Varga Mihály (Fidesz)

1995. november 20.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! A kormány márciusi intezkedéscsomagja kétségkívül a legsúlyosabb csapást a szociális ellátórendszerre kívánta mérni. A csapás több szempontból is váratlan volt a társadalom, a lakosság számára. Egyrészt azért volt váratlan, mert a korábbi választási ígéretek nem ezt támasztották alá, nem erre számított az a választói réteg, amely a kormánypártokat juttatta kormánypárti pozícióba. Hiszen korábban alanyi jogon járó családi pótlékról szólt az ígéret, értékálló, szélesebb kör számára elérhető gyermeknevelési támogatásokról, a kisnyugdíjasok számára ingyenes gyógyszerellátásról, és így tovább.

Váratlan volt azonban ez az intézkedéscsomag az előkészítetlenség miatt is. Ez a csomag ugyanis nem volt semmilyen tekintetben előkészítve. Nemcsak abból a szempontból, hogy semmiféle hatástanulmány, háttértanulmány nem előzte meg ennek a csomagnak a létrejöttét, hanem olyanok láttak a szociális ellátórendszer átalakításához, akik igazából csak pénzügyi szemlélettel nézték az ellátórendszer átalakítását.

A kormány nemcsak ezeket a mulasztásokat követte el ebben a tekintetben, hanem az előkészítés tekintetében nem volt semmiféle egyeztetés a szociális partnerekkel, az érdekképviseletekkel, sőt bizonyos tekintetben még a Népjóléti Minisztériummal sem. Azt hiszem, az a tiltakozás, az a politikai és emberi tisztesség, amit az akkori népjóléti miniszter lemondása tükrözött, lényegében ezt támasztja alá. Az már csak politikatörténeti kuriózum, tisztelt Ház, hogy a legnagyobb kormánypárt frakcióvezetője még vasárnap arról beszélt, hogy nem lesznek megszorító intézkedések, a társadalomnak nem kell ilyenre számítania, majd hétfőn már arról beszélt, hogy nincs más választása a kormánynak, megszorító intézkedésekre van szükség. Ez tehát élesen ellentmond minden olyan feltételezésnek, tisztelt Ház, hogy itt előkészített, tervszerűen átgondolt csomagról beszélhetünk.

A nyár elején úgy tűnt, hogy az alkotmánybírósági döntések részben megálljt parancsolnak annak a kormányzati törekvésnek, amely az ellátórendszer átalakítását alkotmánysértő lépésekkel kívánja megtenni. Emlékezzünk vissza, tisztelt Ház, hogy mi szerepelt abban a nevezetes márciusi javaslatban a családi pótlékra vonatkozóan! Egyrészt bejött az a fajta limitálás, amely ebben a javaslatban is újraéledt más formában: egyfajta jövedelemkategória, jövedelemhatár fölött nem jár családi pótlék. Akkor még 17 ezer forintnál lett volna meghúzva a határ.

Továbbá volt két olyan szempont, amit már akkor sem igazán értettünk. Az egyik szempont, hogy 10 millió forintnál értékesebb ingatlan fölött, vagy pedig 2 millió forintnál értékesebb személygépkocsinál nem jár családi pótlék. Ez véleményünk szerint teljes mértékben összekeverte a pénzügyi, adózási, szociális ellátórendszeri szempontokat ebben a javaslatban. Hiszen, ha valaki utánaszámolt volna már akkor, hogy milyen kört érint a családi pótlék vonatkozásában az utóbbi két megszorító javaslat, akkor könnyen ki tudta volna számolni azt, hogy a 10 millió forintnál értékesebb ingatlan azon családoknak, akiknek családi pótlékra is van jogosultságuk, mindössze 1,6 százalékát érinti, tisztelt Ház. A 2 millió forintnál értékesebb személygépkocsi 0,8 százalékot érintett volna a családipótlék-ellátásban részesülőknél. A jövedelmi és a vagyoni korlát együttes alkalmazása tehát teljes mértékben alkalmatlan lett volna arra a szándékra, amire a kormány ezt javasolni kívánta.

