Sepsey Tamás (MDF)
DR. SEPSEY TAMÁS, az önkormányzati és rendészeti bizottság kisebbségének előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati és rendészeti bizottságban kisebbségi vélemény a kormány által H/1569. szám alatt benyújtott országgyűlési határozati javaslattal kapcsolatban alakult ki, amely országgyűlési határozati javaslat a személyazonosító jelre vonatkozó 46/1995. június 30-i AB-határozat következtében teendő intézkedésekről szólt.A kisebbségi véleménynek az volt az indoka, ami miatt általános vitára nem tartottuk alkalmasnak ezt a határozati javaslatot, hogy nem megfelelő formában terjesztette ezt a kormány az Országgyűlés elé, illetőleg az időszerűségnek a feltételei nem állnak fönn.
Az országgyűlési határozati javaslatról a jogalkotási törvény azt mondja, hogy az az Országgyűlésnek az általa irányított szervek feladatait, a saját működését megállapító s a feladatkörébe tartozó szervekkel kapcsolatos döntése. Egyértelmű, hogy e tekintetben a kormány nem az Országgyűlés által irányított, hanem az Országgyűlésnek felelősséggel tartozó szervezet.
Eközben mély alkotmányjogi fejtegetésekbe nem kívánok bonyolódni, de azért a figyelmébe ajánlanám a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a korábbi időszakban, amikor egy-egy törvényjavaslat beterjesztésére határidőt szabott az Országgyűlés, mindig törvényben döntött. Ilyen törvény volt például az 1992. évi XXXII. törvény a politikai üldözöttek kárpótlásáról, amely törvényi határidőt szabott egy újabb törvényjavaslat előterjesztésére. Ilyen volt az 1991. évi XXV. törvény, amely szintén törvényben írta elő, hogy a kormány milyen időponton belül terjesszen be egy törvényjavaslatot.
(18.20)
Tudniillik a törvény egy jogszabály, amely számon kérhető, az országgyűlési határozati javaslat ilyen normatív jelleggel viszont nem bír.
Másodsorban a határozati javaslatnak a tartalma valójában egy törvénynek az elveit tartalmazza. A Magyar Országgyűlés Házszabályának 100. §-a kimondja, hogy az Országgyűlés saját döntése alapján a jelentős törvényjavaslatot két fordulóban, előbb a tervezett törvény elveit, majd a törvényjavaslat kidolgozott szövegét tárgyalja meg.
Tehát arra a célra, amit a kormány el akar érni, nevezetesen, hogy az Országgyűlés először egy törvényjavaslat elveiről vitatkozzon, a törvényjavaslat elveiben szülessen döntés, majd azt követően a normaszövegről döntsön, a Házszabály szerint meghatározott formában lehetőség van. Ez a meghatározott forma viszont nem az, amit a kormány határozati javaslatként előterjesztett, hanem ebben az esetben a Házszabály 100. §-át értelmezve be kell terjeszteni a törvényjavaslatot, és jelezni kell, a kormány kéri, hogy az Országgyűlés ezt két fordulóban tárgyalja meg. Ezt követően az Országgyűlés dönthet a kétfordulós eljárásról, és a normaszöveg ismeretében az elvekről vitatkozik, majd a második fordulóban jön a normaszöveg megvitatása. Ha a kormánynak ez a szándéka, akkor erre nézve a határozati javaslat nem megfelelő forma.
Harmadik indok, amiért nem volt véleményem szerint és a kisebbség véleménye szerint megalapozott az, hogy általános vitára alkalmasnak lehessen mondani ezt a határozati javaslatot, a következő:
Ahogy miniszter úr indokolásából hallottam, bár lehet, hogy nyelvbotlás volt, az országgyűlési határozati javaslat alapján mondta miniszter úr a törvényjavaslat elkészült, közigazgatási egyeztetésre került. Ha már a törvényjavaslatot a kormány elkészítette, ha már közigazgatási egyeztetésre került, akkor mi szükség van arra, hogy az Országgyűlés most olyasmire adja az áldását, ami lényegében már kész? S minden bizonnyal kész is, hiszen az a határidő, amelyet az eredeti határozati javaslat tartalmazott, november 30-a, amikor november első hetében terjeszti be a kormány, illetve az a módosított javaslat, amelyet most miniszter úr mondott, hogy december 20-a, egyaránt azt jelzi, hogy a kormányzatnak van egy kész koncepciója, van egy mondjuk kilencven százalékban pontosított normaszövege, amelyet be kíván terjeszteni az Országgyűlés elé.
Ilyen előkészületek mellett, amikor egy országgyűlési határozati javaslatnak a szükségességét kell vizsgálni az általános vitára bocsátás kapcsán, felmerül a kérdés, valóban szükséges-e, hogy az Országgyűlés ezekben a kérdésekben döntsön, amikor ez valójában jelen esetben a kormányzatnak a kompetenciája. Tudniillik ez a határozati javaslat igazából a törvényhozás számára semmit nem mond. Nincs is kötőereje hangsúlyozni szeretném, mert a kormány által majdan beterjesztendő törvényjavaslat általános vitájában, részletes vitájában mindent lehet kifogásolni, ami abban a törvényjavaslatban le van írva, attól függetlenül, hogy a határozati javaslat esetén az Országgyűlés bizonyos fő irányokat és koncepciókat meghatározott. Akkor meg mi szükség van erre? Miért kell az Országgyűlésnek, jelen esetben most ez nem egy hangzatos dolog, a drága idejét egy ilyen határozati javaslatra vesztegetni, amely hozzáteszem számtalan formai és tartalmi fogyatékosságban szenved, amikor tudjuk, a törvényjavaslatot még ebben az évben, figyelemmel az alkotmánybírósági döntésre, a kormánynak úgyis be kell terjeszteni.
A kisebbség véleménye szerint ez a határozati javaslat beterjesztése a kormányzat részéről valójában egy pótcselekvés. Valójában egy alibi cselekvés, amellyel leplezni kívánja azt a mulasztását, amely 1994. június 15-e óta következett be, hogy nem tett semmit az alkotmánybírósági határozat megvalósítása érdekében. Ez év nyarán döntött az Alkotmánybíróság, hogy nem engedélyezi a határidő meghosszabbítását.
Ez év nyarától lehetősége lett volna a kormánynak, hogy még idejében, megvitatásra alkalmas időpontban terjesszen be ilyen elveket. Miután a kormány ezt nem tette meg és nagyon rövid határidő áll a rendelkezésére, hogy a törvényjavaslatot beterjessze, amelynek a szövege véleményünk szerint megvan, ezért indokolatlannak tartjuk, hogy az Országgyűlés ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozzon. Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.)