Szilágyiné Császár Terézia (KDNP)

1995. november 20.

DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Igen kalandos és szomorú története van a most előttünk lévő törvénytervezetnek, amely a családi pótlék rendszerének átalakításáról szól. Szomorú azért, mert március 12-e óta bizonytalanságban és kétségbeesésben tartotta a családok jelentős részét, és olyan negatív folyamatokat indított el a társadalomban, amelyek hosszú távra hatnak és amelyek már visszafordíthatatlanok.

Én emlékszem a Bokros-csomag ezen részéről folytatott igen élénk vitára és úgy tűnik, hogy most is erre kell számítanunk , de különösen Mécs Imre képviselőtársam felszólalása hagyott bennem igen mély nyomot. Kiállt az alanyi jogon járó családi pótlék mellett nyilván azért, mert ő maga is több gyermeket nevel , de az a mondata, amikor fölkérte a kormányt, gondolja meg, hogy a Bokros-csomag ezen részét visszavonja, hogy ne kelljen utólag szégyenkezni, nem valósult meg. Hát, azt gondolom, van miért szégyenkezni.

Biztos vagyok abban, hogy nagyon sokan közülünk, képviselők közül, különösen azok, akik elmaradott válságtérségekben élnek, nap mint nap tényként élik meg, hogy hihetetlen mértékben nő az elszegényedés, különösen a gyermekeket vállaló, gyermekeket nevelő családokban. Pedagógus ismerőseinktől hallhatjuk, az iskolákban tapasztalják, hogy ma már nemcsak mennyiségi, hanem minőségi éhezés is jelentkezett. Minden harmadik gyermek Magyarországon a létminimum alatt él. Hazánkban tehát a szegénységnek gyermekarca van.

Az előre látható mondják sokan, szociálpolitikusok is , hogy ha a családi támogatásokat, például a családi pótlék alanyi jogon való adását megszüntetjük, elvonjuk, akkor még kevesebb gyermek fog születni, különösen a középréteghez tartozó családokban. Nálunk tehát a népesség fogyása a népesség további elöregedésével fog járni. Magyarország tehát tudom, sok más modern társadalomhoz hasonlóan, ami persze nem lehet vigasz számunkra és példaértékű sem demográfiai katasztrófa előtt áll, még akkor is, ha ezzel oly sokan nem akarnak szembenézni. Természetes, hogy minden, hozzánk hasonló országban, erre az igen súlyos kihívásra másképpen felelnek. A mi szociálliberális kormányunk eddig korábbi ígéreteivel, korábbi programjában megfogalmazottakkal ellentétben, a gyermeknevelés feltételrendszerének leépítésével, a demográfiai folyamatokkal kapcsolatos struccpolitikával válaszolt, miközben hallottuk a legtöbb európai államban ma is alanyi jogon jár a családi pótlék és a rászorultaknak még plusztámogatásokat is adnak.

Így, úgy tűnik ma már, hogy csupán abban reménykedhetünk mi, kereszténydemokraták, hogy ennek a nemzetnek lesz majd valamikor egy olyan kormánya, amely aktív népesedéspolitikát fog folytatni, amely fel fogja ismerni, hogy nem szegénypolitika, hanem esélyegyenlőséget és a gyermekvállalás szabadságát biztosító valódi szociálpolitika kell, mert szegénypolitizálással megszűnik a népesedéspolitika és megszűnik a családpolitika is.

Az előttünk lévő törvényjavaslat a bokrosi államháztartási reformok kudarcának tipikus példáját mutatja. Ma már nemcsak a szociálpolitikus szakemberek számára, hanem valamennyiünk számára világos, hogy a szociális ellátórendszer néhány eleme újragondolásra és természetesen átalakításra szorul.

(11.20)

Ugyanakkor teljesen jogos az a társadalmi igény is, hogy ezen juttatási rendszerek mindig kiszámíthatóak legyenek, hogy biztos jövedelemkiegészítő forrást nyújtsanak, hogy a társadalom arra rászoruló tagjai mindig világosan előre lássák, hogy mely esetekben számíthatnak a társadalmi szolidaritás megnyilvánulásaként szociális segélyre, társadalombiztosítási járulékra, gyermektámogatásokra vagy anyasági juttatásokra.

A bokrosi reformdüh azonban bár alapvetően helyes célt tűzött ki maga elé megtörte márciusban ezt a logikai sort, és az értékelést, elemzést, majd a javaslatok vitájának értékelését kihagyva, rögvest az át nem gondolt ötletek megvalósításához kezdett március 12-én.

A szociálpolitikusi, szakmai közvéleményen túlmenően azonban mondhatnám azt is, hogy hál'istennek a törvényjavaslattá, majd elfogadott törvénnyé előlépett ötletroham az ettől sokkal súlyosabb fórumokon: a társadalom és az Alkotmánybíróság előtt is megbukott.