Érdemes fölhasználni ezt a vitát, tisztelt Ház, arra is, hogy néhány közkeletű, a családi pótlék jelenlegi rendszerével szemben megfogalmazott állításokra is reagáljunk. Ebben jómagam is osztom miniszter úr véleményét segítségünkre lehet az a tanulmány, az a kutatási eredmény, amelyet a Pénzügyminisztérium megbízásából a Társadalomkutatási Informatikai Egyesülés röviden: Tárki készített a családi támogatások reformjáról. Csak zárójelben jegyzem meg, tisztelt Ház, hogy jó lett volna, ha erről az országgyűlési képviselők is kapnak valamilyen tájékoztatást. Talán valamivel megalapozottabb és érdemibb lenne ez a vita, amely ma az ellátórendszer módosításáról szól. Még most sem késő.

Az egyik közkedvelt, közkeletű nézet volt és gyakran hangzott el mind az Országgyűlésben, mind a sajtóban , hogy a családi pótlék rendszere, a családi támogatások nem is azokat támogatják, akik rászorulnak, nem segítik azokat, akik rászorulnak. Sőt: rossz az ellátórendszer, mert nagymértékben azokat nem éri el, akik igazából rászorulnak.

Az is elhangzott ebben a Házban, hogy nem a szegényeket segíti a családi pótlék rendszere. Nos, tisztelt Ház, ebből a kutatási eredményből, azt hiszem, fehéren feketén kiolvasható, hogy ez a rendszer a maga valóban nem százszázalékosan optimális megoldási keretei között is törekedik arra, hogy valóban a rászorultakat segítse.

A Tárki vizsgálata tíz jövedelmi kategóriába osztotta a családokat, és ennek alapján vizsgálta, hogy az egyes jövedelmi kategóriákba eső családok milyen mértékben veszik igénybe a családipótlék-ellátást. Ebből a vizsgálatból, tisztelt Ház, az a meglepő eredmény jött ki, miszerint a családi pótlékban részesülő családok nagyobb részben szerepelnek az alsó jövedelmi kategóriákban, mint a felsőkben. Ez a kutatási eredmény megerősíti azt a véleményünket, hogy a rendszer a maga fogyatékosságai között ma is igyekszik valamiféle rászorultsági elvet érvényesíteni. Ugyancsak ez a vizsgálat bizonyította be szerintem, hogy a családi pótlékban részesülő, azaz gyermekes háztartások szegénységi rátái magasabbak a gyermektelenekéinél. Vagyis valóban, tisztelt Ház, valóban a szegényeket próbálja ha ezt a kategóriát lehet valamiféle relatív mutatóhoz kötni a családi pótlék rendszere jelenleg is támogatni. Ez a kutatás igazolta azt a korábban megfogalmazott állítást is, miszerint a gyermekszám növekedésével együtt nő a szegénység mértéke is egy-egy adott családnál, azaz a gyermekesek jövedelme alacsonyabb az átlagosnál.

Mi következik ebből, tisztelt Ház? Véleményünk szerint két következtetés mindenképpen adódik ebből. Az egyik, amit a vizsgálat igazolt, miszerint a családi támogatások többé-kevésbé a rászorultság irányába hatnak. Azaz a társadalom jövedelemegyenlőtlenségeit próbálják a maguk szerény eszközeivel valamilyen mértékben kiegyensúlyozni.

(11.40)

Másrészt leszűrhető ebből a vizsgálatból, hogy minél több gyerek él egy családban, a családi pótlék rendszere annál nagyobb szerepet játszik a család költségvetésében, a család jövedelmében. Azaz a gyermekszámmal együtt nő az állami segítség mértéke egy-egy adott családban. Nos, véleményünk szerint, bár ez a tanulmány, felmérés '95. júniusában készült és nem '95 márciusát megelőzően mert a kormány utólag próbált valamilyen igazolást kapni véleményünk szerint ahhoz az intézkedéssorozathoz, amit '95 márciusában elkezdett , még most sem késő ezekből a vizsgálatokból a megfelelő tapasztalatokat levonni.

