Demeter Ervin (MDF)

1995. november 26.

DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyhetes kényszerszünet után folytatja az 1996. évi költségvetés általános vitájának a tárgyalását az Országgyűlés. A kényszerszünetnek az volt az oka, amiért az előző héten nem tudtuk tárgyalni ezt a javaslatot, hogy a kormány az Érdekegyeztető Tanácsban nem tudott megfelelő támogatást kapni, illetve megegyezésre jutni az abban résztvevő partnerekkel.

Megállapodás most sincs, mint ahogy most már a személyi jövedelemadó vitájánál szóba került, azonban ez az idő lehetőséget adott a kormánynak, hogy egy-két olyan hibáját kiküszöbölje, amit az eredeti, az általános vitában is már többen kifogásoltak.

A kormány csonka, a tb-költségvetést ismét nem tartalmazó előterjesztése ezen kiegészítés után sem a lényegről, a piacgazdasági átalakulásról, a gazdasági felzárkózásról, az európai integrálódás elősegítéséről, a nemzetközi versenyképesség növeléséről, a társadalmi stabilitás javításáról szól, hanem kizárólag a pénzügyi egyensúlyhiány és mindenekelőtt a költségvetési hiány lefaragására összpontosít.

A deficit lefaragása azonban nem lehet egy gazdaságpolitika öncélja, hanem eszköz a felzárkózásra.

A Magyar Demokrata Fórum szerint is elkerülhetetlen az egyensúlyhiány csökkentése, de gyökeresen ellentétes a véleményünk a megoldás módjáról. Ez a költségvetés egydimenziójú, a Pénzügyminisztérium közismerten egyoldalú álláspontját tükrözi, nem más, mint továbbhaladás az úgynevezett Békesi-Bokros úton.

Ez a költségvetés nem veszi figyelembe kellő súllyal, hogy nemcsak jövedelemelvonással, a kiadások lefaragásával, hanem elsősorban a jövedelemtermelő képesség erősítésével lehet és kell csökkenteni a pénzügyi egyensúlyhiányt.

A stabilizálódásnak az ország érdekeit szolgáló módja nem a keresletkorlátozás, a jövedelemelvonás, hanem a kínálatépítés. Erőteljes lépés csak a megtakarítások, a beruházások, a műszaki fejlesztés, a termelés, az export és a versenyképesség átfogó ösztönzésétől várható. A megoldás kulcsa tehát a gazdaság teljesítőképességének növelése.

(16.30)

Ha ezt a szempontot figyelembe vesszük, a beterjesztett javaslat erre igazándiból nem ad megfelelő megoldásokat. Varga Mihály képviselőtársam elmondta, pontosan ellentétes hatású ezeknek a javaslatoknak az eredménye.

Milyen szándék vezérelte, illetve milyen elvárása lehet talán a kormánynak, az Országgyűlésnek ezzel a javaslatcsomaggal? Talán az, hogy egy nagyobb társadalmi támogatottságot élvezzen ez a költségvetés.

Vajon megfelel ennek az elvárásnak ez a módosítócsomag? A kormány elszalasztotta azt az igazán járható utat, az intézményes megoldást egy nagyobb társadalmi támogatottságra, amit az úgynevezett társadalmi-gazdasági megállapodás kínált volna. Immáron több mint másfél évvel a kormányra lépése után talán már a szándékát is elfelejtette a kormány.

De ami stabil és ismét egy társadalmi támogatottságot jelenthetne a költségvetés számára, az az ár-bérmegállapodás. Erre sem került sor, ez sem született meg mind a mai napig, s az Érdekegyeztető Tanácsban nem is született erről megállapodás.

Csak fő vonalakban, hisz a részletes vitában szerdán lehetőségünk lesz megismerkedni ennek a javaslatcsomagnak az egyes elemeivel is, csak részleteit elkerülve négy fő pontban mivel kívánok foglalkozni: a bérpolitikai kerettel egy 15 milliárdos csomag került a Miniszterelnöki Hivatalhoz -; az úgynevezett háztartási tüzelőolajüggyel, ami 7 milliárd forinttal érinti a költségvetést; a bevételi oldalon előállt 19 milliárdos növekedéssel; valamint a közoktatás új finanszírozási rendszerének a kezelésével, illetve annak elmaradásával.

