Kuncze Gábor (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elnök úr által részletesen ismertetett című két kormányjavaslat azt a célt szolgálja, hogy maradéktalanul biztosítsa az alkotmánybírósági határozatoknak a személyazonosító jelre vonatkozó döntéseinek érvényesítését, egyben azonban megőrizze a nyilvántartásokban őrzött adatokkal kapcsolatos közigazgatási és állampolgári elvárásokat.Arról van szó, hogy az információs szabadságjogok biztosításának igényével, az átalakítással egyidejűleg, folyamatosan és zavartalanul működnie kell a nyilvántartási rendszereknek. Nem kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy az adatrögzítés és adatszolgáltatás menetében olyan zavarok keletkezhessenek, amelyek éppen a polgárok érdekeivel ellentétesek.
A kormány törvényjavaslatában foglalt módosító rendelkezéssel biztosítani kívánja, hogy a személyazonosító jel képzésére és alkalmazására vonatkozó átfogó törvényi szabályozással egyidőben egy átmeneti időszakra, nevezetesen egy esztendőre alkalmazható legyen a ma még hatályos személyazonosító jel, közismertebb nevén a személyi szám; természetesen mindazokkal a törvényes korlátokkal, melyeket a hatályos rendelkezés ennek a számítástechnikai kódnak a használatával szemben meglehetős szigorral felállít. Az Alkotmánybíróság ugyanis a legutóbb hozott döntésével megerősítette, hogy a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló, 1992-ben megalkotott törvényben foglalt személyazonosító jel 1995. december 31-e után már nem alkalmazható. Mint ismeretes, ez a döntése egy olyan törvényi rendelkezés megsemmisítéseként született, amely a személyazonosító jel használatát kiterjesztette volna 2000-ig.
Az Alkotmánybíróság a vonatkozó határozatának indoklásában többek között azt fejtette ki, hogy ez a határidő-módosítás azért alkotmánysértő, mert a jogalkotó nem indokolta megfelelően a személyazonosító jel használatának időbeli kiterjesztését, valamint azt is kifogásolta, hogy a kiterjesztés időtartama nincs arányban azzal a jogsérelemmel, amely azáltal keletkezik, hogy a közigazgatást mint egységes egészet felfogva több nyilvántartás számára is biztosítja e személyazonosító kód használatát. Az Alkotmánybíróság nyomatékot adott annak az igényének, miszerint a nyilvántartásokkal szemben támasztott követelmények alapvető tétele, hogy azoknak osztottaknak kell lenniük.
E követelmények szem előtt tartásával az a célunk tehát, hogy a személyazonosító jellel és az osztott nyilvántartási rendszerekkel kapcsolatos alkotmánybírósági határozat valamennyi követelményének a legrövidebb idő alatt tegyünk eleget azáltal, hogy az Országgyűlés megalkotja a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módok törvényi szabályozását, és a kormány a nyilvántartási rendszerek működését ennek megfelelően alakítja ki.
Különös jelentőségére figyelemmel a kormány ennek a törvényjavaslatnak a megalapozása céljából elkészítette azt a szabályozási koncepciótervezetet, amelyben a bonyolult jogi, informatikai, számítástechnikai összefüggéseket és követelményeket együttesen érvényesítő megoldáshoz kéri a tisztelt Országgyűlés döntését. Ezért a tisztelt Ház elé terjeszti a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról szóló törvény szabályozási elveit meghatározó országgyűlési javaslatot, amely mentén el kell készíteni az új azonosítási módokat szabályozó törvényt.
A törvényi koncepció a célhoz kötöttség és az osztott információs rendszerek alkotmányos követelményéből, továbbá a szabályozási tárgy szempontjából fontos európai jogi normákból indul ki. A kormány három szakazonosító jel bevezetésére tesz javaslatot. Ezek a következők:
Az első: a közteherviseléssel kapcsolatos nyilvántartások azonosító jele, melynek alkalmazása az állami és önkormányzati adóigazgatásra, a vámigazgatásra és az illetékekre terjed ki.
A második: a jóléti, szociális és egészségügyi ellátórendszerek azonosító jele, ide értve a nyugdíj- és egészségbiztosítást, az egészségügyi, a munkaügyi és a szociális ellátások igénybevételével kapcsolatos ellátásokat is. Ez az azonosító jel a társadalombiztosítási azonosító jel, az úgynevezett taj-szám.