Ugyanilyen közkedvelt állítás volt mind tavasszal, mind mostanában, hogy a magyar jóléti rendszer egyfajta koraszülött jóléti rendszer, amely a bruttó hazai termékhez képest az indokoltnál jóval magasabb arányt fordít a szociális ellátórendszerre, így a családipótlék-rendszerre is. Elhangzott az az érv is, hogy ez az alanyi jogon járó családipótlék-rendszer nemzetközi összehasonlításban sem megengedhető, ilyen összehasonlításban sem állja ki a próbát. Nos, tisztelt Ház, szerencsére azért többféle összehasonlítás áll rendelkezésünkre abban a tekintetben, hogy nemzetközi összehasonlításban, főleg európai országok tekintetében milyenfajta megoldási rendszert alkalmaznak a családipótlék-ellátásban. Ez alapján, ha szomszéd országokkal hasonlítjuk össze Magyarországot, tehát az átalakuló kelet-európai országokkal, akkor találunk példát alanyi jogosultságra és találunk ellenkező példát is erre. Vagyis ezekből a példákból a magyar megoldásra nem lehet semmiféle analógiát találni. Ha azonban összehasonlítjuk a nyugat-európai megoldásokkal, amelyek hosszabb időszak alatt alakultak ki, és valamilyen módon törekedtek arra, hogy ezek a megoldások összhangban legyenek egy-egy ország teherbíró képességével, nemzeti jövedelmével, akkor általában azt állapíthatjuk meg, hogy az országok többségében fenntartották az alanyi jogosultság elvét.

Hadd mondjak néhány példát, tisztelt Ház! A szomszéd országban, Ausztriában alanyi jogon jár a családi pótlék a gyermek 19 éves koráig. Tizenkilenc éves koráig jár alanyi jogon, de ha tovább tanul, akkor 27 éves koráig fizeti az állam a családi pótlékot.

Belgiumban a családi pótlék már az első gyermek után jár, mértéke progresszíven emelkedő. A családi pótlék alanyi jogon mindenkit megillet és automatikusan jár. Tehát szintén egy alanyi jogú ország.

A magyar parlamentben gyakran hozunk német példákat, nézzük meg, hogy a családipótlék-rendszer vonatkozásában mi a német megoldás. Itt igaz, hogy a családi pótlékot igényelni kell, de az igénylők számára automatikusan jár. A költségvetés fizet minden gyermek után 16 éves korig, a továbbtanulók után 27 éves korig. Nem is beszélve arról, hogy a német adórendszerben van lehetőség arra, hogy a gyermekvállalás, a gyermeknevelés költségeit el tudja számolni az adófizető. A szülők egyike évi adójából minden gyermek után 4100 márkát levonhat. Ha az arányokat próbálom összehasonlítani a magyar példával, akkor itt körülbelül az jöhetne ki, hogy körülbelül egyhavi fizetését vonhatná le minden olyan magyar állampolgár, aki gyermeket nevel. Ez a magyar adórendszerben koránt sincs meg.

Mi következik ezekből a példákból, tisztelt Ház? Ezekből a példákból véleményem szerint megállapíthatjuk, a legtöbb ország törekszik arra, hogy valamilyen módon a családi pótlék rendszere alanyi jogon járjon és törekedik arra, hogy a gyermeknevelés, a gyermekvállalás költségeit az állam a maga eszközeivel segítse. Nos, tisztelt Ház, az a javaslat, ami előttünk fekszik, ezzel gyökeresen ellentétes, nem előre, hanem hátrafelé tesz nem is egy, hanem két lépést. Úgy vélem, ha európai integrációról, Európához való felzárkózásról beszélünk, akkor ezt nemcsak különböző pénzügyi összehasonlítások tekintetében kell megtennünk, hanem a szociális ellátórendszer ezen szerepének tekintetében is.