Az előttünk álló javaslat bérpolitikai intézkedésre 15 milliárd forintos céltartalékot képez a Miniszterelnökség fejezetében. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy nem a költségvetésben a helyére kerültek ezek a bérösszegek, hanem a Miniszterelnökség fejezetében kormányzati hatáskörbe kerül ez a döntés, a kormány a belátása szerint fog ebből a bérpolitikai keretből adni: annak, aki tüntet, vagy annak, aki nem tüntet, azért, mert nem tüntet? Ez így nem követhető, és úgy gondoljuk, hogy igazán szép és kulturált megoldás, hogyha a költségvetés megfelelő fejezeteibe került volna ez az összeg, hisz így nem lehet látni, hogy a kormány hogy fog ezzel a 15 milliárdos kerettel gazdálkodni.

A háztartási tüzelőolajnál a jegyrendszer eltörléséből adódó probléma nevezetesen azt, hogy fogyasztási adót és magas általános forgalmi adót kell fizetni az olajjal fűtőknek megoldását legalább próbálja kezelni a költségvetés, szemben az eredeti beterjesztett javaslattal; egy 7 milliárdos összeget szociális megítélés alapján próbál az olajjal fűtőknek juttatni.

Mi változatlanul fenntartjuk azt az álláspontunkat, hogy a háztartási tüzelőolaj kérdését nem szociális alapon kell megoldani, nem szociális kérdés, hanem azt a helyzetet kell feloldani, amiben az olajjal fűtők hátrányos megkülönböztetésben részesülnek a magas fogyasztási adóval és a más tüzelőanyagokhoz képest dupla általános forgalmi adó összegével. Hisz így az a látszat keletkezik, hogy a kormányzat a gázszolgáltató piaci pozícióját kívánja javítani azzal, hogy teljesen ellehetetleníti a tüzelőolajjal való fűtést. Ezt a látszatot jó lenne elkerülni.

Az előttünk levő javaslat, ami miatt az általános vitát megnyitottuk, a bevételi oldalon az általános forgalmi adót 9 milliárddal és a fogyasztási adó bevételét 10 milliárd forinttal növeli. Indoklásában nem találtunk erre igazi magyarázatot, a pénzügyminiszter úr hozzászólásában csak egy említést tett, hogy a 7 milliárdos hto-kompenzálásból egy olyan többletfogyasztás következik, aminek 19 milliárd forintos bevételnövekedési következménye van. Mi ezt megfelelő számítások nélkül nehezen tartjuk hihetőnek. Nehezen tartjuk hihetőnek azt, hogy ez a 7 milliárdos támogatás egy 19 milliárdos adótöbbletet eredményez. Nagyon sajnálom, hogy a Pénzügyminisztérium javaslata hiszen nyugodtan nevezhetjük annak nem tartalmazza ezt a számítást, amit a pénzügyminiszter úrtól hallottunk, így érdemben, igazándiból csak akkor tudunk erről beszélni, ha ezeket a hatástanulmányokat a képviselők is megkapják. Így, első ránézésre nagyon hihetetlennek tűnik lehet, hogy nem is mondta komolyan a pénzügyminiszter úr.

Végül a közoktatás új finanszírozási rendszere, a sokat hiányolt 3/A melléklet, ami ugyan nincsen, de Szekeres Imre frakcióvezető úr szerint már rég el kellett volna olvasnunk... Végérvényes döntés született a költségvetés tárgyalása során, hogy ez a finanszírozási rendszer nem a költségvetés keretében kerül megoldásra, és ezért a normatív támogatások teljes évi kitolásáról rendelkezik ez a javaslat, anélkül, hogy a jelentős többletösszegnek, a tartalék összegének a sorsáról valamilyen információt kapnánk.

Összességében mi úgy látjuk: a pénzügyi kormányzat nem érzékeli, hogy a magyar gazdaságban kialakult pénzügyi egyensúlyhiány nem lakossági túlfogyasztás, hanem a történelmileg örökölt szerkezeti és technikai elmaradottság, a csődbe jutott tervgazdaságból a piacgazdaságra való áttérés következménye. Ennek megfelelően nem is orvosolható a kormány rövid távú jövedelemelvonó terápiájával. Ezért összességében úgy látjuk, hogy a kiegészített javaslat a költségvetésen nem javított, alapjaiban nem változtatott, ezért a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja ezt a költségvetést szavazatával nem tudja támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)