Demeter Ervin (MDF)
DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A közvetlen betegellátást végző gyógyszerész-társadalom többsége nagy megelégedéssel és megnyugvással fogadta, hogy az Országgyűlés még 1994-ben megalkotta a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló törvényt, valamint a Gyógyszerész Kamaráról szóló törvényt.A törvény kihirdetésével megvalósítottnak látszott a több évszázados gyógyszerészi törekvés, hogy a gyógyszerellátás alapvető kérdéseit a jogszabályi hierarchia legmagasabb szintjén álló jogszabály rögzítse. Az 1994. évi LIV. törvény a gyógyszertárak létesítésének olyan rendjét vezette be, amely egyrészt biztosítja a települések lakosainak gyógyszerellátását, másrészt megfelel az európai országok többségi gyakorlatának, harmadrészt a gyógyszerellátást egészségügyi tevékenységnek, a gyógyszertárat egészségügyi intézménynek minősíti, végezetül: lehetőséget teremt a gyógyszertárak magánosítására.
Az idézett törvény több évig tartó előkészítésével párhuzamosan megkezdődött a gyógyszertárak privatizációja is. Tekintettel azonban arra, hogy a törvény kihirdetésekor az egységes privatizáció még nem kezdődött meg, a törvény 44. §-a átmeneti rendelkezéseket állapított meg. Mivel azonban a privatizáció a törvény hatálybalépéséig nem fejeződött be, az Országgyűlés az elmúlt év őszén olyan módosítást hajtott végre, amelynek értelmében a privatizációs eljárás befejezéséig, de legkésőbb 1995. december 31-éig az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó közforgalmú gyógyszertár fenntartója, illetve működtetője a gyógyszertári központ. A gyógyszertári központok, illetőleg a hozzájuk kapcsolódó gyógyszertárak tulajdonjoga körül kialakult vitában az Országgyűlés a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 1994-es módosításával döntött, és a gyógyszertárak tulajdonjogát az önkormányzatoknak adta.
A fentebb idézett törvény hatálybalépését követően a vagyonátadó bizottság döntése után a megyék egy részében megkezdődött a gyógyszertárak magánosítása, illetőleg ahol az illetékes önkormányzatok nyilatkoztak magánosítási elképzelésükről, ott is. Az eltérő tulajdonosi érdekek, a magánosítási eljárás bonyolultsága és időigénye viszont nem tette lehetővé, hogy a privatizáció a vonatkozó törvényben meghatározott ideig, tehát 1995. december 31-éig befejeződjön.
E tények alapján valóban szükséges a '94. évi LIV. törvény módosítása. Figyelembe véve azonban, hogy a gyógyszertári hálózat átalakítása megkezdődött ma már több mint 500 új alapítású magángyógyszertár működik és egyre szaporodik a privatizált gyógyszertárak száma , az ellátórendszer működésére vonatkozó szabályok meghatározását, módosítását csak a folyamat befejezése után tartjuk célszerűnek. Így jelenleg nem javasoljuk a törvény egészének átvizsgálását, illetve olyan formában, hogy a társadalombiztosításról szóló törvény egy szerény mellékrészeként kerüljön módosításra.
A kormánynak az Országgyűléshez benyújtott T/1644. számú törvényjavaslata jogalkalmazói oldalról nem kis nehézséget okozva, a társadalombiztosítási törvény normaszövegébe bújtatva tartalmazza a gyógyszertárak létesítéséről és működéséről szóló javaslatot. A javaslat a vegyes rendelkezések fejezetében kapott otthont, a 22. § (2) bekezdésében, mely szerint a gyógyszertárak működésének új, az önkormányzatok által működtetett formáját kívánja bevezetni.
A kormány által megfogalmazott javaslat Országgyűlés által történő elfogadása esetén a normaszöveg elnagyoltságából következően a végrehajtására vonatkozó szabályok hiányában a jelenlegi gyógyszertári központ által történő működtetésből az önkormányzati működtetéshez való átadásának rendje egyszerűen kiszámíthatatlan.
Az 1994. évi LIV. törvény hatálybalépését követően egyes megyékben eltérő megállapodások születtek, de vannak olyan megyék, ahol hatályos vagyonátadó bizottsági döntés még nincs, tehát az átvevő személye is bizonytalan. E tény önmagában a gyógyszertárak működésének zavarát okozhatja.
Magyarországon a világ egyetlen országában sem működő olyan gyógyszertári hálózat jön létre, mely részben gyógyszerészi magántulajdonú, részben pedig önkormányzat által működtetett tulajdonú. Ez a megoldási forma megítélésem szerint ellentétben áll a kormányprogramban meghirdetett egységes gyógyszerellátási rendszer kívánalmával. Erőteljesen eltávolodott attól a szinte egységes európai gyakorlattól, mely szerint gyógyszertárat csak gyógyszerész képzettségű személy birtokolhat és működtethet.
A gyógyszerellátó-rendszer különböző funkcióinak gyártás, nagykereskedelem, közvetlen betegellátás szétválasztása nem valósítható meg. A gyógyszertárak egységes szakmai irányítása nem biztosítható. Az önkormányzatok által megkezdett magánosítási folyamat lassul, hovatovább megáll.
Ezért, tisztelt képviselőtársaim, az idő, úgy gondolom, nem méltó arra, hogy alapvető, kardinális kérdésekben döntsünk. Ami sürgető tényként merül fel, az a nevezett határidő és a személyi jognak a magánosításhoz fűződő része. Módosító javaslatot készítettem, amely kizárólagosan ezt a két problémát kezeli. Nevezetes azt, hogy nem az Állami Vagyonügynökség magánosítja ezeket a gyógyszertárakat, hanem az önkormányzatok, és nevezetesen azt, hogy a határidőt 1995. december 31-ről az Országgyűlés fél évvel hosszabbítsa meg.
Meg kívánom jegyezni, hogy ez az álláspont, amit én most elmondtam, teljes mértékben megegyezik a Magyar Gyógyszerész Kamara álláspontjával, ezért tisztelettel ajánlom képviselőtársaim figyelmébe. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF padsoraiban.)