Az előttünk lévő törvényjavaslat most a bukás tényét próbálja leplezni, szépíteni azzal, hogy az alapvetően helytelen kiindulópontot megtartja, és számos ponton alkalmazkodik az akkor elhangzott kritikai észrevételekhez. Éppen ezért szinte minden, ami az előttünk fekvő módosító javaslatban szerepel, azt kell mondjam, hogy alapvetően jó és dicséretes, hiszen az előző változat hibáinak a javítását szolgálja. Ugyanakkor egyetlen nagy hibája van ennek a benyújtott törvényjavaslatnak, mégpedig az, hogy nem dob mindent sutba, és megtartja a mérhetetlen jövedelmek mérésén alapuló, rászorultsági elvű családipótlék-rendszert.

A családi pótlék alanyi jogának megvonása egy szerzett jog eltörlését jelenti, és ami még súlyosabb: azzal a társadalompolitikai üzenettel, hogy a magyar kormány és állam nem tekinti magát többé érdekeltnek, sem pedig felelősnek a gyermekek sorsáért, jelenéért, a magyar társadalom jövőjéért. A nem minden gyermek után járó nevelési hozzájárulás ugyanis a társadalmi igazságosság hamis látszatát kelti, a társadalom kettészakítását eredményezi a még éppen támogatandókra és az arra már nem méltókra.

A tehetősebbek nagyobb közteherviselésének igényét viszont meg sem kísérli kielégíteni, hiszen tőlük valójában nem ezzel a módszerrel kellene és lehetne több állami bevételre szert tenni. Ha már a családi pótlékról beszélünk, például azzal, ha Bokros miniszter úr a márciusi csomagja helyett elkészített volna egy modern adóreformot, és ígéretéhez híven 1996. január 1-jétől bevezetné a családi jövedelemadózást, és ha még akkor is tapasztalna egyensúlytalanságot, akkor talán el lehetne gondolkodni rajta, hogy a családi pótlékot adóztassuk meg. Ez lehetne a megoldás a gyermekvállalás ösztönzésére, a gyermeknevelés támogatására.

Többen elmondták előttem, hogy a jogalkotó a támogatásból most a középrétegek jelentős részét zárja ki, ugyanakkor a bennmaradtak számára szegénységi csapdát állít, visszatartva őket és ez a legnagyobb bűn a többletjövedelem megszerzésének igényétől is. A tervezet szerint a jövőben annak adunk családi pótlékot, akinek alacsony jövedelme ezt indokolttá teszi, elfelejtve, hogy a családi pótlékkal nem a szülőket, hanem a gyermekeket kötelessége támogatni az államnak, hogy a családi pótlék, a gyes, a gyed a tb kasszájába befizetett, nem is olyan alacsony járulékok nyomán biztosítási és nem rászorultsági alapon jár, nem afféle méltányossági alapon adott szociális támogatás. Mert ha van ilyen, akkor azt tereljük a szociális szférába.

Ez az intézkedés most megosztja a gyermekeket attól függően, hogy mekkora a szülők igazolható jövedelme, miközben borzasztóan szűk az a réteg, amelynek bevétele pontosan nyomon követhető. Az intézkedés tehát egyértelműen ismét a bérből és fizetésből élőket sújtja.

De nézzük a tervezetet részleteiben, vegyük sorra az előnyöket, mert azok is vannak. Jó, hogy az egy főre jutó nettó havi jövedelem 17 ezer forintról 19,5 ezer forintra emelkedett, mindazonáltal a körülbelül 15 százaléknál kevesebb emelés még arra is kevés, hogy a gyermekek után a létminimum alatt élő családok mindegyike kaphasson családi pótlékot. Jó lenne persze, ha lenne hivatalos létminimum-számítás.

Jó, hogy az egy főre eső jövedelem számításánál figyelembe vehető a közös háztartásban élő azon rokon is, akinek eltartása a szülő kötelessége és a tartási kötelezettségének eleget is tesz. Jó, hogy lehetővé válik a jövedelemnyilatkozatban megadott adatok ellenőrzése és hogy meghatározásra került az ellenőrzést végrehajtó szerv is. Kifejezetten romboló hatású ugyanis az olyan törvény, amely juttatásokat jogosultságokhoz köt és világossá teszi, hogy senki nem jogosult a bevallás ellenőrzésére. A Bokros-csomag idevágó részének eme hiányossága itt tehát pótlásra került.

Kérdés azonban, hogy a települési önkormányzat ezen újabb jelentős feladat elvégzéséért kap-e ellenszolgáltatást, és ha igen, az megfelelő összegű-e. Mennyi lehet vajon ez az összeg? Nagy kérdés az is, hogy az APEH vajon valóban képes lesz-e mérni a családi jövedelmeket, amikor még az egyéni jövedelmek mérése és ellenőrzése is megoldhatatlan feladat elé állítja a hatóságot. És ez vajon mennyibe kerül?

