótlékról és az adózásról elhangzott. Mi, kormánypárti képviselők azt állítottuk, hogy a családipótlék-rendszer nem helyettesítheti az adórendszer funkcióját. Nem a családipótlék-rendszer feladata az, hogy a Magyarországon meglévő nagyon jelentős jövedelemkülönbségeket, amelyeket az adózás sem tud csökkenteni, önmagában korrigálja.

Egyetértünk azzal, hogy az adórendszernek különösen ha a családi típusú adórendszer irányába mozdul el az eltartottak számát, az eltartottakra vonatkozó jövedelemviszonyokat és egyéb megfontolásokat is érvényesítenie kell. E tekintetben sincs tehát köztünk ellentmondás.

S az is való igaz, hogy akkor, amikor erről a törvényjavaslatról kormánypárti képviselőként gondolkodtunk, egyetlen szempont vezetett csak bennünket: jobbnak találtuk, mint azt a változatot, amit az év első felében megszavazott a parlament, hiszen sajnos azokat a módosító javaslatokat, amelyeket beterjesztettünk, nem a kormány akceptálta, hanem az Alkotmánybíróság vette tekintetbe a döntései során.

Ez a javaslat tehát, mint ahogy arról miniszter úr is szólt, számos tekintetben korrekciót tartalmaz. Egyrészt az egygyerekesek családi pótléka tekintetében egy fontos változást, másrészt az eltartottak között figyelembe vehető családtagok száma tekintetében nagyon fontos módosulás az, hogy nem kell egy féléves jövedelemcsökkenésnek bekövetkeznie a családban ahhoz, hogy újból igényelhessék a családi pótlékot. A családi pótlék bizonyos esetben visszamenőlegesen is jár, és tulajdonképpen az is egy fontos változás, hogy a korábbi törvényben szereplő vagyoni feltételeket is aggályosnak tartotta az Alkotmánybíróság, és ezek most nem szerepelnek a kormány javaslatában.

Természetesen képviselőtársaim megbízásából én sem hallgathatom el: fájlaljuk, hogy nincs a törvényben olyan passzus, amelyik lehetőséget adna arra, hogy évenkénti parlamenti viták nélkül tudjuk a jövedelemhatárt valorizálni. Azt hiszem, ez még korrigálható.

Nagyon nehéz szívvel vettük tudomásul ami ugyancsak elhangzott Béki Gabriella hozzászólásában , hogy mindaz, amit a magasabb jövedelműeknél megtakarítunk, nem kerül át az alacsony jövedelmű családokhoz, hiszen nem változott a kifizethető családi pótlék összege egyik jövedelemkategóriában és egyik csoportban sem.

És valóban mi is fájlaljuk azt a költségvetés ismeretében, hogy az önkormányzatok rendelkezésére álló, családi támogatásokra fordítható szociális források nem bővültek kellő mértékben. Ezért ennek a jövedelemigazolásos rendszernek is egy nélkülözhetetlen feltétele az, hogy az önkormányzatoknál a jövedelmi és a vagyoni helyzet figyelembevételével tudjanak pótlólagos családi támogatásokat adni a gyerekes családoknak.

Szeretném azt is elmondani, hogy mi is kezdeményezni és támogatni fogjuk mindazokat a javaslatokat, amelyekre már történt itt utalás, így a fogyatékosok helyzetét könnyítő, fogyatékos gyerekeket nevelő családok támogatásának a bővülését, valamint az egyedülállókra vonatkozó kedvezőbb szabályokat.

Szeretném befejezésül elmondani azt, hogy nem akarok köd ellen harcolni, és olyan javaslatokkal szemben érvelni, amelyek nincsenek benne a kormány által beterjesztett változatban. Azonban pénzügyminiszter úr egy másik törvény beterjesztése kapcsán elmondta, hogy támogatni fogja a kormány a vagyoni feltételek újbóli vizsgálatát. Nagyon határozottan szeretném leszögezni egyfelől azt, hogy ez értesüléseink szerint nem a kormány álláspontja, hanem egyelőre a pénzügyminiszter úr véleménye; és szeretném azt is nagyon határozottan leszögezni, hogy nem fogunk támogatni ilyen módosító indítványokat, vagy ha ez bekerül a törvénybe elfogadott módosító indítványként, akkor a törvényjavaslat egészét sem.

Azt sem tartjuk elfogadhatónak erről is esett már itt szó , hogy a kormány esetleg a maradványgyerekek dolgát kormányrendeletben és nem a törvényben kívánná elintézni. Azt gondoljuk, hogy semmilyen jogszűkítésre nincs lehetősége a kormánynak. Ha e tekintetben lépéseket kíván tenni, akkor az csak törvényben kerülhetne szabályozásra. Erre vonatkozó javaslatok támogatását pedig nem kívánják képviselőtársaim vállalni.

(10.40)

Összegezve: általános vitára azért tartottuk alkalmasnak ezt a törvényjavaslatot, mert kedvezőbb a korábban megszavazott változatnál. Átmeneti megoldásként tudjuk elfogadni, és csak olyan jelentős korrekciókkal, amelyek már a korábbi felszólalók mondandójában és az én hozzászólásaimban is elhangzottak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)