Sándorffy Ottó (FKGP)
SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nem értem a kormánypártok képviselőit már másodszor csinálom meg a sillabuszomat, s mindig elveszik a kenyeremet. Vajon van-e értelme ezek után költségvetésről vitatkozni? Amikor a költségvetés újbóli megnyitásában részt veszünk, az jut eszembe, vajon mikor fogjuk a pót-pótköltségvetést megnyitni. Mire való volt ez a nagy kapkodás, sietség?
(16.00)
Hiszen fel sem lehetett készülni megfelelően 6-7 törvénnyel, 700 valahány módosító indítvánnyal.
Aki azt állítja, hogy felelősséggel minden indítványról dönteni tudott, minden indítványt meg tudott vizsgálni, az enyhén szólva nem mond igazat. Azt pedig, hogy formálisan döntsön egy nemzet költségvetéséről, az ember csak felelőtlenül teheti, úgy, ahogy azt a kormánypártiak tették a költségvetés általános vitájának lezárásánál.
Még a pénzügyminiszter úr is rájátszott: felelőtlenül lemondott, felmondott; egy nemzet figyelte tehetetlen dühvel. Nekem az jutott eszembe, hogy pénzügyminiszterek jönnek, pénzügyminiszterek mennek és felelőtlenül, a magyar nép rovására azt tesznek, amit akarnak, őket senki sem vonja felelősségre. Egy vagy két évig nem csinálnak semmit, csak a fizetést és a végkielégítést veszik fel. Csak herdálják a magyar nép pénzét. Pótcselekvéssel foglalják el a szakértőket, nehogy a nemzet érdekében valamit tenni is tudjanak.
Nekem és választóimnak úgy tűnik, hogy miniszter úr költségvetési egyensúlyozása nem a magyar nép felemelkedése érdekében történik, hanem azért, hogy megmutassa a szakmának, milyen ügyesen tud egyensúlyban tartani egy költségvetést.
Szomorú, de már Medgyesy úr is erre hivatkozott és utána sorban a többiek. Közben nem vették észre, hogy a kamatok az égig szöknek. Ma már jobban jár valaki, ha pénzét forintban a bankban vagy államkötvényben tartja, mint ha kockázatot vállalva termelne esetleg. Ez kérem természetellenes. Ugyanakkor bűnbakot keres, nem is akárhol. Neki nem jó a magyar alkotmány, a magyar Alkotmánybíróság, hiszen a demokrácia drága és sokba kerül, és akiben nincs demokráciára való hajlam, az nem érzi annak szükségességét. És az egész ide vezethető vissza.
A stabilizációs csapások nem kímélnek senkit. Felesleges áldozatot kívánnak mindenkitől. A koncepció hiánya érződik a pénzügyi kormányzat munkáján, ezért kapkodunk. Nagyon nehéz lesz így a piacgazdaságba irányítani a nemzetet, hiszen ott a kiszámíthatóság a legfontosabb tényező. De ha én ma megnézem az adótáblázatot, akkor felmerül bennem a kérdés, vajon az előző táblázat rossz volt? Szó sincs róla, csak most több pénzt szeretnének kisajtolni belőlünk.
Úgy merül fel bennem a kérdés: szeretnék jobbágy lenni. Biztos, hogy pénzügyileg sokkal jobban járnék. A középkorban maximum 30-40 százalékot fizetett egy jobbágy, amikor már felvilágosultabbak voltak, akkor 40-50 százalékot, robottal együtt. Ma 80-90 százalék ez az összeg. Igaz, visszasírjuk a régi szép időket, mert akkor, ha egy pénzügyminisztert elcsaptak, az egy fejjel rövidebb lett. (Dr. Balsai István és a szónok nevet.) Sajnos, minél felvilágosultabb egy társadalom, annál többe kerül a költségvetése. Pedig állandóan az állam csökkenő szerepét mesélik, és közben a gazdaság belerokkan a nagy gondoskodásba.
A választópolgárok előbb-utóbb meg fogják kérdezni, hogy ha végrehajtjuk a megszorító intézkedéseket, vajon mi történik? Mi történik '96 júniusában, szeptemberében vagy decemberében? Erre senki egy szóval semmiféle választ nem adott. Tessék felelősséggel nyilatkozni! A magyar nép vállal értelmes nehézségeket, értelmes célokat, de nem vállal semmiféle misztifikált tényezőkre való hivatkozást.
Kérem az Országgyűlést, csak akkor fogadja el a költségvetést, ha megnyugtató választ kapunk ezekre a kérdésekre. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az FKGP és az MDF padsoraiban.)