A harmadik: a személyi és lakcímazonosító jel, amelynek használata a személyiadat- és lakcímnyilvántartás, a honvédelmi nyilvántartás, az ingatlan-nyilvántartás, a bíróságok, ügyészségek, a bűnüldözés szervei, a nemzetbiztonsági szolgálatok szerve számára, továbbá a különféle választási eljárásokban lenne megengedett.
A kormány nem tekinti lezártnak e kérdést. Nyitottak vagyunk minden ésszerű, az érintett rendszerek működőképességét nem veszélyeztető javaslat elfogadására. A személyazonosító jel megszüntetése, illetőleg az érintett nagy rendszerek átállítása azonban legkorábban csak az Alkotmánybíróság által megszabott határidőnél egy évvel később hajtható végre. Az elmúlt időszakban a társadalombiztosítás és az egészségügy átalakítása kapcsán sor került ugyan a társadalombiztosítás új informatikai és nyilvántartási rendszerének kialakítására, a társadalombiztosítási azonosító szám bevezetésére.
(18.10)
Az egészségügyi alapellátási, a szociális és a munkaügyi rendszereknek az új azonosítóra történő átállítása azonban az eredeti üzemhez képest lassabban halad és jelenleg is tart, sőt az átállás az adóigazgatásban, valamint a személyi adat- és lakcímnyilvántartásban anyagi és szakmai okokból meg sem kezdődött. A társadalombiztosítási azonosító szám kiosztása még nem jelenti azt, hogy teljes körűen megtörtént a személyazonosító jelből az új azonosító számra történő átállás.
Példaként említhető, hogy a Központi Nyilvántartó és Választási Hivatal az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnak még mindig személyazonosító jel alkalmazásával szolgáltatja az adatokat, az egészségügyi ellátó hálózat nyilvántartásait elsősorban pénzhiány miatt ez idáig nem állították át az új azonosítóra.
A személyazonosító jel 1995. december 31-i megszüntetése esetén mindezen rendszerek, beleértve az adóigazgatást és a személyi adat- és lakcímnyilvántartást is, átmenetileg működésképtelenné válhatnak. Ha nincs személyazonosító jel, akkor az adóbevételek csökkenésével kell számolni, komoly zavarok támadhatnak a honvédelmi igazgatásban, a vérellátásban, az azonnali orvosi ellátáshoz szükséges leletezésben.
A vázolt okok miatt a kormány elkerülhetetlennek tartja a személyazonosító jel használatának egy évvel történő meghosszabbítását. Hangsúlyozzuk, hogy a törvényjavaslat valóban csak átmeneti, meghatározott idejű, valamint célja az átállás jogi, szervezési, technikai véghezviteléhez időt biztosítani, és csak az elkerülhetetlenül szükséges időtartamra szól.
Így a törvényjavaslat véleményem szerint megfelel az alkotmányosság követelményének, mivel az Alkotmánybíróság a személyazonosító jel négy évvel történő meghosszabbítását tekintette a polgárok alkotmányos alapjoga aránytalan korlátozásának. Ebből kiindulva a személyazonosító jel használatának egy évvel történő meghosszabbítása szerintem nem tekinthető aránytalan korlátozásnak, csupán az a célja, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre az érintett rendszerek átállítására és a polgárok felkészítésére.
Az országgyűlési határozati javaslat koncepciója alapján a törvény tervezete elkészült, közigazgatási egyeztetése folyamatban van. Abban bíztunk akkor, amikor 1995. október 27-én az Országgyűlés elé terjesztettük a határozati javaslatot, hogy az Országgyűlésnek lesz lehetősége korábban tárgyalni és elfogadni a határozati javaslatot, annak érdekében, hogy a törvény tervezetét a határozati javaslatban foglaltaknak megfelelően november 30-áig benyújthassuk. Ezt a határidőt, tekintettel arra, hogy a tárgyalásra a mai napon kerül sor, célszerű december 20-ára módosítani.
Amennyiben az Országgyűlés a határozatot elfogadja, a kormány az ennek alapján készülő törvényjavaslatot még ez évben a tisztelt Ház elé terjeszti. Kérem az Országgyűlést, hogy az országgyűlési határozati javaslat, valamint a személyazonosító jel egyéves meghosszabbítására irányuló törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)