Konstruktív és alkotmányos ellenzékiként szólnom kell arról, hogy mit tehetne a kormány ebben a helyzetben. Több dolgot is szeretne véleményünk szerint, de három dolgot mindenképpen szeretnénk javasolni. Az egyik javaslat amelyet nem teljes mértékben osztunk az egyik kormánypárti frakcióból hangzott el. Nem új javaslat, sokan megtették már korábban is: hogy a családi pótlékot vonjuk be a jövedelemadó-rendszerbe és tegyük adóköteles jövedelemfajtává.

Tisztelt Ház! Korábban ez a javaslat azért került elvetésre általában, mert a gyermekszámmal együtt növekszik az az összeg, amit támogatásként egy-egy család igénybe vehet, vagy kap az államtól. Mivel növekszik ez a támogatás, a növekedő jövedelem miatt egy progesszíven emelkedő adórendszerbe belekerülve ez a jövedelem nagyobb mértékben sújtja a többgyermekes családokat. Tehát az első fontos kifogásunk, hogy ez az adózási rendszer nem alkalmas arra, hogy ebbe a családi pótlék rendszerét be lehessen építeni. Paradox módon, ha az adórendszerbe vonnák be a családi pótlékot, az a helyzet is előállna, hogy egy állami támogatás miatt egy-egy család jövedelme csökkenne az adózással. Hiszen ha ma valamelyik adósávba beleesik egy-egy jövedelem, és ehhez hozzávonjuk a családi pótlék összegét, elképzelhető, hogy az adott illető egy magasabb adósávba kerül amiatt, tehát magasabb adókulccsal fog adózni. Vagyis érdekes módon több lesz az adója, mint korábban, a családi pótlék adóztatása nélkül, azaz csökken a jövedelme. Gondolom, hogy a javaslat megtevőinek sem ez volt az igazi szándéka, ők nem erre gondoltak, amikor ezt a javaslatot megtették. Én ma nagyon problémásnak látom az adózás megoldását a családi pótlék tekintetében.

A második megoldási javaslat a kormány számára, hogy békén hagyják a családokat, azaz nem módosít, nem változtat a családi pótlék rendszerén. Ennek a javaslatnak több előnye is volna. Egyrészt megszűnne az a bizonytalanság, ami a családok számára március óta fennáll, ami miatt jövedelmeiket, kiadásaikat nem tudják előre megtervezni. Ez mindjárt egy pozitív hatása lenne véleményünk szerint. Nyilván a kormány tevékenységét is kedvezőbben ítélnék meg ezek a családok. E javaslatnak az is előnye lenne, hogy azok az alkotmányossági kifogások, amelyeket korábban megfogalmaztunk, és amelyeket az Alkotmánybíróság helybenhagyott a családi pótlék rendszerének ilyen irányú módosításával szemben, ezeket ezzel a javaslatával a kormány nem kockáztatná meg még egyszer. Ha valakit egyszer a tűz megégetett, nem biztos, hogy jó, ha gyufával játszik. A kormány a javaslatában megpróbált olyan javaslatokat alkalmazni, ami az alkotmányossági kifogásokat csökkenti, de véleményünk szerint még mindig fennáll néhány pont tekintetében egy alkotmányossági kifogás megalapozottsága. Ennek a békénhagyásnak tehát ez az előnye is megvolna.

Harmadrészt pedig többen szóltak már előttem arról, hogy az évenkénti infláció, az inflálódás a családi pótlék értékállóságát erősen kikezdte, reálértékben ezek a támogatások csökkennek, tehát a kormány ezt az eszközt alkalmazva a családi pótlék részbeni további inflálásával szerintünk azt a pénzügyi célt, amelyet ezzel a módosítással el kíván érni, valószínűleg eredményesebben tudná megvalósítani.

