Győriványi Sándor (FKGP)
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr! Mélyen tisztelt Országgyűlés! Jó érzés volt négy ellenzéki hangvételű képviselői hozzászólást hallani most itt az Országgyűlésben. Ezeket szeretném most folytatni, amikor a családi pótlékról és a családok támogatására szolgáló korábbi törvényeket módosító, T/1605. számú törvényjavaslat tárgyában teszem meg a Független Kisgazdapárt részéről észrevételeimet.
Egy éven belül immár másodszor foglalkozik az Országgyűlés a családi pótlék csökkentésének kérdésével. Csökkentésről kell beszélni, és nem valamilyen érdemi rendszer módosításáról, mivel a törvényjavaslat, éppen úgy, mint az Alkotmánybíróság által elutasított stabilizációs törvényrész esetében egyetlen célt szolgál: lefaragni azokat a kötelezettségeket, amelyeket a családi pótlék fizetése az államháztartás számára jelent.
A pénzügyi kormányzat ezt a kérdést kellő tálalás érdekében már áprilisban igyekezett becsomagolni, hivatkozva arra, hogy a cél csupán az igazságos közteherviselés megteremtése, magyarán, azok ne kapjanak családi pótlékot, akiknek anyagi helyzete ezt nem teszi indokolttá. Idáig a változtatás logikája még elfogadható is lenne. De az már korábban is egyértelmű volt, hogy a társadalom elszegényedése mellett ebből lényegi megtakarítás nem fog bekövetkezni. Az esetleges megtakarítás is gyakorlatilag csak abból ered, amit a rászorultaktól vesznek el.
Mindenesetre el kell ismerni, hogy az Alkotmánybíróság döntésének, amely a családi pótlék változtatására vonatkozó korábbi törvényrész végrehajtását megakadályozta, volt annyi pozitív hatása is, hogy a jelenleg benyújtott törvényjavaslat alapján törlésre került néhány olyan durva igazságtalanság, amelyet az előző törvény még tartalmazott.
A jelen törvényjavaslat indoklása leszögezi, hogy az Alkotmánybíróság döntései után annak érdekében, hogy a változások hatályba léphessenek, az Országgyűlésnek külön törvényben kell rendelkeznie az alkotmányos követelményekkel is összhangban levő szabályozásról és a törvény hatálybaléptetéséről.
A népjóléti miniszter mint a törvényjavaslat előterjesztője akkor járt volna el logikusan, ha az 1995. évi XLVIII. törvény idevonatkozó részét hatályon kívül helyezteti és egységes szövegben hozza a parlament elé. Úgy látszik azonban, hogy a kormányzati munkában a szakmai presztízskérdések fontosabbak, így ismét szaporítani fogjuk az áttekinthetetlen, a módosítások módosítását jelentő törvények számát.
A törvényjavaslat érdemi részére térve elöljáróban szeretnék visszatérni arra a gondolatra, amely a költségvetési vita során hangzott el. A pénzügyminiszter úr az expozét követő felszólalásokra válaszolva részletesen kifejtette, mi a különbség a rövid távú és a hosszú távú gazdasági célok között. Óva intett attól, hogy a rövid távú szempontok megelőzzék a hosszú távú elképzeléseket, mondván, ezzel éppen a jövőt tennénk tönkre. Az expozéban büszkén sorolta, mekkora összegeket költ a kormány a hosszabb távú célkitűzések megalapozására. Éppen ezért döbbenetes számomra, hogy a kormányzat nem akarja észrevenni: a gyermeknevelés az ország, a társadalom egyik legfontosabb hosszú távú érdeke. Lehet itt rövid távon takarékoskodni, de ez a takarékosság később nagyon sokba kerülhet. Az elöregedés veszélye már ma is komoly fenyegetés, a rövid távú stabilizáció a jövő destabilizációjához vezet.
De nézzük újra részleteiben a törvényt. A törvényjavaslat 1. § (1) bekezdése a családi pótlék fizetésének határául nettó 19 500 forint egy főre eső havi illetményt állapít meg. Az 1995. évi XLVIII. törvényben ez az érték 17 000 forint volt, azaz 14,7 százalékos növekedést vett figyelembe az 1995. évben. Ez nagyjából valóban megfelel az 1995. évi átlagos bérnövekedésnek, csak éppen a korábbihoz hasonlóan azt nem veszi figyelembe, hogy a társadalmi szinten számított létminimum ugyanitt húzódik meg.
Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a fizetendő táppénz viszont már 18 000 forint feletti egy főre jutó jövedelem esetén csökken és ne felejtsük el, az éves inflációt teljesen figyelmen kívül hagyva, az 1993-as alapértékeket használja a törvény , egyértelmű, hogy már széles rétegek számára megszorítást jelentve ezáltal.