Ennyi dicséret után már csak egyetlen hiányosságról kell szólnom, arról, hogy a törvényjavaslat mint már említettem nem helyezi hatályon kívül a mérhetetlen jövedelmek mérésén alapuló, rászorultsági elvű családipótlék-rendszert. Mindenki tudja talán még az APEH-et felügyelő pénzügyminiszter úr is , hogy a magyar jövedelembevallások és a tényleges jövedelmek között bizony igen nagy lehet az eltérés. A támogatott rendszer viszont egyértelműen csalásra és teljesítmény-visszatartásra ösztönöz. Csalásra, hogy a család kimutassa, mégis jogosult a családi pótlékra. Ha a családok szilárd erkölcsi alapját az utóbbi évek, hónapok tapasztalatai még nem rendítették meg, akkor majd "pusztán" a teljesítményüket fogja visszafogni. Ha például egy kétgyermekes családban a férj és a feleség nettó összjövedelme 77 ezer forint, és mondjuk a férj kap 4 ezer forintos fizetésemelést amire persze nincs remény , a családot összességében a családi pótlék kiesése miatt 360 forint veszteség éri.

"Dolgozz keveset, nem lesz baleset!" tartja a szocializmusbeli jótanács, ami a jelek szerint a szociálliberális kormány ízlésével is egybeesik. Véleményünk szerint tehát a törvényjavaslat jó irányba mutat, csak nem megy elég bátran végig az úton. Pedig ha ezt tette volna, akkor a törvényjavaslat szövege is lényegesen rövidebb lett volna. Például annyi, hogy: "Az Országgyűlés a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény 61-69. §-át hatályon kívül helyezi", és akkor mi, kereszténydemokraták is igennel szavaztunk volna. Így viszont ezt az egyetlen módosító indítványunkat nem fogjuk benyújtani és nemmel fogunk szavazni.

A pénzügyminiszter úr bízva abban természetesen, hogy a tervezet elfogadásra kerül bár remélem, hogy azóta már támadtak némi kétségei , a '96-os költségvetésben családi pótlék címén már csak 85 milliárd forintot tervezett, 13 milliárd forinttal csökkentve a '95. évi összeget. Mi, képviselők, lehet, hogy csak az ellenzéki képviselők, sajnos és megint sajnos nem ismerhettük meg azt a háttéranyagot, azt az elemzést, amelynek alapján ő a költségvetés szóbeli indoklásában számokban közli, hogy mennyivel fog csökkenni a jogosultak köre. Kíváncsi lennék rá, hogy például a népjóléti miniszter úr rendelkezésére is ezek a számok állnak-e. Kíváncsi lennék rá, hogy ezek a számok hitelesek-e és megbízhatóake. Honnan lehet ma pontos jövedelemkimutatásokat beszerezni?

Hogy sok-e vagy kevés ez a 85 milliárd, az persze nézőpont kérdése.

(11.30)

Azt gondolom, hogy a pénzügyminiszter úrnak nagyon sok, remélem, a népjóléti miniszter úrnak borzasztóan kevés. Sok lehet annak is, akinek ez zsebpénz csupán de ez borzasztóan kevés család , vagy éppen a családfő havi italellátását biztosítja.

Itt álljunk meg egy pillanatra! Nem a szülőknek: a gyermekeknek adjuk a családi pótlékot. Talán jó lett volna inkább olyan technikákon gondolkodni, hogyan juthatna el a sarki kocsmák helyett például valóban a gyermekhez a nekik szánt összeg. Azoknak is borzasztóan kevés, akiknek a hónap vége felé és itt a középrétegre gondolok a lakásépítési kölcsön, az egyre emelkedő közüzemi díjak, egy-egy tartós gyermekbetegség gyógyszereinek a kiváltása vagy esetleg egy négyezer forintos gyermekcipő megvásárlása után már a szomszédba kell menni kölcsönkérni, hogy tejet és kenyeret tudjanak venni a gyermekük számára. Különösen igaz ez az országnak azokra a vidékeire köztük a mi megyénkre, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére , ahol többszörösen hátrányos helyzetben nyomorognak ma már családok. Így én az ő nevükben is tiltakozom, és kérem a törvénytervezet visszavonását. Tisztelettel és alázattal kérem képviselőtársaimat Béki Gabriellát, Mécs Imrét , hassanak oda, hogy a frakciójuk "nem"-mel szavazzon. És kérem azokat a szocialista képviselőket, akik velem együtt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből vannak itt, hogy "nem"-mel szavazzanak erre a törvénytervezetre. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)