A harmadik javaslat, tisztelt Ház, hogy ha már mindenképpen módosítani akar a kormány, ha már a pénzügyi kormányzat óhatatlanul szükségét látja annak, hogy a családi pótlék rendszerén módosítson és változtasson, akkor olyan módosítást kellene beterjeszteni az Országgyűlés számára, amely a hatékonysági és az alkotmányossági kritériumok próbáját valamilyen szempontból kiállná. Mint arról szóltam, ez a mostani javaslat sajnos sem egyiknek, sem másiknak nem tesz eleget teljes mértékben. Véleményünk szerint ezért olyan irányba kellene fejleszteni ezt a rendszert, amely eleget tesz ezeknek a szempontoknak, és próbálja azt a fajta elvet, azt fajta a szempontot is érvényesíteni, amely a kormány szándékaiban véletlenül szerepet játszott, azaz a rászorultsági elv vagy a különböző jövedelemkategóriák közötti differenciálás elvének megjelenítése.

Ezért harmadik ilyen megoldásként javasolnánk, hogy ha a kormány már mindenképpen módosítani kíván, akkor az olasz megoldásnak egyfajta módosított változatát vezesse be vagy építse be a családi pótlék rendszerébe. Miről szólna ez a javaslat, tisztelt Ház! Véleményünk szerint a családi pótlék összegét két összegre kellene szétbontani. Továbbra sem adnánk fel azt az elvet, hogy alanyi jogon járjon minden, gyermeket nevelő családnak a családi pótlék összege. Azonban csak egy alapösszeg illetne meg mindenkit, és egy kiegészítő összegként egy degresszív indexálással, azaz a jövedelememelkedéssel összefüggésben egyre csökkenő mértékben járna egy kiegészítő része a családi pótléknak.

(11.50)

Ezzel véleményünk szerint a hatékonysági és az alkotmányossági kifogásoknak is eleget lehetne tenni. Nem biztos, hogy ez a megoldás ma a családi pótlék jelenlegi rendszerébe teljes mértékben beépíthető.

Átnézve a mai rendszert, ezzel a megoldással kapcsolatosan is van jó néhány olyan kifogás, amely a jelenlegi megoldással kapcsolatban felhozható.

Az egyik ilyen kifogás az adminisztratív költségek nagysága. A kormány által beterjesztett törvényjavaslat erről diszkréten hallgat, és nem sokat szól arról, hogy az APEH-nál és a települési önkormányzatoknál milyen költségek keletkeznek amiatt, hogy itt a különböző jövedelemigazolásokkal és a jövedelemsávok megállapításával a családokat, a szülőket egyfajta adminisztratív munkára kényszerítjük és így tovább. Tehát a papír, az adminisztratív része nincs felbecsülve ennek a költségnek. Nyilván ezzel a megoldással is ez a veszély fennáll. Azonban, ha már ilyen irányba kíván a kormány elmozdulni, még mindig szerencsésebb, hogyha ezt a változatát alkalmazza a családipótlék-rendszer átalakításának, mintha újabb alkotmányossági és a korábban már jó néhány képviselő által megfogalmazott hatékonysági kritériumokat sérti meg.

Tisztelt Ház! Befejezésül a Fidesz parlamenti frakciójának véleményeként azt tudom megállapítani, hogy a kormány úgy látott hozzá a szociális ellátórendszer átalakításához, hogy nem mérte fel annak a következményeit, nem volt elképzelése arról, hogy az átalakítások, a módosítások során mi lesz az a végeredmény, amellyé az ellátórendszert módosítani fogja.

Úgy látott hozzá az ellátórendszer átalakításához, hogy a régit szétverve nem hozott létre semmilyen újat, ezért a Fidesz parlamenti frakciója a beterjesztett törvényjavaslatot nem fogja támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)