Kétségtelen, hogy a gyerekes családok nem fognak szervezetten tiltakozni. Itt nem kell sztrájktól tartani. Legfeljebb a gyermekvállalási kedv csökken, azaz nyugodtan lehet a családok terhére takarékoskodni. Fel sem merült, hogy más területekhez hasonlóan a megtakarítást a támogatás értékmegőrzésére fordítsák. De ha ezt nem teszik, akkor legalább illett volna a törvény ellentmondásait kiküszöbölni, azaz a törvényalkotónak ki kell mondania, hogy az inflációs értékcsökkentést is a családok viselik, a törvény 6. §-a, melyet az 1993. évi V. törvény 3. §-a állapított meg, nem érvényes. Az Országgyűlés éppen arról dönt, hogy az adott paragrafussal ellentétben semmilyen módon nem kívánja emelni, sem differenciáltan, sem ütemezve, a családi pótlék összegét.
(10.50)
Az év eleji törvényalkotás óta éppen elég idő állt az illetékes szervek rendelkezésére, hogy alaposan átgondolják a törvényt, illetve a végrehajtás egyes részleteit. Már az 1995. évi XLVIII. törvény vitája során jeleztük, hogy rendkívüli módon elbürokratizált az igénybejelentésnek a törvényben rögzített rendszere. Arról nem is beszélve, hogy az évenkénti érvényesítés adminisztrációs költségeit sem becsülte fel senki.
A rendszer a törvényjavaslattal sem változott. A költségek pedig tekintve, hogy a költségvetés tárgyalásánál hiányzik a társadalombiztosítás költségvetése ugyancsak nem állapíthatók még meg. Az igényjogosultság megállapítása az esetek döntő többségében a munkáltatókon keresztül történhet, hiszen ők tudják a bérből élők jövedelmét igazolni.
Közel másfél millió kérelem elbírálása évente túl nagy munka. Mint már elmondtuk, bőven elegendő lenne az egyszeri igénybejelentést követően csak a változások nyomon követése, azaz a munkáltatókat kötelezni a jövedelmek ellenőrzésére és annak jelzésére, ha valaki kiesik a megadott jövedelemhatárok közül.
A törvénymódosítás rendkívül egyszerűen intézi el az adatok valódiságának megállapítását is, amikor a családra vonatkozó adatok ellenőrzését a települési önkormányzat jegyzőjére, a jövedelemre vonatkozó adatok ellenőrzését az APEH-re bízza igaz, azzal a megkötéssel, hogy ezt a családi pótlékot folyósító szerv megkeresésére kell végezniük.
Meg vagyok győződve arról, hogy igazában senki sem gondolta át a folyamatot. A települési önkormányzatok ugyanis nincsenek felkészülve ilyen feladatra, különösen akkor, ha ez tömegesen jelentkezik. A népesség-nyilvántartás adatai nem eléggé megbízhatóak. Rengeteg az ingázó vagy ideiglenes lakásba bejelentett, így esetenként több önkormányzat között lehet csak a kérdést rendezni. Az sem világos, hogy az egyedi ellenőrzési kéréseknek hogyan fog az APEH a jövedelem esetében eleget tenni. Mindenképpen szükség lenne a rendszer teljes kialakítására és megszervezésére.
Többen jelezték már nem akarok itt most részletesen szólni róla, magam is két tucat levelet kaptam fogyatékos gyermekek szüleitől hogy a legkülönbözőbb helyzetek alakulnak itt ki. Vannak olyan esetek, amikor valakinek a lánya 17 éves korában lett súlyosan beteg, és a nyugdíjba kerülő szülők számára nem biztosított, illetve nem eléggé, nem megfelelően preferált a gondoskodás. Más esetekben más nehézségek merülnek fel. Ezeket szinte egyenként is meg kellene vizsgálnia a megfelelő egészségbiztosítási, illetve nyugdíjbiztosítási szerveknek.
Visszatérve a pénzügyminiszter úr költségvetési expozéjára: világossá vált, hogy bármennyire károsnak tartjuk a családi pótlék csökkentését, a pénzügyi kormányzat ragaszkodik ennek törvényi elfogadásához. Ilyen körülmények között csak abban lehet reménykedni, hogy a törvény megfelelő módosítással, módosításokkal olyanná formálódik, ami az ország számára a lehetséges legkisebb zavart okozza.
Az ellenzék és pártja, a Független Kisgazdapárt nem fogja elfogadni ezt a törvényt.
Köszönöm szépen. (Taps a Kisgazdapárt padsoraiban.)